Földművelő-, zöldségfeldolzó-berendezések aprópénzből

Portát tévesztettem. Ez idáig zöldségstand jelezte, hol lakik a szárhegyi Lukács Géza. Most egy szál murok vagy egy fej hagyma sem volt a kapu előtt. „Bár nem gondoltuk, de mind elfogyott” – adta meg a választ a termelő. Nem csoda hát, hogy növelni szeretnék a mennyiséget. Épül a két fóliasátor és folyamatosan új mezőgazdasági gépeket tervez, épít. Leleményességét papírra veti, fizikai ismereteit bővíti, és az ócskavasakat is felhasználva újabbnál újabb masinákat üzemel be. A német gazdáknak nem érvágás egy gépvásárlás, a hazai termelők nem engedhetik meg maguknak. Gépek nélkül viszont nem tudja felvenni a versenyt.

Tavalyi ötlet alapján saját tervezésű, fémvázas fóliasátort épített, bejáratán simán befér a traktor is. Azért, hogy külön terük legyen a palántáknak és virágoknak, minden növény érezze a törődést, ne árnyékolják be egymást, új palántaházra volt szükség. Nevük is van: Ádám és Éva, mert tavaly karácsonyra fejezték be a mérnöki pontossággal hegesztett és beállított, gótikus tetejű építményt. A hó súlya sokat nyom a latban, Géza sok éves tapasztalata is bizonyítja, hogy mifelénk olyan szükséges, hogy leszaladjon a hóréteg, ne tegyen kárt az építményben. Több emberöltőt kibír a vázuk, és idén az előnevelt, földlabdás palánták innen kerülnek ki. Amint mondta, akkor lesz jó világ, ha a fóliák száma megszaporodik, átkeresztelik Erzsinek és Birinek, s lesz Sári, Mariska... a dalt véve alapul.

Egy évtizeddel ezelőtt 500 lejért kisszekeret csináltatott, a kerékpár után kötötte, és azzal hordta a palántákat a piacokra. Jó esetben kettőt is tért. Ez volt az első befektetés. A piac diktálta a tempót, és hogy felvegye a versenyt, gépekre volt szüksége. Állítja, hogy ha nem fogott volna hozzá a gépek elkészítéséhez, tíz évvel ezelőtti szinten maradt volna a zöldségtermesztésnél. Bár megvásárolhatók lennének a korszerű berendezések, de német gazda zsebéhez alakították az árakat. Lényeg a lényeg: a szükség úgy kívánta, hogy gépparkja legyen.

Lukács Géza ily módon újító a szó szoros értelmében. Négyzethálós füzet, ceruza, fizikai ismeretek és kreativitás kellett hozzá, hogy a porszívós magvetőgéptől kezdve az ágyáskialakítón át a hagymapucoló alkalmatosságig sokféle mezőgazdasági gépet fabrikáljon.

„Építettünk káposztapalántáló gépet, ami meg is locsolja a palántákat, és menet közben feltölti magát vízzel. Ez sokat segít a ültetésben, hiszen akkor a káposztát bőven meg kell locsolni. Nem az a megoldás, hogy minden este kicsi vizet öntünk a tövére, mert a gyökerei attól nem erősödnek. Felül növeszt gyökérzetet, ha onnan kapja a vizet” – mondja a szárhegyi káposztatermesztéshez a hasznos tanácsokat. Olyan kapálógépet is készített, mely egyszerre négy sor káposztát kapál, és traktortól függetlenül kormányozható, cserélhetők a kések is rajta. Így a traktorista nem kell figyelje, hogy hol jár a gép. „Kétszer kapálunk ezzel, a maradék gyomot a káposzták közül bozótkaszálógéppel szoktuk kiirtani. Ez a legjobb megoldás. Nem hull vissza a gyommag” – árulja el a „kulisszatitkot”.

„Háromszáz kiló ócskavasból készült az ágyásokat kialakító alkalmatosság, hét flexlapot fogyasztottunk el, és sok-sok elektródát. Kartonból sablonokat készítettünk és az alapján összehegesztettük. Hárman álltak mellettem, és csóválták a fejüket, hogy ebből nem lesz semmi. Amit más hidraulikával oldott meg, azt én kimustrált laprugókkal vagy orsóval, hogy rugalmas legyen. Ez a gépezet naponta egy hektárnyi ágyást alakít ki. Ehhez képest egy ember naponta száz méternyi ágyást tud kiképezni, s aki ezt a munkát elvégzi, az már megeheti a zsíros kenyeret. A gépnek egy ágyás öt perc. Egyhuzamban megőröli a földet, kialakítja az ágyást, tömöríti a talajt, és megadja a formáját. Az apró magok vetésénél nagyon fontos, hogy egyenletes, őrölt és tömörített legyen a talaj. A kelési arány is jobb, és lehet szabályozni a távolságot is. Ha ebből élünk, amennyire lehet, a lottózást ki kell hagyni. Zsebre megy a játék. Ugyan a természetet nem lehet kiszámítani, de ami tőlünk függ, azt megtesszük. A murok például azt igényli, hogy 18 cm mélyen a talaj legyen finomra őrölve” – teszi ismét hozzá a hasznos tanácsát a kertész.

Dughagymarakógép is van – mutatott a portán egy masinára, amely a laikus szerint göncölnek is beillene. „Egy ötvenéves, vaskerekű vetőgép szerkezetét alakítottam át, a tölcséreket, garatokat hozzá szintén az ócskavaslerakatból szereztem be” – magyarázza. „A szemenkénti vetőgép alapanyaga is egyszerű: plexi lemez, két OSB-tábla, és 230 magot tíz másodperc alatt elvetünk, egyenlő távolságra egymástól, porszívó segítségével. Kellett hozzá még szilikon, és fúrógépet is használtam. Amúgy egy hasonló elven működő gép ára 900 dollár plusz a hozzáadott értékadó. Aprópénzből kiviteleztem. De van zöldségbetakarító gépem is pityókaszedőből átalakítva. Lehet ilyen gépet is kapni a kereskedelemben, de én megépítettem itthon. Ezen is van rugólap, az egy kedvenc alkatrészem. Előbb Dacia-tengelyt használtam hozzá, de már Opel-tengelyre cseréltem. Haladunk” – teszi hozzá. Ez is nagyon kellett, mert ha gyengébb muroktermés volt, inkább megérte volna valakinek kiadni a földet, mintsem kiásni kézzel.

„Na, ezen nincs rugólap!” – mutatja a hagymapucoló-berendezést. „Egy régi gyalugépet használtunk fel, az a lényeg, hogy vákuumot idézünk elő, ami beszívja a hagymának a szárát és a gyökerét, majd egy forgókés lepucolja. Ez még osztályozza is a hagymát. Így, igény szerint elő tudjuk készíteni a mennyiséget” – tette hozzá.

Géza újabb gépeket tervez, bár nem árulta el, miben fogja segíteni a munkáját. A beszélgetés végén felvetettem – látva határtalan leleményességét –, hogy talán a következő újítás hagymakoszorúfonó lesz. Értékelte az ötletet. Látom is magam előtt, ahogy előveszi a papírt, ceruzát, körülnéz a „gépturkálóban”, az ócskavasbegyűjtőnél, és ősszel egy furcsa szerkezet girlandokat fon a finom vöröshagymából.