Hirdetés
Hirdetés

The Zone of Interest: idilli élet a haláltábor árnyékában

•  Fotó: A24

Fotó: A24

Már ebbe a szóösszetételbe is borzalom belegondolni: idilli élet a haláltábor árnyékában. Márpedig Jonathan Glazer öt Oscarra jelölt filmje pont ezt mutatja be. Rudolf Höss náci tiszt és családja hermeneutikusan elzárva él az auschwitzi koncentrációs tábor mellett, a lehető legideálisabb, legbékésebb körülmények között, miközben a történelem ismeretének fényében a néző folyamatosan azon borzong, hogy épp mi zajlik az udvart körülvevő falakon túl, a koncentrációs táborban. Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest) Kritika.

Tamás Attila

2024. február 28., 09:492024. február 28., 09:49

2024. február 28., 21:412024. február 28., 21:41

A stúdiólogók és a készítők nevének felvillantása után percekig csak a sötét vásznat látjuk, miközben pokoli hangok szólnak a háttérben, és amikor már nagyon kényelmetlenné válna az egész, akkor hirtelen egy tóparti pikniken „találjuk magunkat”, ahol gyönyörű napsütésben egy család apraja-nagyja élvezi a fák hűse és a vízpart nyújtotta felüdülést. Ám

ez a család az őket kiszolgáló személyzettel, fekete autókba ülve térnek haza a villának is beillő hatalmas házukba, ami történetesen épp az auschwitzi koncentrációs tábor közvetlen szomszédságában áll.

Hirdetés

Borzasztóan abszurd és felfoghatatlan ez az alaphelyzet: egy tehetős család éli mindennapjait a praktikusan berendezett, központi fűtésrendszerrel ellátott házukban, miközben az udvart körülvevő dróthálós betonkerítésen túl emberek százezreit kínozzák, gyilkolják és semmisítik meg. Míg Hösséknél mondhatni minden teljesen idilli, sőt

még a házikedvenc is bejáratos a ház szinte minden szegletébe, addig az épület közvetlen közelében épp a történelem legnagyobb és legborzasztóbb népirtása zajlik.

•  Fotó: A24 Galéria

Fotó: A24

A szereplők többsége bár tudatában van ennek, látszólag nem érdekli különösebben őket, hiszen számukra ez a világ legtermészetesebb dolga, mintha egy tyúkfarm, vagy egy húsfeldolgozó mellett élnének. Az asszonyok kedélyesen kávéznak és pletykálnak a konyhában, a cselédek végzik a mindennapi tennivalókat, a gyerekek kint vagy bent játszanak, közben pedig zajlanak az életük fontos mozzanatai:

születésnap, látogatások, vagy éppen önfeledt sütkérezés a napon a növényekkel gazdagon beültetett kertben, ahol még medence is van.

Ez Christian Friedel által alakított Rudolf Höss és felesége, az Egy zuhanás anatómiájában is főszerepet játszó Sandra Hüller által megformált Hedwig felfoghatatlan abszurdumra épülő élete.

•  Fotó: A24 Galéria

Fotó: A24

A lágerparancsnok akár egy modern cégvezető, szenvtelenül nézi a krematórium tervrajzait, amit beosztottai mutatnak neki a minőségi bútorokkal berendezett nappalijában, és kérdez rá a létesítmény hatékonyságára, ahol gyakorlatilag emberek százezreinek holttesteit tervezik elégetni. Eközben Hedwig a lágerbe érkezett nőkről leszedett jó minőségű ruhákból válogattat a cselédeivel, megtartva magának a minőségi bundát, sőt még a zsebében talált rúzst is a szájára keni, amikor épp senki nem látja őt. Igen,

egyértelműen ők a gonoszság megtestesítői, akik számára mindaz, ami körülöttük végbemegy, a világ legtermészetesebb dolgának számít.

A náci tisztnek az a legfontosabb, hogy feletteseinek megfeleljen, és a „tervet” végrehajtsa, míg feleségének az, hogy minden kifogástalan legyen a háztól a tágas udvarig és a zöld lugasig, ahol gyakorlatilag sikerült megteremtenie a földi paradicsom körülményeit, annyi „szépséghibával”, hogy

a szőlőindák még nem nőtték be a lágertől elválasztó betonkerítés falát.

•  Fotó: A24 Galéria

Fotó: A24

Jonathan Glazer rendező, az öt Oscarra jelölt filmjében tulajdonképpen nem csinál mást, mint Martin Amis regényét (The Zone of Interest) és a benne levő karaktereket alapul véve,

sokkoló képekkel, cselekménnyel és hanghatásokkal tárja elénk a láger mellett lakó parancsnok családjának abszurd élethelyzeteit a halálgyár árnyékában.

A film semmit nem mutat a kerítésen túli lágerek borzalmaiból, azok mégis végig ott vannak velünk, hiszen az újabb emberszállítmányokkal érkező vonatok zakatolása, a halálsikolyok, a náci katonák parancsai, illetve a háttérben füstölő kémény, a hamuval megszórt ágyások, az emberi csontot sodró folyóvíz, mind-mind sokkoló mementói annak, hogy a békés idillen kívül épp egy népirtás zajlik, aminek azért pokoli részleteitől a két szörnyeteg: Rudolf és Hedwig próbálják megvédeni a kiskorú gyerekeiket, akik azért már részben felfogják, hogy mi is zajlik körülöttük.

•  Fotó: A24 Galéria

Fotó: A24

Ami viszont igazán horrorisztikussá teszi a film egyes részeit, azok a hátborzongató hangok, és a hőkamera segítségével felvett álomszerű jelenetek, amiben az egyik kislány almákat rejt el a földben ott, ahol a foglyok eljárnak vagy dolgoznak. Ha tehát az idilli mindennapokon hátterében felvillantott borzalom nem lenne elég, akkor még

a földöntúli hanghatások tényleg elérik, hogy kényelmetlenül feszengjünk a moziszékben.

•  Fotó: A24 Galéria

Fotó: A24

Glazer mozifilmje bár időnként kissé vontatottnak tűnik a maga egy és háromnegyed órás játékidejével, mégis képes arra, hogy végig feszülten figyeljünk a látottakra, ugyanakkor az utolsó pillanatokig képes elborzasztani a nézőt, amit még fokoznak a jelenben játszódó, utolsó jelenetek, ahol

a náci népirtás mementójaként megtartott és kiállított ruhákat, és az auschwitzi gázkamrákat látjuk, amint épp előkészítik őket a látogatók számára.

Hössék borzalmas „örökségét” látva nem csoda, ha összegyűlnek a könnyek a szemeinkben és tehetetlen dühöt érzünk a film végén, hiszen ezekre a tettekre nincs magyarázat, nincs bocsánat.

•  Fotó: A24 Galéria

Fotó: A24

Az Érdekvédelmi terület az emberi gonoszságot és közömbösséget mutatja be, a film pedig a megnézése után is sokáig velünk marad, ami már csak azért megérte, hogy felkerült az Amerikai Filmakadémia radarjára is, hogy ezáltal szélesebb közönséghez jut el, emlékeztetve a nácik által végrehajtott felfoghatatlan borzalmakra, és arra, hogy milyen szörnyetegek élték a hétköznapi életüket eközben. Szörnyetegek, akiknek nem jár semmiféle megváltás.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Ezek is érdekelhetik

Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. március 29., vasárnap

Kincs, amire nem vigyázunk eléggé: az ivóvíz

Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.

Kincs, amire nem vigyázunk eléggé: az ivóvíz
Hirdetés
2026. március 29., vasárnap

A múlt rekonstrukciója a jelen kérdésein keresztül: AnnART Archívum

Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.

A múlt rekonstrukciója a jelen kérdésein keresztül: AnnART Archívum
2026. március 28., szombat

Túrófánk – videó

Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.

Túrófánk – videó
Túrófánk – videó
2026. március 28., szombat

Túrófánk – videó

2026. március 27., péntek

Világnaptól világnapig: színház a Ligeten

„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.

Világnaptól világnapig: színház a Ligeten
Hirdetés
2026. március 27., péntek

A lélek kenyere

Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.

A lélek kenyere
A lélek kenyere
2026. március 27., péntek

A lélek kenyere

2026. március 27., péntek

Legényálomból kötetbemutató

Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.

Legényálomból kötetbemutató
Legényálomból kötetbemutató
2026. március 27., péntek

Legényálomból kötetbemutató

2026. március 26., csütörtök

Fűszernövények a kosárban, desszerteken, savanyúságban

A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.

Fűszernövények a kosárban, desszerteken, savanyúságban
Hirdetés
2026. március 26., csütörtök

A hiányban is a szépet látni

Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.

A hiányban is a szépet látni
A hiányban is a szépet látni
2026. március 26., csütörtök

A hiányban is a szépet látni

2026. március 25., szerda

Szerelem első látásra? Menyegzők, amelyekről csupán egyetlen kép maradt ránk

Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.

Szerelem első látásra? Menyegzők, amelyekről csupán egyetlen kép maradt ránk
2026. március 25., szerda

Legényfogó csirke – videó

Ez a recept biztos siker, ha valakit szeretnél lenyűgözni. A legényfogó csirke nemcsak egyszerűen elkészíthető, hanem annyira finom, hogy biztosan újra és újra az asztalra kerül.

Legényfogó csirke – videó
Legényfogó csirke – videó
2026. március 25., szerda

Legényfogó csirke – videó

Hirdetés