Locsolásért Brumiéknál is jár a puszi!

Húsvéti vásárra készült nagyhéten a Brumi csoport a Tudor lakótelep Csodálatos Berek napközijében. Ottjártunkkor éppen a papírfülekkel ellátott fakanálnyuszikra festették fel gondosan a bajszot, csibéket és kotlókat készítettek színes papírból, amelyeket aztán a lombfakadás előtt virágzó fűz vesszőiből készített barkacsokorra akasztottak. A barka – amelyet mifelénk picusnak is becéznek –, húsvéti ünnepkörhöz fűződő hagyományának eredete Jézus Jeruzsálembe való bevonulásához kötődik: a nép pálmaágakat lengetve fogadta a Megváltót. A magyar hagyományban az olajfaágak barkavesszőre cserélődtek, és azóta is a keresztény húsvétot idézik. A Brumi csoportban is jól tudják ezt, nem hiába került az asztalra a szimbolikus vesszőcsokor.

Húsvéti vásáron a portékák

László Gabriella, Frunza Katalin és Magyaros Kinga óvónők vezényletével készültek a kicsik az ünnepre, illetve arra a csütörtöki vásárra, amelyen saját készítésű húsvéti portékáikat árusították a szülőknek. Ilyen volt az a nyuszifakanál is, amelyet kétszer fizettek ki a jelen levő anyukák és apukák: egyszer az üzletben fakanálként, másodszor a vásáron, immár nyusziként. Természetesen csupán szimbolikus összegnek számító egy lejt kértek a nyuszifakanálért, a bevételt pedig a csoportra fordítják. Színes papírból kivágott fület ragasztottak a fakanálra, majd orrot, szemet, szájat és bajszot rajzoltak rá az ovisok. „A fakanálon kívül más ajándékokat is készítettek a locsolóknak: a húsvét szimbólumainak számító csibét, bárányt, virágban elbújtatott tojáskát, és természetesen hímes tojásokat is készítünk” – mesélte László Gabriella óvónő.

Locsolásért jár egy puszi!

A húsvéti locsolás magyar hagyomány, bár az évek alatt sokat változott. Vannak akik úgy vélik, idejétmúlt népszokás, mások örömmel készülnek az öntözők fogadására vagy a locsolásra. Nagyanyáink idején húsvét hétfőjén a legények bandákba verődve hurcolták a kúthoz lányokat, és vödörrel locsolták le őket, mindezt persze a legszebb ünnepi ruhájukban. Úgy tartották, hogy az a lány, akihez nem mentek a locsolók, elhervadt, azaz már megöregedett. A Brumi csoport óvodásainak körében is népszerű szokás a locsolkodás, a fiúk nagyhéten verset tanultak, a lányok tojást festettek nekik. Ma már főleg kölnivízzel vagy az apuka drága parfümjével indulnak el locsolkodni a fiúk, de egyre több vízzel teli kis kannát is lehet látni az öltönyös öntözők kezében. Egy kedves vagy humoros locsolóverssel pedig mosolyt csalhatnak minden kislány arcára.

Lila és rózsaszínű tojásokkal várják a locsolókat

A négyéves Liszkai Máté büszkén állt diktafonunk elé, bár amikor a locsolásról kérdeztük, kissé összekeverte csütörtököt hétfővel, és bevallotta, hogy ő még nem tudja a locsolóverset, de hétfőig megtanulja. Pajtása, Bartha Lehel az óvónéni segítségével és kissé szégyenlősen ugyan, de elmondta nekünk a közösen tanult versikét: „Rózsa, rózsa szép virágszál, / Szálló szélben hajladozzál. / Napsütésben nyiladozzál, / Meglocsollak, illatozzál.” A hatéves Pásztor Alexandra pedig arról mesélt, hogy a hagyományos piros tojás mellett zöldet, kéket és lilát is fest idén, azokkal várja a fiúpajtásokat hétfőn. A négy és féléves Turos Sarolta is nagyon várja már a locsolókat, ő viszont rózsaszínű tojásokat képzelt el magának. A hároméves Ionescu Denisa pedig piros tojást fog festeni húsvét másodnapjára, valamint vattából és krepp-papírból készített kicsi tojásaival büszkélkedett nekünk.