Cekapecc Csíkszentdomokoson

A Szőttesek vasárnapjának nevezték el Csíkszentdomokoson a búzaszentelés napját. Ilyenkor a falu apraja-nagyja szőttesbe öltözve vesz részt a vasárnapi szentmisén és az ezt követő határkerülésen. Ugyanakkor idén ezen a napon második alkalommal tartották meg a Domokosi Cekapeccet.

Péter Beáta

2012. április 29., 18:122012. április 29., 18:12

2012. május 03., 11:322012. május 03., 11:32

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Ünnepnapi közösségi játéknak nevezte Kurkó István domokosi tanító a Domokosi Cekapeccet. A szervezők tavaly húsvét másodnapján tartottak először – nagy sikerrel – Cekapeccet. Az esemény lényege, hogy a gyerekek szabadon mozogjanak, játsszanak. Amint Kurkó István elmondta, a Cekapecc azért indult el, mert szerették volna feleleveníteni a népi játékokat, a 40–50 évvel ezelőtti hangulatot, azaz, hogy délutánonként összegyűltek a gyermekek kint a mezőn, vagy egy kertben, és ott szabadon, spontán módon szerveződött a játék.

„Nem kellett nekik tanítani semmit, mert a kicsik tanulták a nagyobbaktól, és egymásnak átadták a játékokat. Sajnos, most a gyermekek egyre inkább elszigetelődnek, kevesebb alkalmuk van egymással találkozni, és ezek a spontán játékok nem tudtak kialakulni, valahol megszakadt ennek a sora. Nem volt meg a kapocs, amikor az egyik generáció átadhatta a másiknak. Úgy gondoltuk, hogy ezt a fonalat valahol össze kellene bogozni, találkozni kellene a generációknak, mert az idősek még emlékeznek ezekre a délutánokra. Itt jövünk mi képbe, a pedagógusok. A másik pedig, amit én vallok, hogy a gyerekeknek vissza kell adni a gyermekkort. Valahol mi is felelősek vagyunk abban, hogy elraboltunk a gyermekek életéből egy nagyon fontos részt, mert sokszor átesünk a ló túloldalára, szeretnénk nagyon sokat kihozni belőlük, hogy versenyezzenek, és tantárgyakban gondolkodunk. A gyermekkor valódi formája a spontán játék, a szabadban lét, a közös játék, ezt próbáljuk egy kicsit kárpótolni” – fogalmazott Kurkó.

A szervezők a gyerekeket és szüleiket a játékkészítésbe is bevonták: ők tervezték, fúrták-faragták ki a játékaikat. „Nem csak népi, hanem csapatjátékokról van szó, amelyekkel aktivizálni lehet a gyerekeket, és megszerettetni velük magát a játszást, arra ösztönözni őket, hogy készítsenek és szervezzenek ők maguk játékot. Ezen van a hangsúly!” – összegezte a szervező.