Az Erő sötét oldala

Egymást követően kaptam kézhez az Aveo és a Cruze dízelverzióit, így a valamelyest fanyar benzinesek után két teljesen új világot ismerhettem meg Dél-Korea megkísértő, sziporkázó új termékeiben. Az alsó-középkategóriából már-már kikandikáló verda dögös feketében a legattraktívabb, habár az igazsághoz – és a csáberőhöz – az is hozzátartozik, hogy a majdnem csúcsverziójú tesztautót (LTZ) szükségtelenül termetes – tizenhét hüvelykes –, ötküllős könnyűfém topánkákkal is megvadították.

Észak-Amerika felügyelete alatt Dél-Koreában az európai közlekedésbiztonság szigorú követelményeire is odafigyeltek (mi ez, ha nem a multinacionális együttműködés mintapéldánya?), ezért – illetve a tervezők számára komoly fejfájást okozó gyalogosvédelmi szempontoknak való megfelelés miatt – épült magasra és ducira az orr, ám még így is sikerült mindössze 0,31-es értéken tartani az alaktényezőt.

Szkeptikusak nem is a formája, hanem inkább az ára miatt voltunk: méretéhez, felszereltségéhez, erőforrásához képest túlságosan alulárazottnak tűnt. Mit spórolhattak ki belőle? Van bőrbevonatú kormány, sebváltókar, könyöklő, lehajtható pohártartók, fényérzékeny visszapillantó-tükrök, színre fújt külső elemek, krómdíszek, automata légkondi, hat légzsák, hátsó parkolóradar, ködlámpák, hat hangszórós audiorendszer, fedélzeti számítógép, cruise control, esőérzékelős ablaktörlő és még sorolhatnánk. Máshol mindezekért eurók ezreit lopkodják ki a gyanútlan vásárlók zsebeiből.

Csakhogy valahol ki kellett spórolni azt a rengeteg földi jót, melyekkel a szemmel látható részeket látványossá tették. Kezdjük a futóművel: az esztétikus lemezek alá olcsó, elöl MacPherson, hátul csatolt lengőkaros rendszert biggyesztettek, megpróbálva a kényelmesnél egy leheletnyivel feszesebbre konfigurálni, és ezen a ponton még rendben is volt a Cruze, a széles-peres lábbelikkel panasz nélkül bírta a tempós tángálást – akkor viszont mérgesen szisszentem fel, amikor a négyszázötven literes csomagtér – enyhe túlzással – szinte negyedét elfoglaló zsanérjai belereccsentek a buta módon elhelyezett törékeny csomagba.

Ha ez még nem lenne elég, a könnyen piszkolódó csomagtérajtó belső feléről lefelejtették a fogantyút, a lecsukás megoldására szolgáló apró mélyedés pedig nem megfelelő a feladat elvégzésére. A kifejezetten tágas beltér negatívumaként az elülső ülések állítókarjainak kissé buta elhelyezését róhatjuk fel, a szűk helyre beszorított karok szinte csak nyitott ajtókkal érhetőek el. Amúgy az ülések kényelme príma, több mint kétszáz kilométernyi folyamatos vezetés után is frissen, derékfájás, -zsibbadás nélkül szálltam ki az autóból. Igaz, a frissességhez a levegőminőség-figyelő rendszerre (AQS) és automata légkondira is szükség volt, utóbbi egyetlen hátránya, hogy – más négykerekűekhez képest – túlzottan megemeli a fogyasztást.

Márpedig menetdinamikában és fogyasztásban a Cruze gyakorlatilag ellenfél nélküli magányos bajnok, a kimondani is sok 163 lóerővel és az annál is tekintélyt parancsolóbb 360 newtonméteres forgatónyomatékkal szinte mindenkit lesöpör az útról – kevesebb mint hétliteres átlagfogyasztással.

A változó geometriájú turbós aggregát egy igazi szelídíthetetlen bestia – és ezt nem előnyére mondom. Az Aveo egyhármas VCDi – tehát azonos technológián alapuló – dízele sokkal korrektebb, kiegyensúlyozottabb motor hatását keltette, hozzá képest a két literes blokk kelletlen és nehezen munkába fogható. Ezerötszázas percenkénti fordulatszám alatt tulajdonképpen halott, négyezer fölött szintén, habár a kettő közötti tartományban fejet letépő vehemenciával tol. És közben fütyül a turbó, ugrik a sebességmutató, mosódik el a táj. A hatfokozatú sebváltó kiosztásait nem igazán találták el, az első fokozatok túl rövidek, míg a hatodik túl hosszú. A műszerfalon fel-felvillanó váltássegéd is haszontalan, ugyanis már nyomatékcsúcson kéri az elváltást, ezernyolcszázas tengelyfordulatról felkapcsolva pedig a fullasztó semmibe esik a fordulatszám.

Hiába szól számtalan dolog ellene, a közös-nyomócsöves Cruze optimális családi autó, messze jobb hangszigeteléssel, vezetési élménnyel és fogyasztással, mint benzines változata. Gyerekbetegségeit, gagyi belső plasztikjait elviselhetővé teszik a komfortkiegészítők, a közlekedésben pedig kétségtelenül tiszteletnek örvend.

Technikai adatok:

A tesztautót (Chevrolet Cruze LTZ 2.0 VCDi 163 LE) a brassói Rădăcini Motors – Chevrolet / Opel márkakereskedés bocsátotta rendelkezésünkre (Bukaresti út 124–126., telefon: 0268 311 123, www.radacinimotorsbrasov.ro)