
Első emlékek, köszöntők, hála: tizenévesek vették a bátorságot, hogy ily módon köszöntsék édesanyjukat
Fotó: Pixabay
Ma az édesanyákat ünnepeljük. Az érzéseinket ilyenkor sokszor nehéz szavakba önetni, azonban tizenévesek vették a bátorságot rá. Most ők üzennek, írnak érzékenyen az édesanyjukról.
2025. május 04., 18:462025. május 04., 18:46
Anyák napján virágot adunk, megöleljük azt, aki világra hozott, és próbálunk valamit visszaadni abból, amit tőle kaptunk. A legfontosabbat: a törődést, az időt, a biztonságot. De hogyan mondja el ezt az ember, ha még csak tizenéves? Nem kész szavakkal, nem tanult formákkal – hanem úgy, ahogy a szív diktál. Ebben a válogatásban fiatalok mesélnek az anyukájukról. Van, aki versben, van, aki emlékképekben vagy hangulatokban. De mindannyian ugyanazt mondják: köszönjük!
A legjobb élményem az volt édesanyámmal, amikor elmentünk egy pizzázóba. Amikor rágondolok, az jut eszembe, hogy megbízhatok benne. Nagyon szeretem, mikor megölel. Az illatáról mindig a jó sok virág jut eszembe, amit nagyon szeretek.
Cilip Nóra: Édesanyám
Édesanyám a legszebb kincsem,
Ő nevelt fel engem.
Nemcsak engem, hanem minket
Hárman vagyunk mi testvérek!
Mindig mellénk állt.
Ha kellett, Ő karolt át.
Szívében a szeretet,
Így gondozott bennünket.
Minden álmod teljesüljön.
Bennünk leld meg örömöd.
Mindig van ki rád vigyázz,
El nem hagy soha már.
Mosolyogjál minden napon,
Szemedből könny ne csorduljon.
Mindig légy a legboldogabb,
Gyönyörű szép anyuka vagy!
Mindent tőled eltanultunk,
Köszönjük a gyerekkorunk.
Hálából a sok szépért
Gondolj rám, bármi is ér.
Szépen lassan mi felnövünk,
Hozzád vissza gyakran jövünk.
Köszönünk hát neked mindent,
Áldjon meg az Isten téged!
Anyák napján mind azt üzenjük: köszönjük!
Fotó: Pixabay
Májusi meleg nap volt. Apának munkája volt, de nekünk épp szabadnap, így kint voltunk az udvaron. A fű szép zöld volt, a virágok illatoztak. Anya a földet ásta és mi is segítettünk neki. Mi egyengettük el az ágyást és ültettük el a növényeket. Közben én még felástam egy kis részt a kert mellett, ahova virágokat ültettem. Mikor már a föld fel volt ásva, a növények el voltak ültetve, és mi a tornácon ültünk, végignéztem a munkánkon. Azt mondják a női munka nem látszik, ez (bár csak részben csinálták nők) gyönyörűen látszott, a kertünk nagy változásokon ment keresztül.
Május negyedikén azt csicseregték a madarak,
Az anyáknak, az anyáknap napja van.
Megérdemlik ezt a napot,
Mert anyának lenni nehéz egy dolog.
Ilyenkor a gyerekek legyenek kedvesek,
Ha édesanyjuk valamit kér, egyből odaszökkennek.
Hagyják egyet pihenni, a porszívózást be lehet egyszer vállalni.
Mert anyának lenni nehéz egy dolog.
Töltsetek édesanyátokkal sok időt, míg lehet,
Használjátok ki ezt a kis anyák napját, gyerekek.
Egy kérésem van felétek,
Adjatok hálát édesanyátoknak míg lehet.
Nekem az édesanyámról, ha rágondolok, a langyos, puha ölelése jut eszembe. És az, hogy mindenben segít, számíthatok rá, ha valami rossz történik, egyből a megoldáson gondolkodik. Elmondhatok bármit, őszinte tudok vele lenni, az érzéseimet ki tudom mutatni neki. Ha szomorúság vagy fájdalom ér, előtte merek sírni, szégyenérzet nélkül.
Legyen a gyerek kicsi, vagy nagy, az édesanyjára mindig a meleg ölelésként gondol
Fotó: Pixabay
A nap
arany párát lehelt hajára, és bennem
a világ először kelt életre. Szívem,
apró madár, próbál kiszabadulni
bordáim sűrű, égő rácsain.
A hold
ezüst fényében úszó nephritgömb –
úgy bukott elő két szeme. Fönt
árnyékot hintett ringó kezedre,
s időtlenné váltam ölelésedbe.
A csillagok
szétfoszlottak, elcsendesedtek. Csak ő,
csak a csend kísért végtelen öleléssel:
a lélek, mely belső fényekből szőtt,
végtelen, ragyogó szőnyeg. Levegőt!
A fény...
az első fény, mely áttörte szemeim
szürke sötét lepleit. S álmaim
vörös fényében tündöklő látvány:
lelkemben ékesülő édesanyám.
Ezek az írások igazak, őszinték. És talán épp ezért érnek el hozzánk ilyen közel. Mert minden anya más, minden gyermek másképp kötődik, másképp emlékezik, másképp mondja el, amit érez. És mégis, ezekből a sorokból összeáll egy közös kép: az anyák ereje, jelenléte, mindennapos csodája. Akár kimondjuk, akár nem – nélkülük más lenne a világ.
Kívül aranybarna és ropogós, belül pedig puha a klasszikus magyar házi konyha egyik legegyszerűbben elkészíthető fogása. A fokhagymás tejföllel kínált tócsni különösen népszerű, hiszen az ízek tökéletes harmóniát alkotnak.
Erősen, üresjáratok nélkül indult a Trónok harca első előzménysorozatának, a 2022-ben indult Sárkányok házának legújabb, harmadik évada. Spoileres epizód-áttekintő.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
szóljon hozzá!