
Fotó: Borbély Fanni
Analóg fényképeken keresztül élhetjük át a csíksomlyói búcsú hangulatát: Návay Ákos Csíksomlyóba mének... című, a Hargita Megyei Kulturális Központ szervezte kiállításon a hit, hagyomány és az emberi közelség találkozik.
2025. június 28., 13:132025. június 28., 13:13
Van egy pont a hegyoldalban, ahonnan rálátni az egész völgyre. A zarándokok kígyózó sora reggeli párában úszik, néhol csak a tarisznyák vagy a kalapok emlékeztetnek rá, hogy emberek vonulnak a hegyre. Emberi pillanatokat örökít meg Návay Ákos, akinek Csíksomlyóba mének… című zarándok-fényképkiállítása június 26-án nyílt meg Csíkszeredában. A Hargita Megyei Kulturális Központ által szervezett tárlat egészen július 25-ig látogatható, és nemcsak a látványra hat – mélyebbre visz.
Fotó: Borbély Fanni
A magyarországi fotóművész több mint húsz éve járja a világot, hogy a vallásos és népi kultúra rejtett rétegeit kutassa. Mexikóban, Franciaországban, Portugáliában, s most ismét Erdélyben – visszatérve – mutatja meg, mit jelent úton lenni. A kiállítás egyfajta vizuális időutazás: egy 2004-ben indult, azóta huszonnégy alkalommal bemutatott vándorkiállítás jubileumi állomása.
– ahogyan a művész fogalmaz, annak a közösségnek, amelynek szellemi és lelki világa ihlető erejű volt számára.
Fotó: Borbély Fanni
A kiállítótérbe lépve nemcsak képeket látunk, hanem csendeket is. Várakozások és megérkezések pillanatai. Emberek – gyerekek és felnőttek –, népviseletben vagy sportcipőben, kifáradva, porosan, de mosolyogva állnak a képek fókuszában. Návay nem a népi kultúra esztétizáló, muzeális reprezentációjára törekszik. Ő azt mutatja meg, amit a zarándokok a hátukon visznek:
Képei érzékenyen váltanak fókuszt – hol egy keresztre, hol egy bokorra, hol a tömegre zoomol –, ezzel is jelezve, hogy a szent és profán világa egymásba hajlik.
Fotó: Borbély Fanni
A megnyitón Návay Ákos személyes hangon idézte fel a sorozat születését. Megdöbbentő volt hallani, hogy a Szűzanya kultusza Mexikóban, a Guadalupei Miasszonyunk kegyhelyén keresztül vezetett vissza Csíksomlyóra. Egy másik kontinens kellett ahhoz, hogy felismerje: itthon is van zarándoklat, van misztérium, van évezredes út. Az analóg technika, amelyet következetesen alkalmaz, nem csupán eszköz, hanem filozófia is lehet nála: a lassúság, az odafigyelés, az elmélyülés technikája. A képek színeiben, hangulatában valóban visszaköszön valami Mexikóból – talán a fény, talán a mélység.
Az egyik legmeghatóbb pillanat mégis az volt, amikor arról beszélt:
Ha egy-egy név elhangzik a kiállítótérben, akkor az a fotó többé nem csak kép – hanem emlék, közös történet. Návay munkája nem a dokumentálás gesztusa, hanem az emlékezésé és a kapcsolatteremtésé.
Fotó: Borbély Fanni
A tárlat képei nemcsak a zarándoklat látványát örökítik meg, hanem annak lelki tapasztalatát is: az elindulás bátorságát, az út fáradalmát, a közösségbe simulás békéjét, és a megérkezés megtisztulását. A virágok, amelyek a képeken már hervadnak, mégis halhatatlanok: az idő emlékévé váltak. A dimbes-dombos tájak, a pirkadat rózsaszín fénye, a templomtornyok és hegygerincek nemcsak díszletek, hanem belső tájak is.
Fotó: Borbély Fanni
A kiállítás ingyenesen látogatható, de amit itt kapunk, az felbecsülhetetlen. Nemcsak a zarándoklatról, hanem az emberi útról is szól. A kiállított képek arra emlékeztetnek: mindannyian úton vagyunk. Van, aki bakancsban, van, aki mezítláb, de mindannyian keressük azt a pontot a hegyoldalban, ahonnan talán végre rálátni az egészre. Ahol az ima, a táj és az ember egy képpé áll össze. Ahol haza lehet érni – akár egy fényképen keresztül is.
A fokhagymakrémleves az egyik leghálásabb étel: kevés összetevőből, gyorsan elkészíthető, és egyszerre nyújt kényeztető, selymes élményt.
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Ez a recept nem csupán egy sós rágcsálnivalóról szól, hanem egy kis játékos alkotásról a konyhában, aminek a végeredménye pont olyan, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
Savanykás, friss, és nem csak főzeléknek jó. Vitaminokban gazdag, világszerte sokféleképpen használják, és még a fagyasztást is jól bírja. A sóska igazi tavaszi tisztító növény – mutatjuk, miért érdemes fogyasztani.
Elkezdődött az ehető taplógombák gyűjtésének ideje, ismerkedjünk meg a csirkehúsra emlékeztető sárga gévagombával. Egyszerre több kilónyit is találhatunk, ha szerencsénk van. Kiadós gombának számít, érdemes gyűjteni.
szóljon hozzá!