Értelemközpontú pedagógia, avagy iskola másként

– Egy újszerű fogalommal, szemlélettel ismertette meg hallgatóságát. Mi az alapja a logoterápiának?

– Viktor Frankl logoterápiájának a legközpontibb tétele: mi úgy vagyunk megteremtve, hogy nem is annyira az örömet, az élvezeteket keressük, nem is annyira a hatalomra törekszünk, hanem minden ember legmélyebben élete értelmét szeretné megtalálni. Ha ez nem történik meg, ha olyan helyzetekbe kerül, hogy az életértelem elillanni látszik, akkor kialakulhat benne egy nagy üresség. Ez olyan élethelyzet, amelybe beleköltözhet nagyon sok rossz. A logoterápia középpontjában a lét értelmére való törekvés áll. A szemlélet a korhoz illeszkedő segítséget tud adni a ma emberének.

– Értelemközpontúság az oktatásban, nevelésben – előadásában ennek módszereit mutatta be. Miért tartja szükségesnek, hogy a pedagógusok elsajátítsák ezeket?

– Az értelemközpontúságot, mint szükséges kiegészítő módszert az a pedagógus alkalmazza, aki úgy tekint az emberre, a gyermekre, mint a lét értelmét keresőre. A gyermekben is lehet élesztgetni és erősíteni azt, hogy a nagyon sok nehéz helyzet ellenére is megtalálhatja az életében az értelmes döntések lehetőségét. Ha erre nyitott a pedagógus, akkor ezeknek a síkján kell elindulnia, segíteni kell, hogy a gyermek kezébe vehesse életét. Korlátaink vannak, ez biztos, de ezekkel szemben képesek vagyunk egy állásfoglalásra. Ez az értelemközpontú pedagógiának egy nagyon fontos tétele.

– Mint tanárt kérdezem: a tanügyi rendszer követelményeinek való megfelelés mellett mennyire van ideje, tudása, idegrendszere a pedagógusnak értelemközpontúan oktatni, nevelni?

– Az értelemközpontú pedagógia egy nagyon nagy kihívás, külön kell tekinteni minden ránk bízottat. Erre fizikailag és lelkileg egy tanár, egy tanító szinte képtelen, ennek ellenére nagyon sok pedagógus belátja ennek az útnak a fontosságát. A tanügyi rendszer úgy van beállítva, hogy a tömegre koncentrál, nem pedig az egyénre, de az, ha minden gyermek bele tud feledkezni a munkába, mert értelmes feladatot kapott, a tanárt is jó érzéssel tölti el.

– Nagyobb szükség van-e az értelemközpontú pedagógia alkalmazására napjainkban, mint korábban?

– Az értelemközpontú pedagógia önmagát kiegészítésként értelmezi a többi pedagógiai módszerhez viszonyítva. Szükségszerű kiegészítés napjainkban, mert ma több ember küzd az értelmetlenség érzésével, mint korábban. Régen a hagyományok sokkal inkább megtartották az embert az értelemcsatornában. Az élet értelmével kapcsolatban régebben nem tettek fel túl sok kérdést, mert az életük meg volt határozva a hagyományok által. Mindenki tudta, hogy mi a dolga. Ma sokkal inkább magára van hagyva az egyén, ő kell megkeresse élete értelmét. Sajnos a keresésben sok ember megreked, a tanügyi rendszerben eszközölt állandó változások pedig gyorsíthatják ezt a magárahagyatottság-érzetet.

– Az értelemközpontúság jegyében hogyan élje meg hivatását a pedagógus?

– Soha ne legyen a rábízottak között olyan, akit leír, megbélyegez. Sose döntse el azt egy gyermekről sem, hogy belőle már úgysem lesz semmi. Tartsa szem előtt, hogy mindenkinek az életében – a sorsszerű területeken kívül – van még egy szabad tér, ahol kézbe veheti az életét. Ő, a pedagógus lehet az, aki egy pici mozaikkockával hozzájárulhat, hogy egy napon a legfeltűnőbben viselkedő vagy teljesítményében a leggyengébb is kézbe vegye az életét. Végső soron ez a cél.

A ditrói Siklódi Lőrinc Általános Iskola szervezésében zajló hétvégi előadássorozaton szép számú érdeklődő vett részt, mindannyian nyitottak az új pedagógiai kiegészítő módszer iránt. „Úgy érzem, hogy nagyon fontos ezekről a dolgokról tudni nekünk, pedagógusoknak ahhoz, hogy a gyerekeket fel tudjuk készíteni az életre. Az előadáson elhangzottak utat mutatnak abban, hogy hogyan próbáljuk megérteni a gyermekben zajló történéseket, ezt tudatosan kezelve pedig fejleszteni, nevelni tudjuk őket, hisz az erősen tudományközpontú tanügyi rendszer egyáltalán nem ezt segíti elő” – osztotta meg véleményét portálunkkal Lackó Albert Katalin igazgató, a rendezvény ötletgazdája.