Gyergyóiak is indulnak a Budapest-Bamako ralin. A verseny változatos útvonalat, kemény versenyszakaszokat, rengeteg izgalmat és kalandot ígér.
Ha minőség terén hagynak is némi kívánnivalót maguk után a francia autóipar termékei, a formavilágra egy rossz szava sem lehet az embernek.
Kényelmes családi autók, luxusterepjárók, környezetbarát hibridek – manapság ezekkel asszociálják a világ egyik legnagyobb autógyártóját, amely lassan tizenöt éve már nem is tervezett igazán sportos modellt.
Az Európa-szerte bálványozott, rüsselsheimi gyárat megmentő Insignia annyira ráhajtott a hibátlanságra, hogy pont a nehezen felróható, minden bizonnyal véletlenül figyelmen kívül hagyott apró hibái teszik savanykássá az összképet.
A rovatból méltatlanul mellőzött munkatársainknak is megadjuk a lehetőséget a bemutatkozásra, elvégre a segítségük nélkül veszett ügyünk lenne.
Az elmúlt négy évben háromszor lett „aranyérmes” a Volkswagen valamely modellje a Nemzetközi Év Autója címért vívott megmérettetésen – legutóbb épp a kipróbált up! zsebelte be a trófeát. Ez nem lehet véletlen, gondolhatnánk – és nem is az.
Mi születhet abból, ha a németek egy minden apró porcikájában átgondolt, gondosan kifejlesztett koncepciója találkozik az egyre feltörekvőbb, minőségibb termékeket előállító cseh gyártó elképzeléseivel? A válasz egyszerű: a legkiforrottabb méregzsák a piacon.
Erős fegyver van a Toyota prémiummárkájának kezében – mind a szó negatív, mind a pozitív értelmében.
Utoljára a Duster bemutatója keltett akkora érdeklődést a Dacia iránt, mint az idén nyáron – pár hónapos késéssel – megjelent Lodgy. A családi egyterűek piacán kétségtelenül át fognak rendeződni az erőviszonyok, mivel az üdvöske tekintélyes előrelépést jelent a gyártó történetében.
Hiába tépázták meg a japán autógyártó megbízhatósági mutatóit a két évvel ezelőtti gáz- és fékpedálproblémák, a Toyotának sikerült talpra állnia.
Tényleg furgonban ülünk? Bizonyára, hiszen szokatlanul magasra helyezett az utasfülke, a jókora kormánykerék lapos szögben terül elénk, a hatalmas, osztott visszapillantó látómezejének egy részét pedig az általunk cipelt végeláthatatlan test tölti ki.
„Az erdélyi multikulturális gasztronómia eljutott egy olyan szintre, hogy Romániában egyre többen értik, használják, szeretik, és reméljük, hogy idővel ez nemzetközi szintre fog emelkedni” – ebben bízik a Taste of Transylvania Underground fesztivál alapítója, Trucza Adorján.
Vigyázz vele, ez egy igazi bestia! – eme szavak visszhangzottak a fülemben, amikor egy kövér gázzal, ülésbe préselődve kivágódtam az utolsó brassói körforgalomból, rá a szinte végeláthatatlan hazavezető egyenesre.
Repetitio est mater studiorum – tartja a latin közmondás, ezért újra lecsaptam a szűk két hónapja górcső alá vett Aveóra. Csakhogy ezúttal a hengerekbe juttatott üzemanyagot nem szikra alakította mozgási energiává.
Ha az X-trail a japánok darabos, macsó szabadidőautója, a Juke pedig a piac különc mini-crossovere, akkor a Qashqai egyértelműen nem más, mint a laza elegancia és esztétikus vonalvezetés képviselője.
Ember legyen a talpán, aki össze tudja számolni a felfrissített Ford-haszonjárművek összes lehetséges konfigurációját. Mi – a gazdag kínálattól elámulva – ezúttal a Transitok két közkedvelt verzióját vittük próbaútra.
Nem izgatja magát különösebben a Renault, ha két, házon belül kínált, potom árú ellenfélről van szó. A lényeg, hogy hordják a portékáit, dőljön a pénz, emelkedjenek az eladási számok. A Logan mellett a régi-új Symbollal emelkednek is.
Megér ez fapadosan, egy erőtlen, kínlódó motorral több, mint tízezer eurót? Na, és tizenötöt jól felszerelve? Aligha, pedig bizonyos szempontokból jóval többet tud, mint a „nagyok”.
Ezzel majd jól eltángáljuk a B-szegmensbeli vetélytársakat – gondolták a Fordnál, és összehoztak valami egészen fenomenálisat.