Tusványos: koviubi-leves és egyéb érdekességek

Úgy érkezünk meg minden év júliusában az egykori tusnádfürdői Univers kempingbe, mintha két-három hete hagytuk volna ott: minden nagyjából ott van, mint tavaly, miközben azért mindig van egy pici változás, amit azonban könnyen meg lehet szokni. A manapság már csak Tusványosként ismert Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (amely létrejöttének történetéről éppen itt cikkeztünk a napokban) kellőképpen követi napjaink trendjeit, de nem mindenben. Példának okáért a

Elég volt, ha jó öregesen készpénzt viszünk magunkkal, ennek hátrányára pedig rá is jöhettünk hamar, miután a táborban működő egyetlen készpénzautomata beadta a kulcsot, maradt a kölcsönkérés lehetősége, mint a régi szép időkben… Így is nosztalgiázhattunk hát a táborban.

Akadt azért olyan hely, és itt főleg az egyre nagyobb számban levő büfékocsikra gondolok, ahol kártyával és telefonos appal is lehetett fizetni, éhen legalább nem maradtunk, egy-egy sörért vagy pohár borért azért csaknem illik még kártyával fizetni, tudva azt, hogy vásárlói oldalról hiába kézenfekvő, a kereskedőkkel azonban eléggé megfizettetik ezt a szolgáltatást a bankok. S hiába egyre drágább a sör a Tusványoson is évről évre, az a 6-8 lej még mindig nem éppen kártyabarát. A fő sörszolgáltató továbbra is az Ursus volt Tusványoson, de legalább két helyen be lehetett szerezni a csíkszentsimoni sörgyár termékeit is.

A tábor egyik újdonsága volt az idén, hogy az infópontoknál beszerezhető speciális műanyag poharakba lehetett kérni a sört vagy egyéb italokat, újrafelhasználva ezt,

Ahogy elnéztem, elég sokan éltek a lehetőséggel és vettek részt így a műanyagmentes július kihívásban, több nadrágról, övről lógott az újrafelhasználható füles pohár.

Gasztronómiai vonalon évről évre egyre erősebb Tusványos, a fesztiválokon már megszokott food truckokból is egyre több van, idén még a messzi Kolozsvárról is érkezett egy ilyen járgány. De ami számomra abszolút pozitív változásnak számított, az a Hagyományok Háza által szervezett programok sátra körüli, főleg magyarországi éttermek és borászatok (és kis részben pálinkafőzdék) felhozatala, amely a Magyar Turisztikai Ügynökség közreműködésének köszönhetően érkezett Tusnádfürdőre.

(például a kovászosuborka-leves, a malacfül újburgonyával vagy a marinált pisztráng paradicsomlekvárral) valószínűleg nem voltak épp annyira népszerűek, és hát nem is voltak annyira olcsók, de mindenképpen üdítő változatosságnak számítottak. A magyar borok erőteljes jelenléte pedig azt kell mondjam, eddig hiányossága volt Tusványosnak.

A szervezők idén további meglepetésekkel is előrukkoltak, például a nagyszínpadi koncertek alatt elindított konfettiesővel, amelyről fontosnak tartották megemlíteni, hogy a kilőtt konfettik környezetkímélő anyagból készültek.

Ami minden évben kiszámíthatatlan, az az időjárás, idén a tábor elején az esőzések ismét betették az ajtót, aminek következtében a nagyszínpad előtti tér sártengerré változott. A szervezők a műanyag vagy fa járófelület lerakásán kívül mindent megpróbáltak, fűrészport szórtak szét, letaszították a vizet, később pedig kotrógépekkel takarították le a fűrészporos, megszáradt sarat a pályáról. Az igazi megoldás erre a problémára a nagyszínpad előtti tér ideiglenes járólapokkal való burkolása volna, de hátha jövőre.

Ami az egyebeket illeti, a tábor szerencsére az maradt, ami volt, egy hiánypótló rendezvény, egy találkozóhely, ami még mindig sok ismerős évi naptárában szerepel. A különböző közéleti és tudományos témákban megtartott előadások száma is egyre nagyobb, a kulturális felhozatal is egyre bővebb, a harmincadik kiadásához érve sem hagy alább a tábor a színvonalból. Az esti koncertfelhozatal nívója sem csökkent, s nem csak a magamfajta őstusványosozók, hanem a fiatalok is megkapják itt a számításukat. Ki gondolta volna ezt huszonkilenc évvel ezelőtt?