Messze földön híres a Diószegi pityókás kenyér

– Hogyan indult a Diószegi pékség, és milyen volt a kezdet?

– A szüleim kezdték a családi vállalkozást 1996-ban, akkor még egyharmad résszel és egy másik üzletemberrel, majd 2000-ben átvették teljesen és így „szállt rám” a pékség. Azóta tíz év telt el, és a kezdeti egy kemencés, két autós pékségből mára a város legnagyobb péksége lett.

–  Hogyan tettek szert ekkora népszerűségre, hiszen kenyereiket Háromszéktől Bukarestig eszik?

– Az elmúlt tíz év alatt mindent a pékségnek szenteltem, éjjel nappal dolgoztunk egy kisebb helyiségben, egészen 2007-ig, amikor a „jóindulatú” szomszédok feljelentettek, hogy zavarja őket az autók zúgása hajnalban, és el kellett költöztetni a céget az ipari negyedbe. Akkor nagy nehézségeken mentünk keresztül, hiszen alig kaptunk hitelt, garanciaként be kellett tenni az akkor épülő pékséget is. Ezt követően beindult a fejlődés, távlati terveim voltak, felvettem a kapcsolatot a magyarországi pékműhelyekkel is és egyéves kísérletezés után megsütöttük azt a pityókás kenyeret, ami ma is a védjegyünk. Ezzel a kenyérrel Szovátán nyertünk aranyérmet, és úgy érzem, a tevékenységünk azért különb a többitől, mert széles látókörrel rendelkeznek a munkások és a vezetőség is, és nem csak megsütik a kenyeret, hanem folyamatosan fejlesztenek, újítanak. Emellett testvérkapcsolatot ápolnak a lipóti pékséggel is, ahová a munkások is járnak tanulni, de épül a franchise-hálózat is.

–  A Diószegi pékség nem csak finom kenyeret és süteményeket készít, de munkahelyet is teremt, amire igen nagy szükség van Sepsiszentgyörgyön. Hány alkalmazottal dolgozik, és milyen a viszonya a munkásaival?

– Cégünknél jelenleg 163 alkalmazott dolgozik, és elmondhatom, hogy a fizetések is jóval magasabbak, mint más hasonló szektorban Háromszéken. A viszonyunk jó, én nem felejtettem el, hogy honnan indultam, és bármikor leülök sörözni a pékjeimmel megbeszélni a tennivalókat vagy akár az élet dolgait is. Csapat-összekovácsoló rendezvényeink is vannak, minden évben szervezünk céges miniszilvesztert, de szakmai kirándulásokra is viszek pékeket. Úgy gondolom, a munkatársaim elégedettek, bár már előfordult, hogy két pék elment a cégtől és a titkos receptet is elvitték, de nem mentek sokra vele, mert nem sikerült kisütni ugyanazt a kenyeret, amit nálunk.

–  A pékség több érdekességgel is magára vonta a város, sőt az ország figyelmét, hiszen idén a 20. Szent György Napokon elkészült a legnagyobb székely krumplis házikenyér és az 550 kilós gyümölcstorta a Diószegi pékség és cukrászat jóvoltából. Honnan jött ez az ötlet és mennyire volt nehéz kivitelezni a sütést?

– Mindennek én vagyok az ötletgazdája, állandóan azon gondolkozom, mit lehetne még megcsinálni és hogyan lehet kivitelezni. Így sütöttük meg a város tortáját is, melyet a cukrászok eredetileg 550 kilósra terveztek, de 640 kilós lett, és amit egy speciálisan erre az alkalomra felszerelt mérleg bizonyított is. A tortát 6400 szeletre szeltük fel, és adtuk a városlakóknak. De a cukrász- és pékszakma annyira érdekel, hogy rengeteg új receptet kérek és kapok a magyarországiaktól, így kezdtük el mi is sütni a tönkölyösszeletet, igen nagy sikerrel. Az is fontos, hogy levédettük a Diószegi márkanevet, hiszen ezzel védjük meg azt a terméket, ami csak a mienk.

–  A helyi tevékenységek mellett ön is részt vett a GastroPan kiállításon, ahol a nemzetközi kenyérversenyben első helyezett lett. Miről szólnak az ilyen versenyek, és mitől jó pékmester valaki?

– A román nemzet kenyerében és a legegészségesebb kenyérben is én nyertem, de a magyar nemzet kenyerében is második lettem, és nagyon megtisztelő, hogy a nemzetközi pékszövetségek is elismerik a munkámat. A titok az nem más, mint hogy szeretni kell amit csinálsz, és odaadással kell csinálni, akkor lehet haladni és fejlődni. Érezni kell, hogy amit csinálsz az a tied. A kenyérrecept, kenyérsütés is olyan, mint minden más, nincs két egyforma recept. Sok olyan dolog van, amit egy pék nem vesz észre, de függ tőle a kenyér minősége. Emellett a cukrászlaborunkban is egy mesterfokozatú cukrász dolgozik a magyar cukrászegyesület védjegye alatt, és a tudása is megfelelő, hiszen bármilyen formájú és ízű tortát elkészít.

–  Honnan jött az ötlete, hogy itt süssék meg a Nemzet Kenyerét? Milyen hosszú volt a sütés és előkészítés folyamata?

– Szolnokiak részéről jött a felkérés a Nemzet Kenyerére, és elvállaltam, mert nagyszerű dolognak tartom. Először azt a kemencét hevítettük be, amit még Szent György Napokra építettem, és volt egy 65 kilós próbakenyér, amit elosztottunk a szentelés után. Szolnokra szintén került egy kenyér, amit kétezer ember előtt áldottak meg és szeltek fel, s amely 17 perc alatt fogyott el.

– Önnek mi a kedvenc süteménye, és a milyen a kedvenc kenyere?

– Természetesen a Diószegi pityókás kenyér, ami díjnyertes is, de szeretem a szilvaízes fitneszszeletet is, a kedvenc cukrászsüteményem pedig az Eszterházy-szelet.