Ép testben ép lélek

Felnőttes, minden tekintetben kifejlődött koncepció

A Skoda középkategóriása egy remek elképzelés végletekig kiforrott megvalósulása, bár az Octaviával szimpatizálók táborát azért megosztja a legfrissebb modell arcberendezése. Van, aki mélabúsan siratja a klasszikus, szögletes, élekben gazdag formavilágot, míg mások az új, ívelt fényszórók vagányságát dicsőítik. Szerintem a „miniPassatos” stílusjegyek elhagyása mindenképpen előnyös, és valószínűleg a gyalogosvédelmi és légellenállási mutatók sem bánják a változtatást. A többi, már jól bevált részleten – mint például a hátsó lámpák mintázata – csak nagyon finom ceruzavonásokkal igazítottak a tervezők.

Tizenöt év után is könnyen azonosítható far

Nagy előny az is, hogy az autó összképe nem egy összeorigamizott, törékeny pléhkuckó, hanem sokkal inkább egy masszív acélbunker hatását nyújtja – látszik, hogy van benne anyag.

Ezt az érzést a belső tér is igazolja – kiváló illesztések, minimális spórlásra utaló jelek, mintha Ferdinand Piech és társasága nem félne egy esetleges öngóltól. Anyagminőségben még árnyalatnyi különbségek után is hosszasan kell kutatni, egyedül az alapfelszereltséget igazították az anyacég büszkeségeinél kicsit szolidabbra.

Csak a kályhaezüst színű, műanyag dekorelemek sugallnak némi költségtakarékosságot

A meglehetősen szellős beltér a 2578 mm-es tengelytávnak köszönhetően mind az öt utas számára magasfokú komfortot biztosít, az első két ülés oldaltartása dicséretes, és fejtérből is jut mindenkinek. Az utazásokat átgondolt, ergonómikusan felépített vezetői környezet segíti, egy-egy kiruccanás alkalmával az optimális hőmérsékletre belőtt légkondi mellett az autóban egyszerűen szerteárad a nyugalom és a világbéke, eltűnik a néhány perccel hamarabbi célhoz érés reményében vívott ostoba pozícióharc. A viszonylag nagy átmérőjű kormánykerék precíz, nem túlszervózott, a hatsebességes váltó finoman kattan, az összhatás majdhogynem felér egy feszültséglevezető terápiával.

Van itt hely bőven, noha a feláras hátsó szellőző jó darabot kicsippent az ötödik utas lábteréből

Esti használat során az autó iránt érzett kedves szimpátia még jobban megragadja az embert – a középkonzol gombjai kellemes zöld színben pompáznak, az ízléses műszeregyüttes pedig békét sugárzó fehérben tájékoztat a fordulatszámról és sebességről. A vetítőlencsés fényszórók ideális mennyiségű világosságot hintenek a sötét aszfaltra, miközben a hangszórókból torzításmentesen szól a zene. A béke szigete ez a verda, sokkal nevesebb konkurrensek között is megállná a helyét.

Visszafogottságra vágyó sofőrök prémiumjárműve

Azért a jelen ultramodern hírnökével való első találkozást nem egy ekkora testű járgányban képzeltem el. Papíron érdekesnek tűnt, hogy 1197 köbcentibe zárt százöt lóerő miképpen fogja rángatni az üresen is 1190 kilós tömeget, de a gyakorlat igazolta az örökzöld, kicsi a bors, de erős mondást. Az 1.2-es TSI a közeljövőben széles körben elterjedő aggregátok már megvalósult előfutára, az egyre szigorodó normák miatti lökettérfogat- és károsanyagkibocsátás-csökkentő tendencia üdvöskéje.

Még egyszer elférne maga mellett a törpeméretű erőmű

A keresztben beépített, kettős, felül fekvő vezérműtengellyel ellátott turbótöltésű benzinmotor egy pörgős miniatűr vadállat. Karakterisztikáját – no meg fogyasztását – tekintve kissé dízelszerű, nagyon jóindulatú izomgép, igaz, a százöt lóerő előcsalogatásához egészen ötezres fordulatig kell forgatni, de a segítőkészsége nem is ebben, hanem az 1550–4100 percenkénti fordulat mellett jelentkező 175 Nm forgatónyomatékban rejlik. A turbólyuk elenyésző, kevés gyakorlás után tökéletes közlekedési partner – mindeközben a nálunk eltöltött, tempós közúti és város közötti kétszázegynéhány kilométere alatt 6,3 literes átlagfogyasztást produkált.

Apró hátrányként a nem teljesen makulátlan hangszigetelést lehetne felróni, kétezerötszázas fordulat fölött ugyanis apró motorokra jellemző brummogás szűrődik az utastérbe, igaz, ezt a remek minőségű aszfaltútjaink miatti gördülési zaj néha el-elnyomja. A fellépő neszek miatti esetleges parányi bosszúságokért kárpótol a ritkán ilyen ideálisan eltalált, nem feszes, kanyarban mégis rendkívül kiszámíthatóan viselkedő, elöl háromszög-csatlakozós és torziós stabilizátoros McPherson, hátul összetett (egy hosszanti és három átlós lengőkaros, torziós stabilizátoros) futómű.

Aduász – hosszú útra kell indulnia annak, aki ezt poggyásszal tele tudja tömni

Tesztalanyunk egyik ütőkártyája az ötödik ajtó felnyitásával elénk táruló orbitális csomagtér, amit enyhén szűkülő nyíláson át lehet – illetve szinte lehetetlen – megtölteni. Az 560 literes tér a hátsó utasok mellőzésével akár 1350 literig is bővíthető.

A négy és fél méter hosszú, ép lelkű ép test nyolcvan lovas, 1.4-es, alapfelszereltségű (négy légzsák, blokkolásgátló, menetstabilizáló, rádió-CD, pollenszűrő, központi zár, fűtött visszapillantó tükrök stb.) Classic változatáért 11 991, míg az általunk kipróbált Drive változatért 14 637 eurót kell fizetni, de egy minden földi jóval kényeztető, két literes dízellel megvadított Business konfiguráció 21 204 euróba is kerülhet. A hagyományos kivitel mellett készül még belőle kombi, emelt és erősített futóműves, összkerékhajtásos Scout, sportos RS és Laurin&Klement luxusváltozat is.

Látható, hogy a jelentős minőségi ugrásból nem lett bukfenc, az Octavia tényleg azt jelenti, amit az értékesítéssel megbízott tanácsadók is előszeretettel sulykolnak a vásárlókba: ésszerű alternatívát, melyet egy szolid, de színvonalas, kis fenntartási költségekkel bíró autóra vágyó család vagy vállalkozás egészen biztosan nem bánna meg.

A tesztautót az ECO CAR, a Skoda csíkszeredai márkaképviselete bocsátotta rendelkezésünkre.

Technikai adatok: