"Léleklátó" festő és szobrász, bár szerinte ez túlzás

Lánya szobrát helyezi el a művésznő

A kedden nyíló tárlatot hétfőn rendezték be, a magyarországi képzőművész saját maga aggatta a festményeket a falra és állította fel mellszobrait. Erdélyben már sokadjára, hiszen ugyanez a kiállítás megjárta Csíkszeredát, Sepsiszentgyörgyöt, illetve Gyergyószentmiklóst is, innen pedig Kolozsvárra megy.

A marosvásárhelyi tárlat mégis különlegesebb, ugyanis Péterfy Gizella Marosvásárhely szülöttje. „Kétéves voltam, amikor elköltöztünk. Mindig büszke voltam arra, hogy itt születtem, már ha csak le kellett írnom, öröm volt nekem. Sok rokonunk maradt itt, így gyakran jártunk erre. Akkor még szebb volt a város, a főtér is. A főtéri virágoskertek voltak a legszebbek” – emlékszik vissza marosvásárhelyi élményeire a művésznő, aki szülővárosában 15 évvel ezelőtt állított ki utoljára.

Péterfy Gizella és egyik leghíresebb munkája

Péterfy Gizella 1968-ban diplomázott a budapesti Képzőművészeti Főiskolán, ahol Bernáth Aurél volt a mestere, az 1970-es évektől pedig lírai, poszt-nagybányai hangulatot idéző képeket fest, mégis az utóbbi években szobrai miatt díjazták. „Pedig én nem vagyok szobrász. Egyszer, amikor kikísértem az iskolába induló 18 éves fiamat, ránéztem, és meglepődtem, hogy ez az én gyerekem, s már ekkora. Ő elment, és én egy pillanat alatt megcsináltam a szobrát, emlékezetből” – mesél a kezdetekről a művésznő. Lányát, édesanyját, édesapját is megformálta, majd sorra az ismerőseit, de sokszor ismeretleneket is: elbeszélések alapján megalkotta a parajdi ezermestert. Ezt a művét Marosvásárhelyre is elhozta.

Összesen 70 festményt és számos szobrot láthatunk a kiállításon. Péterfy Gizella elmondta, fiatal korában irigykedve csodálta, hogy Picassónak mennyi műve született, mára azonban neki is több mint ezer munkája van. Múlt évben sajnálatos eset történt: kigyulladt a művésznő háza, így számos alkotása elveszett, megrongálódott. „Szerencsére a tető nem gyulladt meg, mert akkor nem lenne egy munkám sem már” – teszi hozzá a művésznő. Sok szobron még érezni az égett szagot.