
A fényképészek halk, de annál erősebb pillanatokat örökítettek meg Nagyvárad és Debrecen szerte
Fotó: Nagy Lilla
Egy város sokféle arcot mutat, attól függően, ki nézi. A Prisma Fotóklub tagjai most újra az utcára mentek, hogy kamerájukon keresztül ne csupán a nagyvárosi látványt, hanem annak lélegzetét és rezdüléseit is megörökítsék. Ez a Visszatekintő.
2025. július 17., 12:382025. július 17., 12:38
2025. július 17., 12:392025. július 17., 12:39
Van valami megmagyarázhatatlan varázsa annak, amikor az emberi tekintet nemcsak néz, hanem lát is. És ha ez a látás egy fényképen keresztül történik, akkor az egyszerre válhat dokumentummá, emlékké és költészetté. Ezt a különös, érzékeny egyensúlyt teremti meg a csíkszeredai Prisma Fotóklub legújabb kiállítása, a Visszatekintő, amelyet július 16-án nyitottak meg a Csíki Mozi galériájában.
A Visszatekintő című tárlat tizenkét fotós munkáját mutatja be – mindannyian a klub idei nagyváradi és debreceni fotótáborában készítették el felvételeiket. A képeken a városok lüktetése, az utcák rejtett geometriája, az ablakok tükröződése, az idegenek mozdulatai, a csendes épületrészletek és a villanásszerű emberi találkozások bontakoznak ki. Vagyis az élet egy-egy elkapott pillanatai, amelyek már tovaszálltak, mégis itt maradtak, mert megőrizték a képek a szemvillanásnyi igazságot a világról.
A Visszatekintő egyfajta tükör, amiben láthatjuk mind a bánatot, mind az örömöt
Fotó: Nagy Lilla
A Prisma Fotóklub 1986 óta működik, baráti társaságból formálódott közösséggé, ma már huszonhat tagot számlál, és évről évre új arcokkal, új látásmódokkal gazdagodik. A kiállításon részt vevő fotósok – Bálint Attila, Borviz Attila, Labancz István, László Csaba, Lukács Mária, Pataki Hajnal, Pál Gábor Dénes, Péter Izabella, Szentes László, Szökő Sándor, Tarczali Éva és Török Dávid – mind saját hangjukat keresik és találják meg a fotográfia nyelvén. A klub működése során ugyan változott a tematikai fókusz – a dokumentarista és természetfotózás mellett ma már helyet kap a portré, az akt, a táncfotózás és egyre inkább az utcai fotózás is. A lényeg azonban változatlan: a fotózás szenvedélye, amely összetartja ezt a közösséget.
Részletek, vonalak, tükröződések – az utcai fotózás rejtett poézise
Fotó: Nagy Lilla
Labancz István, a klub elnöke a megnyitón elmondta:
A váltás valóban érezhető: a képek atmoszférája eleven, elevenebb, mint egy emlék. Inkább egy érzés. Egy szag, egy nyári délután melege, egy villamos nyikorgása, vagy egy idegen pillantása egy téren.
Gesztusok, arcok, történetek: ezeregy történet
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás kurátora, Péter Izabella szerint „a street fotózás dokumentarista és művészi is egyszerre. Egyszeri és megismételhetetlen. A fotós nem ítélkezik, nem magyaráz, csak megmutat, de közben érezni tanít.” Az utcai fotós nem csak exponál, hanem figyel. Lát. És ez a figyelem átsugárzik a képekről.
Nagyvárad és Debrecen tehát nemcsak témát adtak, hanem inspirációt is. Olyan tereket, ahol a fotós nem kívülálló, hanem részese az eseményeknek, ahol a kamera nem leskelődik, hanem tanúsít. A képek nyelvén pedig egy csendes, mégis erőteljes üzenet szól: az élet legszebb pillanatai nem feltétlenül a nagy eseményekhez kötődnek, hanem azokhoz a mozdulatokhoz, amelyeket mások talán észre sem vesznek.
A nagyvárosi színek, a helyiek siető mozdulatai, az ottfelejtett tárgyak mind üzennek nekünk
Fotó: Nagy Lilla
A kiállítás július 31-ig tekinthető meg, a belépés ingyenes. A kiállítás egyfajta tanulásra hív: észrevenni a körülöttünk lévő világot, meglátni a rendkívülit a mindennapiban.
A fokhagymakrémleves az egyik leghálásabb étel: kevés összetevőből, gyorsan elkészíthető, és egyszerre nyújt kényeztető, selymes élményt.
Az étel, mint képtárgy, sokféle funkciót tölthet be egy képen, erre különböző példákat hoztunk sorozatunk korábbi részeiben. Ezúttal Zsögödi Nagy Imre Önarckép almával című alkotását mutatjuk be.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Ez a recept nem csupán egy sós rágcsálnivalóról szól, hanem egy kis játékos alkotásról a konyhában, aminek a végeredménye pont olyan, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
Savanykás, friss, és nem csak főzeléknek jó. Vitaminokban gazdag, világszerte sokféleképpen használják, és még a fagyasztást is jól bírja. A sóska igazi tavaszi tisztító növény – mutatjuk, miért érdemes fogyasztani.
Elkezdődött az ehető taplógombák gyűjtésének ideje, ismerkedjünk meg a csirkehúsra emlékeztető sárga gévagombával. Egyszerre több kilónyit is találhatunk, ha szerencsénk van. Kiadós gombának számít, érdemes gyűjteni.
szóljon hozzá!