Segítő „kezek”

Úgy gondoltuk, hogy a rovatból méltatlanul mellőzött munkatársainknak is megadjuk a lehetőséget a bemutatkozásra, elvégre a segítségük nélkül igencsak vesztett ügyünk lenne. A hétköznapokban – és gyakran hétvégeken is – két, zokszó nélkül robotoló négykerekű lesi, hogy mikor kell „bevetésre” indulnia: egyikük egy életének delején járó szürke Peugeot 107 (1.0 68 LE), míg a másik egy tekintélyt parancsoló, fiatal fehér Dacia Duster (1.5 dCi 110 LE 4WD).

Motor, váltó, fogyasztás

A Duster a maga nyolc és félezer megtett kilométerével még bőven új autó hatását kelti, a turbót egyelőre nem gyilkolták szét a tartós pörgetések utáni hirtelen leállítások, minden alkatrész flottul dolgozik. Igaz, ebben nagy szerepe van a minőségi üzemanyaggal való etetésnek is. A váltó finom, a kuplung mérsékelten kemény, csak az áttételezések szokatlanok: negyedik sebességfokozatban, ötven kilométeres óránkénti tempónál már több mint kétezret forog a motor. Persze, kompenzálni kell a felező hiányát – gondolhatnánk, és van is ebben valami: egyesben, húszas sebességnél már kezdenek összezavarodni a szelepek, annyira pörög a gázolajas. Nyomatékból is kerül bőven, bár erről számtalan más tesztautónál tanúbizonyságot tett a Renault-féle másfél literes aggregát – amelynek öröm látni a fogyasztási adatait.

Tősgyökeres francia kollégája már nehezebben birkózik meg a kisebb emelkedőkkel is, a gyári végsebesség valószínűleg csak akkor érhető el, ha a lejtő-hátszél-padlógáz hármasból legalább kettő besegít. A százezer kilométeres futásteljesítményhez közelítő törpén már hagyott egy-két nyomot az idő, a nem mindig kíméletes autózás okozta „elfáradás” jelei elsősorban az erőátviteli egységen vehetők észre. A sebváltókar kezelése – kevés túlzással – olyan, mintha fakanállal turkálnánk egy tál krumplipürében, bár dicséretére legyen mondva, a gombócvégű pálca még soha nem pottyant ki a fokozatokból. Az egyliteres, hatvannyolc lovas motor magas fordulatszámokra lett hangolva, a Dusterrel éles ellentétben harmadik fokozatban egészen kilencvenes sebességig kínozható. Fogyasztása miatt nem jut csődbe a vállalat, a harmincöt literes üzemanyagtartály tartalma akár hatszáz kilométerre is elegendő lehet.

Klíma – a kellemes és az orkán

Fontos összeröffenésekre, politikusok felavató akcióira nem érkezhet csapzottan, verejtékben úszva a megbecsült újságíró, ezért az utastérbe kellemes körülményeket varázsoló klíma kihagyhatatlan tétel. A Duster itt (is) jelentős előnyben van, egyrészt a sötétített, hővédő hátsó ablakok alapból kevesebb meleget juttatnak az utastérbe, másrészt a manuális szerkezet egyenletesen, finoman szórja szét a lehűtött levegőt. A Peugeot légkondija ezzel szemben csak alapárnövelő parasztvakítás, a miniatűr erőforrásból a klímakompresszor szinte teljesen hatástalanul kapcsol le nélkülözhetetlen lóerőket. Tulajdonképpen két véglet van: nagy melegben, alacsony befúvási fokozatnál felfő a sajtós, vagy maximumra tekert sebesség mellett átadja magát a kabriózás érzését utánozni próbáló orkánnak.

Felszereltség – spártaiság kizárva

Rendhagyó módon kezdjük a 107-essel: a korábban említett légkondi kipipálva, két légzsák, elektromos ablakemelők, rádió-CD és szervokormány szintén. Könnyűfém-felni nincs, és ezzel véget is ér a hiányosságok listája. Ügyes gép a kis Peugeot, mérföldekre jár a néhány évvel ezelőtt használt fapados Chevrolet Sparktól.

De ha – ostoba módon – összehasonlítjuk a városi minit a francia-román szabadidő-verdával, akkor sincs számottevő különbség: utóbbi ugyan partner egy kis, összes kereket kipörgető bohóckodáshoz (a valódi terepjárókkal természetesen köszönőviszonyban sincs), de ugyanúgy két légzsák vigyáz a biztonságra, hasonlóan basszushiányos az audiorendszer, és a gumiabroncsok itt is mezei lemezfelnikre feszülnek. Amiben ténylegesen többet tud a Duster, az a megjelenés – ez azonban mit sem számít, amikor a több tízezer kilométer után már kezeink és lábaink meghosszabbításaként működik mindkét gép.

Technikai adatok:

Négykerékhajtás – hóban-sárban is biztonságban

Gyakran előfordul, hogy úttalan utakra tévedve szükségünk van négy hajtott kerékre. A román népautóvá kikupálódott Duster nagyon alacsony feláron kínálja a Nissantól átvett, elektronikusan szabályozott tengelykapcsolóval operáló négykerékhajtási rendszert. A kívánt üzemmódokat a középkonzol alatt egy tekerőgombbal váltogathatjuk: 2WD módban az első kerekek kapják az erő száz százalékát, automatikus módban a központi számítógép az egyes kerekek fordulatszámának függvényében osztja szét az első és hátsó kerekek között a kakaót, míg nehéz terepen, meredek emelkedőkön a szisztéma fixre is zárható – utóbbi kettő esetén némileg megnő a fogyasztás.