Teherbírók regimentje

Tourneo Connect LWB 1.8 TDCI Duratorq 90 LE – égimeszelők paradicsoma

Érdekes érzés kerített hatalmába az autó birtokba vételekor: a nagy homlokfelület mögötti személyautós hangulatot meglepővé tette a távoli tető és a hatalmas utastér, de hasonló hatást keltett a kétfelé, akár 180 fokig kinyitható hátsó ajtók mögött feltárulkozó gigantikus csomagtér is. A praktikus, hosszú tengelytávú (LWB) személyszállító – mely egy harmadik üléssorral alkalmas akár nyolc személy szállítására –  huszonöt centivel kurtább (SWB) változatban is kapható.

A sofőr pozíciója elsőrendű, a szervorásegítés – Fordtól megszokott módon – ideális, a kuplung könnyű, és a fokozatok kiosztása is jól eltalált. A vezető feje fölötti kilátást biztosító, magasra helyezett hátsó ülések két tolóajtón keresztül közelíthetőek meg.

A Connect modellek egyébként – az Opel Combo, Fiat Dobló, Volkswagen Caddy vagy Renault Kangoo konkurensekkel ellentétben – nem felhizlalt személyautók másodlagos termékei, hanem alapból a nagymenő Transit csökkentett méretű alvázára épülnek – így kerülhetett az első, személyautós MacPherson mögé merev hidas, laprugós futómű, de aki azt hiszi, hogy ettől kontrollálhatatlanul ficánkoló autó lett a Fordból, az téved: két személlyel is higgadt a rugózás, a terhelés mértékének növekedésével pedig egyre magabiztosabban fekszik az útra.

A fix geometriájú, töltőlevegő-hűtővel hatékonyabbá varázsolt turbós gázolajas a tesztautóban kilencven lóerő leadására volt képes, de a teljesítménynél sokkal fontosabb az a 240 newtonméternyi nyomaték, amiből menet közben gazdálkodhat a „pilóta”. A zajszigetelésre – korábbi változatokhoz képest – érezhetően rágyúrtak, az aránylag szűk fordulatszám-tartomány egyik pontján sem szűrődik zavaró traktorhang az utastérbe.

Csomagszállító testvére, a Transit Connect ugyancsak élvonalbeli termék, rakterébe gond nélkül fér be két EU-raklap, a csomagok leszorításában pedig számtalan rögzítőfül segít.

Transit Furgon 2.2 LWB TDCI Duratorq 100 LE – a végeláthatatlan bendőjű áruszállító

A nagyobb áruk szállítására szakosodott Transit Furgon már egyértelműen nélkülözi a személyautós vonásokat. Az előző generációs Focusból átemelt, lapos szögben álló kormánykerék, a magas, jól átlátható forgalmat nyújtó üléspozíció, a joystick-szerű váltókar, teherautós pedálrend és jókora visszapillantók mind-mind a bálnatermetűek sajátosságai, ám ezek ellenére könnyű a Transitot kormányozni.

Jelentősen modernizálták a nehézsúlyú munkásautók erőforrásait is, így a 2.2 literes dízelek – elődeikhez képest – tizenöt százalékkal kevesebbet fogyasztanak, a periodikus ellenőrzések intervallumait pedig ötvenezer kilométerre tornázták fel.

A hosszú utak monotonitását és kellemetlenségét a számtalan kedveskedő extrán túl a kényelmes ülések oldják, míg a kiszállítások határidejeinek betartását a terhelésre optimalizált, de tempós haladáshoz is megfelelő váltóáttételezés garantálja. A kipróbált, hosszú tengelytávú furgonba a leggyenébb, száz lóerős Duratorq került, ami a raktér méretét figyelembe véve, nem tűnik soknak, viszont számadatokat meghazudtolóan képes repíteni a langaléta testet. Egy automata váltó azért levenne némi többletterhet a sofőr „válláról”.

A furgon mellett akár tizenhét személyes buszként is megvehető a Transit, de a felépítmények száma szinte korlátlan. Az erős mezőnyben – Mercedes-Benz Sprinter, Volkswagen Crafter, Fiat Ducato, Citroën Jumper, Peugeot Boxer, Renault Master – azért akad néhány előnye a Transitnak: tartós, színvonalas, szerethető és jelentéktelennek tűnő részleteiben is jól átgondolt, mindemellett az ára sem csökkenti csáberejét. A több autóban gondolkodó cégek ráadásul flottakedvezménynek örvendhetnek, míg három roncsprogramjegy felmutatásával 2.600 euróval csökken az ár.

A Ford tesztautókat a csíkszeredai MagyariEngineering képviselet bocsátotta rendelkezésünkre (Hargita utca 122., telefon: 0266–310000).