Németes alaposkodás

Ha nem tudnánk, hogy a Škoda nyereségének egy része visszavándorol Wolfsburgba, azt mondanánk, hogy nagy öngólt lőtt a Volkswagen. A Sunflower sárgában pompázó, divatos versenycsíkokkal megvadított, csúcsfelszereltségű tesztautóról már messziről lerítt, hogy exkluzív modellről van szó, bármennyire is „mi ez a tökmag?” kérdés jutott eszembe róla. Egyébként ritkán engedem, hogy próbautak előtt előadást tartsanak az autók innovációiról és csemegéiről, de a Citigo esetében kivételt kellett tennem, annyira látszik rajta a frissesség és az, hogy tömve van miniknél nagyon ritkán alkalmazott berendezésekkel.

Okosan rajzolt doboz, derűs belső

Kétségtelenül vidám arcberendezés köszön vissza a Citigo elejéről, még ha a sablon-alapformát – szemmel láthatóan – nehezen is tudták vonzóvá tenni. Az elejéhez hasonlóan a négykerekű függőlegesen lecsapott feneke is életvidámsággal ruházza fel a kasznit, a magasról nyíló csomagtérajtót – amely 251 literes teret takar – összeszűkítő minimalista lámpák pedig mesterien illeszkednek az úttörő elemeket nem tartalmazó összképbe. Oldalnézetből kissé monoton a kép, kétpetéjű ikertesójával, a Volkswagen up!-pal ellentétben nem kanyarodik hirtelen felfelé a C-oszlop előtti ablakocska – teljesen klausztrofób kuckóba száműzve a hátsó utasokat –, hanem szépen, törés nélkül, szolidan emelkedik, ezzel is hozzájárulva a végeláthatatlan pusztákkal egyenértékű izgalmakat magán hordozó felülethez.

A beltérben – ránézésre – nyoma sincs a költségtakarékosságnak, igaz, a szépen kidolgozott műanyagok meglehetősen kemények. A külső, élénk színű lemezből az ajtók belső felére is jutott, a kormánykerék, a bajuszkapcsolók és a középkonzol gombjai pedig mind a nagyobb Škodák ismerőseiként kacsintanak vissza. Helykínálat terén méretét meghazudtoló értékeket vonultat fel az újszülött, az első ülések kényelme és tágassága még egy-két kategóriával fennebb is megállná a helyét. A kétszemélyes hátsó tér inkább fej-, mint lábtérből nyújt többet.

Különálló, mégis odaillő multimédia-rendszer

A kütyük közül mindenekelőtt a Move&Fun-t, a fedélzeti számítógépet, zenelejátszót, telefonkihangosítást és navigációt magába tömörítő érintőkijelzőt emelném ki, amely a középkonzol fölött, egy külön tartón kapott helyet.

Az intuitív, egyszerűen áttekinthető képernyőt úgy alakították ki, hogy szükség esetén két mozdulattal, könnyedén lecsatlakoztatható legyen, ha nincs rá szükség, vagy nem szeretnénk, hogy miatta feltörjék az autót. A sofőr látómezejének egy ré­szét cseppet sem zavaróan kitöltő Navigon kellemes hangon figyelmeztet a sebességhatárok túllépésére, de a pillanatnyi, valamint átlagfogyasztás, motorfordulatszám vagy a meg­tehető kilométerek száma is lazán leolvasható róla.

Könnyű testhez kevés nyomaték

A gyengébb, hatvan lóerősre belőtt egyliteres, háromhengeres, tizenkét szelepes, két vezérműtengellyel ellátott, szívóoldalon változó szelepvezérlésű benzinmotor mindössze 95 Nm-es forgatónyomatékot tud, ami szkeptikussá teheti a sportosságot előnyben részesítő vezetőket, ám a jóval egy tonna alatti önsúllyal párosított erőforrás sem városi, sem hosszabb távú használatnál nem okoz idegölő pillanatokat.

A kis önsúly miatt azt hihetnénk, hogy nagyobb sebességnél nehezen kordában tartható a Citigo, de szó sincs erről: a 175/65R14 méretű, autó sarkaiba kitolt gumiabroncsok és a finoman feszes felfüggesztés egyenesfutás és kanyarvétel szempontjából a kategória csúcsára repíti a csehet, a páratlan érzést pedig csak fokozza a hidraulikus részt egyáltalán nem tartalmazó elektromechanikus szervokormány. A váltó – annak ellenére, hogy mindössze 27 kilogrammot nyom – félelmetesen pontos, még csak hasonlóval sem találkoztam más törpében.

Biztonságból csillagos tízes

Szuperminik között először a Citigo és testvérei értek el maximális, ötcsillagos EuroNCAP minősítést, amit a gyártó hasonló mellveregetéssel hangoztat, mint 1997-ben a Mercedes-Benz a kategóriateremtő A-osztály biztonságát. A különösen merev, intelligens gyűrődő zónákkal utasbiztossá tett karosszérián túl alapáras a blokkolásgátló és a hat légzsák, míg némi pluszpénzért City Safe Drive rendszer (keretes anyag) is igényelhető hozzá. Akinek pedig a hátsó üléssorra is gyakran szüksége van, annak négyszáz euróval kell megtoldania a háromajtós listaárát – ennyibe kerül a plusz két ajtó.
Az igéző cseh törpe garantáltan a kategória legjobb vétele, hiszen a konkurensek közül az up! 370, a némi gyanakvással övezett Chevrolet Spark 255, a japánok Aygója 580, míg a nálunk kevésbé ismert Kia Picanto – akciósan is – 257 euróval kerül többe.

Technikai adatok:

City Safe Drive – megóv a bajtól

A feláras – 367 euróba kerülő – biztonsági kiegészítő egyedülálló a minik között. Az öt és harminc kilométeres óránkénti sebességek között aktiválódó, belső visszapillantó előtti részbe integrált, lézeres szenzorral operáló balesetmegelőző elsősorban a hirtelen fékezésekből adódó ráfutásos karambolok, valamint az autó elé váratlanul kiugró gyalogosok ellen véd, de a sofőr figyelmetlensége okozta meglepetésszerű szituációkból is képes kimenteni a járgányt. A rendszer tíz méteres távolságban pásztázza az utat, veszély észlelése esetén pedig egy sor vészfunkciót állít hadrendbe: először közelebb húzza a fékbetéteket a tárcsákhoz és a dobokhoz, „felpumpálja” a féknyomást, és ha a vezető még mindig nem reagál, akkor a fékrendszer teljes erejével, akár a blokkolásgátlót is aktiválva önműködően vészfékezik. Száraz, jó minőségű aszfalton a City Safe Drive még a felső sebességhatárnál is gond nélkül megelőzi a bajt, de vizes, csúszós útburkolat esetén is nagymértékben csökkentheti a károkat.

A tesztautót (Škoda Citigo Elegance 1.0 MPI 60 LE) az ECO CAR, a Skoda csíkszeredai márkaképviselete bocsátotta rendelkezésünkre (Hargita utca 108., tel.: 0266 310 938, www.ecocar.ro).