Vásáros utak kereszteződésében (9.): a vármegyeközpont és a vasúti közlekedés

Az előzőekhez viszonyítva a várostörténeti kiállítás ötödik és hatodik termének fontos jellemzője, hogy itt már nagyon pontosan ismerni a korszakhatárokat. Az ötödik terem „története” az 1876-os megyerendezéssel kezdődik. Ekkor változik meg az addigi közigazgatási rendszer, vármegyék jönnek létre, és az újonnan létrejött Csíkvármegyének Csíkszereda lesz a központja. Ugyanakkor megszűnik az addigi mezővárosi korszak, a városi közigazgatás is átalakul, és létrejön Csíkszereda rendezett tanácsú város – magyarázta Jakab-Ladó Ágota, az ötödik terem koncepciójának kitalálója.

Az egyik falon a vármegyeháza reprodukciója látható egy óriásfotón, ugyanakkor itt kapott helyet a vármegye címere is. „A vármegyeháza 1887 végére készült el, 1888 februárjában avatták fel, és ekkor az itt látható nagyméretű vármegyecímer díszítette, amely az épület középső részének tetején helyezkedett el. Az épületet közvetlenül az első világháború előtt, 1912-13-ban kibővítették, és az átalakítás során a nagy címert levették, mert a homlokzat felső részén is változtattak. A címer darabokban bekerült töltésnek a mostani központi park mocsaras területére.

Daczó Katalin helytörténészt hívták, hogy próbálják meg azonosítani. Első körben sikerült megállapítani, hogy ez épp a vármegyeháza egykori címere. Én akkor végeztem az egyetemet, és Kósa Béla tudta, hogy a vármegyeházával foglalkozom. Közvetlenül az államvizsga után felhívott, hogy előkerült ez a címer, és vajon van-e valamilyen, hozzá kapcsolódó adatom. Volt is levéltári irat, a forrásokban meg volt említve a címer, és így a tudás összeért. Sokáig darabokban volt a múzeumban, de amikor a koncepciót elkezdtük kidolgozni, egyértelmű volt, hogy ez egy olyan dolog, amit nem lehet kihagyni. Nagyon hamar eldöntöttük azt, hogy ki fogjuk tenni, és hogy nem fogjuk járószintbe helyezni, mert úgy nem érvényesülne igazán, hanem fel fogjuk emelni olyan módon, hogy a vármegyeháza tetejére kerüljön. A több száz kilós címert restaurálni kellett, a látogatók egy kisfilmen meg is tekinthetik, hogy hogyan restaurálták és emelték fel, milyen tartóelemek biztosítják azt” – magyarázza Jakab-Ladó Ágota.

A vármegye címere Csíkszék címeréből alakult ki, középen Szűz Mária látható a gyermek Jézussal. Miután az épület átalakításának következtében a címer lekerült, az épületrész két sarkára két, sokkal kisebb és kevésbé színvonalas kivitelezésű vármegyecímer került.

Az épület földszinti és emeleti alaprajzain meg lehet tekinteni, hogy a különböző helyiségekben milyen hivatalok működtek, illetve ki dolgozott ezekben: az egy-egy portré mellé elhelyezett gombokat megnyomva, be lehet azonosítani, hogy kinek hol volt a tevékenységi helyszíne.

Egy kivilágított tárlóban Kállay Ubul 1906–1910 között szolgáló főispándíszmagyar öltözékét állították ki. „Ő nem volt tősgyökeres csíki, úgy is neveztük, hogy az idegenből jött főispán. Azért esett rá a választásunk, mert a vármegyei elöljárók után kevés tárgyi emlék maradt. Viszont megtaláltuk Kállay Ubulnak ezt a díszmagyar öltözékét, az Iparművészeti Múzeum őrzi, és kézenfekvő volt, hogy a ruhán keresztül beemeljük a kiállítótérbe. Ez egy hiteles másolata a ruhának, nagy körültekintéssel készítették el az eredeti alapján. Mellette egy fotó látható, amint Becze Antal alispán fogadja a főispánt Csíkszeredában 1906-ban. Van három meghallgatható szöveg is: Kállay Ubul hivatali esküje, amelyet 1906. július 16-án tett le, a második Becze Antal alispán köszöntőbeszéde, a harmadik pedig Bálint Lajos felcsíki főesperes búcsúbeszéde a főispán lemondásakor. A terem ezen részében tehát a vármegye létrejöttét és működését mutatjuk be. A kisebb tárlóban látható tárgyakat szintén a régészek ásták ki, a címer mellett találták, 19. század végi, 20. század eleji darabok.”

Egy-egy animáción a mezőváros működését, illetve a későbbi, rendezett tanácsú város működését lehet megtekinteni, a filmek szakmai háttéranyagát Bicsok Zoltán történész-levéltáros készítette. Egy másik képernyőn pedig térképeken szemléltetik a város bővülését.

A 19. század végén Csíkszeredát is elérte a vasút, a terem egy másik részében egy állomásbelsőt rendeztek be. Felvillantják ugyan, hogy milyen vasúti hálózatba csatlakozott be Csíkszereda ekkor, de főleg arra fektették a hangsúlyt a kiállítás rendezői, hogy a vasút megjelenése milyen hatással volt a hétköznapi életre.

„Egyrészt felépül a vasútállomás, és nagy jelentőséget kap a mellette levő Erzsébet-park. Van egy alaprajzunk, amely mutatja, hogy milyen részei voltak ennek a parknak, többek között volt itt teniszpálya is, és úgy tűnik, hogy egy nagyon kellemes hely volt ez, amelyet nem csak a vasúti közlekedésben résztvevők – utasok, átutazók –, hanem a kikapcsolódni vágyó városiak is előszeretettel látogattak. Az állomásbelsővel érzékeltetni szeretnénk a társadalmi érintkezésnek az új helyszínét. Érzékeltetjük magát a várakozást, ami addig nem nagyon volt. De nem csak a várakozás újdonság ebben az időben. Egy óriás órát tettünk be ide, ami hangsúlyos és jelképes is. Mert amíg a vasúti közlekedés nem indult be, nem voltak rákényszerülve az emberek, hogy pontos órához, időhöz alkalmazkodjanak. A vasúti közlekedés megindulásával, attól kezdve, hogy a vonatok pontos órában érkeztek és indultak, az emberek is kénytelenek voltak az órához alkalmazkodni. Ezekre az újdonságokra, a vasútnak a velejáróira hívjuk fel a figyelmet. A plakátok, menetrendek pedig azt érzékeltetik, hogy megnyílt a világ, lehetőség van eljutni távolabbi helyekre.”

Aki ebbe a vasúti váróterembe beül, lehetősége van a múzeum munkatársai által szerkesztett Úti lapok kiadványt is forgatni. A három különböző lapszámba a vasútépítéssel és a vasúti közlekedéssel kapcsolatos híreket, cikkeket válogatták be a korabeli sajtóból.

A terem egyik sarkában a Vigadó épületébe „léphetünk” be, a kinti felület a Vigadó sarokhomlokzatát idézi, bent pedig kisfilmet tekinthetünk meg. Ez egyrészt utal arra, hogy a Vigadóban előadóterem is volt, és hogy később az első mozi is itt kapott helyet. A kisfilmben néhány, a 19. század végén, 20. század elején épült szeredai köz- és magánépületről láthatunk összefoglalót. Míg a sarokhomlokzat egyik fele a váróteremhez tartozik, a másik felén néhány plakát kapott helyet, melyek különböző színtársulatok előadásait hirdetik.

A sorozat korábbi részei

Hogyan jött létre a várostörténeti kiállítás?

Csík, a hegyek közötti síkság

Az Árpád-kori települések

Mit mesélnek a kerámia- és üvegleletek?

17. századi történetek

Csíksomlyó szakralitása

Csíksomlyó mint közigazgatási, kulturális és oktatási központ

Találkozási helyszín is volt a szeredai vásár