Watchmen: álarcos igazságosztók és önbíráskodó „szuperhősök” hatalmi játszmái

Ezt a fiktív és nagyon komplex történetet gondolta tovább a Lost és a Hátrahagyottak alkotója, Damon Lindelof, aki a jelenben játszódó folytatást írt az eredeti történethez, ami nemrégiben kilencrészes sorozat formájában debütált az HBO kínálatában.

Szörnyű történelmi kontextussal indít a történet: az amerikai Tulsában feketéket mészárol le egy magát felsőbbrendűnek tartó fehér csoportosulás, ennélfogva pedig a rasszizmus körüljárása hangsúlyos szerepet kap a sorozatban. Ezt követően már a jelenben járunk, ahol Robert Redford színész az Amerikai Egyesült Államok regnáló elnöke, Vietnám az ország ötvenharmadik állama, a rendőrök maszkot viselnek és csak nagyon megindokolt esetben használhatnak éles lőfegyvert, az égből pedig időnként tintahal-eső hull. És akkor még a maszkos igazságosztókról és önbíráskodókról nem is beszéltünk…

Korábbi munkáinak bizonyos töredékei visszaköszönnek a legújabb sorozatában is, így többek között a Leftoversből a gyász és a megmagyarázhatatlan elfogadása és a rendkívüli, világot felkavaró eseményen való továbblépési kísérlet a Watchmenben is helyet kap és nagyon jól működik ennek a történetnek a kontextusában is.

A fináléra azonban elfogy ez a lendület, látszik, hogy nagyon el akarják varrni a szálakat benne, és bár korrekt befejezést kaptunk, az utolsó rész mégsem volt annyira jól összerakott és elmesélt, mint az azt megelőző kettő.

(Megjegyzés: ezek a fordulatok nem ütnek akkorát a képregény vagy a film ismerete nélkül, szóval érthető, hogy nem számítanak katarzisos fordulatnak azok számára, akik mindenféle előtudás nélkül kezdtek neki a sorozatnak. Mindezek ellenére azok számára is elég jól megmagyarázza a sorozat, hogy mi történik, akik nem ismerik a Watchmen világát, de igaz, hogy még néhány visszautalás nem ártott volna, de érthető módon a készítők sem akartak egy túlságosan szájbarágós folytatást készíteni az eredeti műnek.)

Válaszokat kapunk benne a maszkos igazságosztók eredetére, megismerjük a Watchmen elődjének, a Minutemen-csoportosulásnak két emblematikus figuráját, és megtudjuk, hogy a múltbeli történések milyen hatással vannak a jelenre.

Az már nyilvánvaló, hogy az HBO nem ebben találta meg a Trónok harca utódját, azonban az ilyen kísérletező, a mainstreamtől eltérő nagyköltségvetésű sorozatok megléte is bizonyítja, hogy milyen széles skálán mozog a csatorna, ha egy újabb, ígéretes projektre kell pénzt adni.

Az viszont más kérdés, hogy a csatorna hajlandó-e megint áldozni egy nem feltétlenül húzónévnek számító sorozatra a jövőben is. Ha igen, azzal mindenképp mi, a nézők fogunk jól járni. Lindelof korábbi munkáit ismerve pedig semmiképp sem lenne csalódás a jól lezárt történet folytatása sem.