Albert Ildikó csíkszeredai klinikai szakpszichológus legújabb könyvét mutatják be szerdán délután hat órától a Hargita Megyei Kulturális Központ Pinceklubjában. A szerzővel Az utazás divatja című kötetéről beszélgettünk.
2011. november 21., 17:532011. november 21., 17:53
2011. november 21., 18:362011. november 21., 18:36
– Igaz, hogy a könyv címe Az utazás divatja és valóban az utazásról szól, de ez esetben már az is kiderül, hogy számomra az utazás ürügy. Ebben a könyvben mondom el ugyanis mindazt, amit eddig máshol még nem tudtam elmondani a világról, Európáról, emberekről, művészetről, társadalmakról, országokról, sőt adott pillanatban a politikáról, közszereplőkről. Úgy érzem, de ez bennem is utólag tudatosult, hogy az eddig megjelent könyveim, a három pszichológiai indíttatású – Mindennapi lelkünk, Az önpusztító lélek, Léleképítés – és ez a három útirajz jellegű könyv – Egy görög, egy török, A bölcsesség kezdete, Az utazás divatja – tulajdonképpen egy szimfónia szerű kompozíció. Volt egy kezdet, egy középső nagy tárgyalás és egy befejezés. Az útirajz jellegű könyveim esetében is jött először az, ami bosszantott és megírtam, aztán jött az érdekes, különleges élményt, végül egy adott pillanatban úgy éreztem, hogy nagyjából már eljutottam mindenhová, ahová szerettem volna, megtapasztaltam gyakorlatban mindazt, amit elterveztem, és most már lezárhatom. Ez az utolsó könyvem, amelyet utazásokról írok.
– Utazásról ír, de ezek nem „csak egyszerű” útleírások...
– Ha műfajilag meg kellene határozni, akkor ez a könyv egyrészt – mert ilyet is mondtak már róla – olyan használati útmutató az utazáshoz, amiből valóban meg lehet tanulni, hogy mi az, amire oda kell figyelni az iroda, az útvonalválasztás során, mire kell figyelni az utazó társaknál, hogyan kell viselkedni adott pillanatban, hová érdemes elmenni, mi az, amit meg kell nézni, hogyan kellene látni ezeket, mire kell figyelni, illetve mit kell vásárolni, hogyan lehet/érdemes étkezni, mit kell magunkkal vinni. Van egy ilyen gyakorlati oldala, és valójában ez volt az alapötlet. Az utazni vágyó emberek kezébe egy útmutatót szerettem volna adni. Ám amikor hozzáláttam az íráshoz, a téma lehetősége túlnőtt ezen, és rájöttem, le tudom írni, hogy ezek kapcsán hogyan látjuk ma Európát, mi történik ma Európában, mi történik a ma emberével, mi az, amit magunkhoz tudnánk gyűjteni, hiszen végtelen a lehetőségünk. Ma már bármit meg tudunk kapni a világból, de most már oda kellene figyelni, hogy a jót, a szépet, a műveltséget kellene összegyűjteni.
– Kinek szánta a könyvet?
– Természetesen elsősorban az utazni szeretőkre gondoltam, de ugyanolyan természetességgel céloztam meg minden olvasó embert. Az is elhangzott egy könyvbemutatón, hogy talán egy tárcagyűjtemény lehetne, ha földarabolnánk, hisz végül is mindenkinek adok egy pici szeletet, amit akkor is lehet élvezni, ha valaki nem utazik. Legalábbis ezt remélem.
– A könyvet az ön által készített felvételekkel illusztrálták. Mi a története például a borítón látható fotónak?
– Azok a felvételek kerültek be a könyvbe, amelyek a kedvenc helyeimnek egy pici részét tudja megmutatni. Helyet kaptak kedvenc városaim, Párizs, Velence, Firenze, műalkotások, amelyek vagy kedvenceim, vagy meglepetésül szolgáltak, meg egy-egy különleges, váratlan épület. Tulajdonképpen ízelítő az ízelítőből. A borítóra az egyik kedvenc fotóm került, amely Horvátországban készült a tengerparton. Számomra Horvátország hatalmas meglepetést jelentett, ott fedeztem fel a világ leggyönyörűbb tengerpartját. A felvétel a szállodánk teraszáról készült, elkaptam egy naplementét, nagyon jól éreztem magam, és remélem átjön ez a fotóról is.
– Nehéz volt megírni ezt a könyvet?
– Igen. Azt hiszem, hogy ez volt a legnehezebb az összes közül, mert menet közben változtattam a koncepción és át kellett strukturálnom az egészet. Nekem most ez a kedvenc könyvem, mert úgy érzem, hogy mindenféle szempontból több mint a többi.
– És nekünk, olvasóknak, mitől válhatnak kedvencünkké, miért olvassuk el?
– Mert a világ szép, és ezt most már föl kéne mindenkinek fedeznie. Mert érdemes megélni a szépet.
Három éve nyílt meg Csíkszeredában az Angyalkert napközi, amely a magyar kormány támogatásával épült meg. A létesítménybe járó 170 gyermek számára nemcsak korszerű környezetet, hanem a keresztény értékek mentén történő nevelést is biztosítanak.
A januári bizonytalanság és tiltakozások után március közepére tetőzött az adófizetési kedv a hargitai megyeszékhelyen. A lakók március 31-ig élhetnek a 10 százalékos kedvezménnyel, ami a jelentős adóemelések mellett némi megtakarítást jelenthet.
A tavaly decemberi leállás után folytatja a kivitelező a Tusnádfürdőt ellátó új vízvezeték építését. Idén nemcsak a hálózatot, hanem a vízszolgáltatáshoz szükséges létesítményeket is szeretnék elkészíteni, hogy tudják beüzemelni az új rendszert.
Nemzetközi szimpóziumra várják a pedagógusokat március 21-én, szombaton Csíkszeredában, ahol a gyermekek jóllétéhez kapcsolódó innovatív oktatási megoldások kerülnek fókuszba.
A szívinfarktusos betegek ellátása mellett lehetőség van szívritmusszabályzó eszközök beültetésére, illetve cerebrovaszkuláris beavatkozásokra is Csíkszeredában, a magyar kormány támogatásával létrehozott intervenciós kardiológiai központban.
A felső légúti megbetegedések számának csökkenését követően, csütörtöktől ismét lehet látogatni a pácienseket a Csíkszeredai Megyei Sürgősségi Kórház legtöbb osztályán.
Újraindul az Ezüst Akadémia Csíkszeredában, amely a hatvan év feletti korosztály számára kínál értékes, érdekes és közérthető előadásokat. Az első prezentációt március 31-én, kedden tartják.
A Csíki Játékszín először tűzi műsorára Reginald Rose 12 dühös ember című drámáját, Vladimir Anton rendezésében. A produkció olyan témákat állít középpontba, amelyek napjaink társadalmi megosztottságában különösen aktuálisak.
Egy Csíkszentsimon községben, a 123A jelzésű megyei úton felborult jármű miatt értesítették a rendőrséget vasárnap; mindkét férfi részeg volt, akiket az autó mellett találtak – közölte a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság.
Huszárokkal, zászlókkal és kokárdákkal, tánccal és énekkel, időnként pedig elcsendesedve ünnepelték március 15-ét Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, Kézdivásárhelyen, Marosvásárhelyen, a Nyergestetőn, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen.
szóljon hozzá!