A gyerek neveléséhez egy egész falu szükséges

„A »szabadelvű gyermeknevelési elvek« én úgy érzem – kicsit sarkítva – sokak számára menekülési lehetőséget ad a terhes nevelési feladatok elől” – mondta el Román Mónika pszichológus. Az említett elvek inkább arra irányulnak, hogy a hagyományos tekintélyelvű, a fizikai erőszakot megengedő nevelési módszereket sikerüljön kiküszöbölni. De mint minden változtatásnak, ennek is megvolt az elbizonytalanító hatása, a szülők már nem hallgattak a saját szüleik tapasztalatára, az új elveket pedig ki-ki alkalmazta, ahogyan tudta. Az egyre kevesebb együtt töltött idő, a növekvő életszínvonal, amikor már nem az életünk függ attól, hogy a gyermek mikor önállósodik, oda vezettek, hogy a szülők már nem vívják meg a kis mindennapi harcukat a gyermekkel vagy kevésbé határozottan állnak ki az elvárásaik mellett. Az „egy-két gyermek és annak mindent megadni” alapelvből kimarad az, hogy nem mindegy, mikor önállósodik, hogy mennyire tud alkalmazkodni az elvárásokhoz később. Ezek olyan készségek, melyeket csak gyermekkorban lehet megtanulni.

Ha el szeretnénk kerülni a testi fenyítést, akkor elsősorban türelemre van szükségünk. Ehhez pedig időre és szoros szociális hálóra. Ha állandóan szorít a határidő, ha nincs valaki, aki támogatna döntéseimben, akkor türelmetlenebbek vagyunk, bizonytalanabbak. Ha pedig nincs határozott elvárásunk, a gyermek nem tanulja meg az együttlét szabályait, s így nem adunk neki beilleszkedési esélyt a későbbiekben.

Ha pedig türelmesebbek vagyunk, a gyermeknek is hasonló lesz a hozzáállása, és előbb-utóbb rájön, hogy nincs más kiút, mint megtenni, amit elvárnak tőle. A szeretet alapfeltétel, s ugyanannyi nemet mondjunk, mint igent. E nélkül az egyensúly nélkül a gyermek könnyen fekete báránynak érezheti magát a családban, amit később a tágabb közösségbe is kivihet.

A teljes írás az Erdélyi Napló csütörtökön megjelenő, 6. számában olvasható.