A teljes egészében Esztergomban összerakott modell ritkaságnak számít, szolid termete mellé kínált összkerékhajtási rendszere miatt érdekesen ötvöződnek benne a szabadidő- és kompakt autók lényeges előnyei.
Igazi slágerautó a Nissan új csöppsége, de felmenőihez képest mintha veszített volna bájából – fel is merült bennem a kérdés, hogy rendelkezik-e olyan adottságokkal, melyek ellensúlyozni tudják formavilága hétköznapibbá válását.
Ilyen ütemű autóipari fejlesztések mellett nem csoda, hogy némileg bizalmatlanul álltam a H-generációként megismert, manapság Classic III néven futtatott Astrához, elvégre egy lassan évtizedes konstrukcióról volt szó, sőt, két éve már az utódja is csatlakozott az Insigniás, forradalmi – és egyben elbűvölő – formavilágú Opel-családhoz Astra J (illetve NG – New Generation) néven.
Sikerült addig reszelni az új Opel Astra padlólemezére épített dél-koreait, míg egy maradéktalanul vonzó gép lett belőle.
Volt egyszer egy avantgárd formavilágú, számtalan futurisztikus részlettel megáldott Mégane, amely a kezdeti rácsodálkozások után szépen beleolvadt a nagy autós tömegbe. De vajon milyen sors vár a harmadik generációs változatra, amely elődjéhez képest minden téren hatalmasat lépett előre?
Mindig is visszafogott lelkesedéssel, enyhén fanyalogva tekintettem a 2004-ben bemutatott japán-magyar koprodukció gyermekére, nem láttam benne az izgalmat, a különlegességet, a fantáziát. Ennek ellenére reméltem, hogy a második generációs, 2010-ben csatába küldött Swift képes lesz meglepetést okozni. Hát, sikerült neki, nagyon.
Sokáig csak csodálattal figyeltem a mutatós, hófehér Focus tesztautót a márkakereskedés előtt, valami megmagyarázhatatlan ok miatt vágyva rá, és reménykedve, hogy egy nap kíváncsiságomat kielégítve, meghajthatom a jóvágású németet. Október végén aztán eljött az én időm, hidegtől kipirosodott arcomról még egy jól irányzott szeneslapáttal is nehéz lett volna eltüntetni a mosolyt – egyszerűen rabul ejtett az autó formavilága.
Megdőlt az olcsó húsnak híg a leve közhiedelem, ugyanis jelenleg kevesebb, mint tizenkétezer eurót kóstál a Fabia meghosszabbított padlólemezére rendkívül ügyesen – és igényesen – kifejlesztett családi Roomster.
Sokan mazochista hajlamokat véltek felfedezni rajtam, amikor egy nagyobb társaságban meg mertem említeni legutóbbi „futó kalandomat”.
Folyamatosan zúdulnak ránk a zöldek vészjósló előrejelzései, kőolajkészleteink kimerülése közepette haldoklik a bolygónk, megáll a Golf-áramlat, elolvadnak a jéghegyek, Velence víz alá kerül – mindezek tudatában kell némi bátorság ahhoz, hogy már a bevezetőben megemlítsem, milyen büszkén is forgattam el nyomatékból, hármasban, száraz aszfalton egy felső-középkategóriás limuzin első kerekeit.
A bőség zavarával kénytelen szembenézni az, aki a Renault-haszonjárművek közül akar munkatársat találni magának, csak a 2010-ben megújult Master ugyanis három különböző tengelytávval, nyolc motorváltó variánssal, négy magasság- és össztömeg-kombinációval, valamint első- vagy hátsókerékhajtással összesen több száz verzió közül enged válogatni.
Karácsony Tünde író, Péter Beáta, a Liget portál főszerkesztője, író, és Szilveszter Andrea, a Nőileg magazin munkatársa, aki szintén író, nőnap alkalmából irodalmi estet szervezett, hogy megismerjék egymást, és megmutassák, hogyan látják ők a világot, miként gondolkodnak az őket körülvevő dolgokról, lelkük milyen rejtett zugait nyitják ki a nagyközönség felé.
Mindig is tudtam, hogy egyszer eljön a nap, amikor a középszerűség nyomasztó ködként rámtelepedve, sima forgalmi résztvevőt farag az amúgy tesztautók gázpedáljait előszeretettel lepadlózó énemből. Annak is tudatában voltam, hogy egy Golf kormánya mögött fog utolérni ez a nap.
A szalonhoz visszaérve értetlenül szálltam ki az autóból. Még egyszer, utoljára lenyitottam a kesztyűtartót, megnéztem a papírokat. Ez bizony 1198 köbcenti és „szédítő” 44 kW. Aznap elméletek dőltek meg, érzelmek íródtak felül. Aludni akartam rá egyet, legalább néhány órára eltemetni a Fabiát agyam rejtett zugaiba. De vele álmodtam.
Úgy tartják, hogy mindig az első benyomás a legfontosabb. Erre alapozva könnyű lett volna a meghökkentő japánnal szerzett élményeket mindössze egy Unicum-hasonlattal summázni – finomnak finom, csak picit keserű. Szerencsére a Juke tesztútja után hagytam pár napig ülepedni az ellentmondások kavalkádját – és át is értékelődött bennem a mini crossoverrel töltött idő.
Eretnekséget kockáztatok azzal a kijelentéssel, hogy a francia az egyik legjobb választási lehetőség a középkategória osztályában – pedig az utóbbi időben több mintapéldány is megfordult a kezeim alatt. Lehetne ugyan nagyítóval talált hibákon hosszasan csámcsogni, de az összességében teljesen korrekt Fluence játszi könnyedséggel tartja a lépést német és cseh vetélytársaival. Ráadásul pimaszul olcsón.
Autóipari berkekben már jól bevált üzleti stratégiát folytat a Volkswagen konszern: a Golf-platformra közel azonos műszaki tartalom mellett teljesen különböző karakterű autókkal igyekszik minél több piaci rést lefedni. Kíváncsiak is voltunk, hogy a két héttel korábban kipróbált, azonos motorfelszereltségű Octaviához képest miben más a négykerekűek társadalmában pöttöm-Passatként emlegetett hatodik generációs Jetta.
Kissé unalmas már, hogy szinte valamennyi Octavia-teszt csupán a cseh vállalat örökbefogadójával szembeni alsóbbrendűségét bizonyítani próbáló mese, holott a mlada boleslavi gyártó általunk is kipróbált modellje sokkal több, mint a Volkswagen raktárkészletéről leemelt alkatrészek új gúnyába való bújtatása.
Noha a kínálat már évek óta világszínvonalú, a székelyföldi autópiac mégis egyfajta szürke burokba záródva sínylődik. A szomorú valóság és a válság tépázta eladások tudatában több márkakereskedés képviselője, illetve használtautó-kereskedő csak inkognítóban, privát találkozó mellett merte vállalni, hogy reklámmentes információkat szolgáltat.