Halld a verset, tapintsd a képet!

A tárlatmegnyitó és könyvbemutató tulajdonképpen egy jótékonysági rendezvényként szerveződött az Erdély.ma jóvoltából. Két barátnő, egy festő és egy költő, úgy gondolták, hogy a költészet és a festészet összeegyeztethető, jól kiegészítik egymást, és eldöntötték, hogy kiadnak közösen egy könyvet, amelyben minden kép mellett egy-egy, a képhez szorosan kapcsolódó lírai vers található. A festő, Horváth Piroska besztercei származású, jelenleg Ausztriában élő nyugalmazott tanárnő, a költő pedig M. Simon Katalin sepsiszentgyörgyi tanítónő.

„Ezelőtt 25 évvel váltunk el, Besztercén tanítottunk mindketten, a nyugdíjazás után én Ausztriába kerültem, Katalin pedig Sepsiszentgyörgyre. Az internetnek köszönhetően újra találkoztunk virtuálisan és felfigyeltünk egymás tevékenységére, én arra, hogy ő milyen gyönyörű verseket ír, ő pedig felfigyelt a képeimre. A versek és a képek egymásba szerettek. Hol a kép szeretett a versbe, hol a képhez íródott vers. Észrevettem, hogy milyen szép ez a találkozás, és egyszer felvetettem az ötletet, hogy ebből a gyűjteményből ki lehetne hozni valami érdekeset és így született meg a közös könyv ötlete. Attól kezdve már tudatosan figyeltünk egymásra” – mesélt Horváth Piroska a könyv létrejöttéről, melyet Kolozsváron adtak ki.

Aztán mind a láncszemek, kapcsolódtak egymásba az események: az első könyvbemutatóra nem véletlenszerűen Besztercén került sor. „Barátok és volt kollégák hívtak meg, hogy mutassuk be ott az iskolába, ahol együtt tanítottunk annak idején” – folytatja a mesélést Katalin. A következő állomás Székelyudvarhely volt, ezután pedig Csíkszeredában mutatkozott be a két művész.

Horváth Piroska elmondása szerint csupán öt éve kezdett el festeni, de azóta nincs megállás, folyamatosan alkot, eddig tizenhárom saját kiállítása volt. Linzben a Virágfestőnő nevet kapta, mivel ezek ábrázolása a leggyakoribb képein. Virágaiban gyakran gyerekarcok jelennek meg, talán a sok éven keresztül magában őrzött tanítványok vonásai köszönnek vissza. Aztán egy mezőtúri kiállításán találkozott egy nemlátó fiatalemberrel, aki miután végigtapintotta egyik festményét, azt mondta: „mindent láttam!”. Ez mélységesen meghatotta a festőnőt és ennek nyomán kezdett „touch me” képeket festeni vakok számára, amelyeket a budapesti Vakok Intézetébe is elvitt és ajándékozott belőlük a nemlátóknak. A csíkszeredai tárlaton is látható, sőt megtapintható volt több ilyen alkotása.

Katalin így mesélt az írás-szeretetéről: „Számomra a verssel való találkozás így idősebb koromra olyan volt, mint a találkozás a régi szerelemmel. Mert én az írásban, mert prózát is írok, beleszerettem már zsenge gyermekkoromban. Negyedik osztályos koromban jelent meg az első versem a természetről egy akkori újságban.” Később több saját verseskötete jelent meg és számos antológiában is megtalálhatóak a versei, elmondása szerint legutóbbi nagy élménye, hogy három verse bekerült egy magyarországi tankönyvbe. Alkotótagja a miskolci Irodalmi Rádiónak, írásait a Héttorony Irodalmi Magazinban, valamint a Közkincs Művészeti Lap oldalain közli.

Az est során kilenc kép került elárverezésre, Horváth Piroska a bevételt a háromkúti iskola építéséhez ajánlotta fel. A kiállítás pénteken is megtekinthető volt, amikor képviseltette magát a Nemlátók Szövetsége is. Ugyanakkor a szervezők külön sikerként értékelik a több mint hatvan diák részvételét, akik megtekintették a tárlatot.