
A fényképészek halk, de annál erősebb pillanatokat örökítettek meg Nagyvárad és Debrecen szerte
Fotó: Nagy Lilla
Egy város sokféle arcot mutat, attól függően, ki nézi. A Prisma Fotóklub tagjai most újra az utcára mentek, hogy kamerájukon keresztül ne csupán a nagyvárosi látványt, hanem annak lélegzetét és rezdüléseit is megörökítsék. Ez a Visszatekintő.
2025. július 17., 12:382025. július 17., 12:38
2025. július 17., 12:392025. július 17., 12:39
Van valami megmagyarázhatatlan varázsa annak, amikor az emberi tekintet nemcsak néz, hanem lát is. És ha ez a látás egy fényképen keresztül történik, akkor az egyszerre válhat dokumentummá, emlékké és költészetté. Ezt a különös, érzékeny egyensúlyt teremti meg a csíkszeredai Prisma Fotóklub legújabb kiállítása, a Visszatekintő, amelyet július 16-án nyitottak meg a Csíki Mozi galériájában.
A Visszatekintő című tárlat tizenkét fotós munkáját mutatja be – mindannyian a klub idei nagyváradi és debreceni fotótáborában készítették el felvételeiket. A képeken a városok lüktetése, az utcák rejtett geometriája, az ablakok tükröződése, az idegenek mozdulatai, a csendes épületrészletek és a villanásszerű emberi találkozások bontakoznak ki. Vagyis az élet egy-egy elkapott pillanatai, amelyek már tovaszálltak, mégis itt maradtak, mert megőrizték a képek a szemvillanásnyi igazságot a világról.
A Visszatekintő egyfajta tükör, amiben láthatjuk mind a bánatot, mind az örömöt
Fotó: Nagy Lilla
A Prisma Fotóklub 1986 óta működik, baráti társaságból formálódott közösséggé, ma már huszonhat tagot számlál, és évről évre új arcokkal, új látásmódokkal gazdagodik. A kiállításon részt vevő fotósok – Bálint Attila, Borviz Attila, Labancz István, László Csaba, Lukács Mária, Pataki Hajnal, Pál Gábor Dénes, Péter Izabella, Szentes László, Szökő Sándor, Tarczali Éva és Török Dávid – mind saját hangjukat keresik és találják meg a fotográfia nyelvén. A klub működése során ugyan változott a tematikai fókusz – a dokumentarista és természetfotózás mellett ma már helyet kap a portré, az akt, a táncfotózás és egyre inkább az utcai fotózás is. A lényeg azonban változatlan: a fotózás szenvedélye, amely összetartja ezt a közösséget.
Részletek, vonalak, tükröződések – az utcai fotózás rejtett poézise
Fotó: Nagy Lilla
Labancz István, a klub elnöke a megnyitón elmondta:
A váltás valóban érezhető: a képek atmoszférája eleven, elevenebb, mint egy emlék. Inkább egy érzés. Egy szag, egy nyári délután melege, egy villamos nyikorgása, vagy egy idegen pillantása egy téren.
Gesztusok, arcok, történetek: ezeregy történet
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás kurátora, Péter Izabella szerint „a street fotózás dokumentarista és művészi is egyszerre. Egyszeri és megismételhetetlen. A fotós nem ítélkezik, nem magyaráz, csak megmutat, de közben érezni tanít.” Az utcai fotós nem csak exponál, hanem figyel. Lát. És ez a figyelem átsugárzik a képekről.
Nagyvárad és Debrecen tehát nemcsak témát adtak, hanem inspirációt is. Olyan tereket, ahol a fotós nem kívülálló, hanem részese az eseményeknek, ahol a kamera nem leskelődik, hanem tanúsít. A képek nyelvén pedig egy csendes, mégis erőteljes üzenet szól: az élet legszebb pillanatai nem feltétlenül a nagy eseményekhez kötődnek, hanem azokhoz a mozdulatokhoz, amelyeket mások talán észre sem vesznek.
A nagyvárosi színek, a helyiek siető mozdulatai, az ottfelejtett tárgyak mind üzennek nekünk
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás július 31-ig tekinthető meg, a belépés ingyenes. A kiállítás egyfajta tanulásra hív: észrevenni a körülöttünk lévő világot, meglátni a rendkívülit a mindennapiban.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
szóljon hozzá!