Hirdetés
Hirdetés

The Zone of Interest: idilli élet a haláltábor árnyékában

•  Fotó: A24

Fotó: A24

Már ebbe a szóösszetételbe is borzalom belegondolni: idilli élet a haláltábor árnyékában. Márpedig Jonathan Glazer öt Oscarra jelölt filmje pont ezt mutatja be. Rudolf Höss náci tiszt és családja hermeneutikusan elzárva él az auschwitzi koncentrációs tábor mellett, a lehető legideálisabb, legbékésebb körülmények között, miközben a történelem ismeretének fényében a néző folyamatosan azon borzong, hogy épp mi zajlik az udvart körülvevő falakon túl, a koncentrációs táborban. Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest) Kritika.

Tamás Attila

2024. február 28., 09:492024. február 28., 09:49

2024. február 28., 21:412024. február 28., 21:41

A stúdiólogók és a készítők nevének felvillantása után percekig csak a sötét vásznat látjuk, miközben pokoli hangok szólnak a háttérben, és amikor már nagyon kényelmetlenné válna az egész, akkor hirtelen egy tóparti pikniken „találjuk magunkat”, ahol gyönyörű napsütésben egy család apraja-nagyja élvezi a fák hűse és a vízpart nyújtotta felüdülést. Ám

ez a család az őket kiszolgáló személyzettel, fekete autókba ülve térnek haza a villának is beillő hatalmas házukba, ami történetesen épp az auschwitzi koncentrációs tábor közvetlen szomszédságában áll.

Hirdetés

Borzasztóan abszurd és felfoghatatlan ez az alaphelyzet: egy tehetős család éli mindennapjait a praktikusan berendezett, központi fűtésrendszerrel ellátott házukban, miközben az udvart körülvevő dróthálós betonkerítésen túl emberek százezreit kínozzák, gyilkolják és semmisítik meg. Míg Hösséknél mondhatni minden teljesen idilli, sőt

még a házikedvenc is bejáratos a ház szinte minden szegletébe, addig az épület közvetlen közelében épp a történelem legnagyobb és legborzasztóbb népirtása zajlik.

•  Fotó: A24 Galéria

Fotó: A24

A szereplők többsége bár tudatában van ennek, látszólag nem érdekli különösebben őket, hiszen számukra ez a világ legtermészetesebb dolga, mintha egy tyúkfarm, vagy egy húsfeldolgozó mellett élnének. Az asszonyok kedélyesen kávéznak és pletykálnak a konyhában, a cselédek végzik a mindennapi tennivalókat, a gyerekek kint vagy bent játszanak, közben pedig zajlanak az életük fontos mozzanatai:

születésnap, látogatások, vagy éppen önfeledt sütkérezés a napon a növényekkel gazdagon beültetett kertben, ahol még medence is van.

Ez Christian Friedel által alakított Rudolf Höss és felesége, az Egy zuhanás anatómiájában is főszerepet játszó Sandra Hüller által megformált Hedwig felfoghatatlan abszurdumra épülő élete.

•  Fotó: A24 Galéria

Fotó: A24

A lágerparancsnok akár egy modern cégvezető, szenvtelenül nézi a krematórium tervrajzait, amit beosztottai mutatnak neki a minőségi bútorokkal berendezett nappalijában, és kérdez rá a létesítmény hatékonyságára, ahol gyakorlatilag emberek százezreinek holttesteit tervezik elégetni. Eközben Hedwig a lágerbe érkezett nőkről leszedett jó minőségű ruhákból válogattat a cselédeivel, megtartva magának a minőségi bundát, sőt még a zsebében talált rúzst is a szájára keni, amikor épp senki nem látja őt. Igen,

egyértelműen ők a gonoszság megtestesítői, akik számára mindaz, ami körülöttük végbemegy, a világ legtermészetesebb dolgának számít.

A náci tisztnek az a legfontosabb, hogy feletteseinek megfeleljen, és a „tervet” végrehajtsa, míg feleségének az, hogy minden kifogástalan legyen a háztól a tágas udvarig és a zöld lugasig, ahol gyakorlatilag sikerült megteremtenie a földi paradicsom körülményeit, annyi „szépséghibával”, hogy

a szőlőindák még nem nőtték be a lágertől elválasztó betonkerítés falát.

•  Fotó: A24 Galéria

Fotó: A24

Jonathan Glazer rendező, az öt Oscarra jelölt filmjében tulajdonképpen nem csinál mást, mint Martin Amis regényét (The Zone of Interest) és a benne levő karaktereket alapul véve,

sokkoló képekkel, cselekménnyel és hanghatásokkal tárja elénk a láger mellett lakó parancsnok családjának abszurd élethelyzeteit a halálgyár árnyékában.

A film semmit nem mutat a kerítésen túli lágerek borzalmaiból, azok mégis végig ott vannak velünk, hiszen az újabb emberszállítmányokkal érkező vonatok zakatolása, a halálsikolyok, a náci katonák parancsai, illetve a háttérben füstölő kémény, a hamuval megszórt ágyások, az emberi csontot sodró folyóvíz, mind-mind sokkoló mementói annak, hogy a békés idillen kívül épp egy népirtás zajlik, aminek azért pokoli részleteitől a két szörnyeteg: Rudolf és Hedwig próbálják megvédeni a kiskorú gyerekeiket, akik azért már részben felfogják, hogy mi is zajlik körülöttük.

•  Fotó: A24 Galéria

Fotó: A24

Ami viszont igazán horrorisztikussá teszi a film egyes részeit, azok a hátborzongató hangok, és a hőkamera segítségével felvett álomszerű jelenetek, amiben az egyik kislány almákat rejt el a földben ott, ahol a foglyok eljárnak vagy dolgoznak. Ha tehát az idilli mindennapokon hátterében felvillantott borzalom nem lenne elég, akkor még

a földöntúli hanghatások tényleg elérik, hogy kényelmetlenül feszengjünk a moziszékben.

•  Fotó: A24 Galéria

Fotó: A24

Glazer mozifilmje bár időnként kissé vontatottnak tűnik a maga egy és háromnegyed órás játékidejével, mégis képes arra, hogy végig feszülten figyeljünk a látottakra, ugyanakkor az utolsó pillanatokig képes elborzasztani a nézőt, amit még fokoznak a jelenben játszódó, utolsó jelenetek, ahol

a náci népirtás mementójaként megtartott és kiállított ruhákat, és az auschwitzi gázkamrákat látjuk, amint épp előkészítik őket a látogatók számára.

Hössék borzalmas „örökségét” látva nem csoda, ha összegyűlnek a könnyek a szemeinkben és tehetetlen dühöt érzünk a film végén, hiszen ezekre a tettekre nincs magyarázat, nincs bocsánat.

•  Fotó: A24 Galéria

Fotó: A24

Az Érdekvédelmi terület az emberi gonoszságot és közömbösséget mutatja be, a film pedig a megnézése után is sokáig velünk marad, ami már csak azért megérte, hogy felkerült az Amerikai Filmakadémia radarjára is, hogy ezáltal szélesebb közönséghez jut el, emlékeztetve a nácik által végrehajtott felfoghatatlan borzalmakra, és arra, hogy milyen szörnyetegek élték a hétköznapi életüket eközben. Szörnyetegek, akiknek nem jár semmiféle megváltás.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. március 06., péntek

Karamellás popcorn házilag

A karamellás popcorn sokak kedvenc házi nassolnivalói közé tartozik: vajas, édes és enyhén sós egyszerre. A pattogatott kukoricát selymes karamell borítja, amely sütőben roppanósra sül, mégis kellemesen rágós marad. Egyszerű, de ellenállhatatlan.

Karamellás popcorn házilag
Karamellás popcorn házilag
2026. március 06., péntek

Karamellás popcorn házilag

Hirdetés
2026. március 06., péntek

Mi teszi székellyé a székelyt?

Hogyan lesz egy kapuból szimbólum, egy kalácsból identitásjel, egy múzeumi tárgyból közösségi emlékezet? Pozsony Ferenc új kötete a székely kultúra reprezentációjának történetét és jelenkori jelentését tárja fel.

Mi teszi székellyé a székelyt?
Mi teszi székellyé a székelyt?
2026. március 06., péntek

Mi teszi székellyé a székelyt?

2026. március 05., csütörtök

Tavaszi kincsvadászat: bajuszos hagyma és salátaboglárka a kosárban

Újabb ízletes ehető vadnövényekkel bővülhet a kosarunk, hiszen sorra bújnak ki az új tavaszi fajok a felmelegedésnek köszönhetően. Ezúttal a bajuszos hagymát fogjuk megismerni, és a salátaboglárka leveleit is elkezdhetjük begyűjteni.

Tavaszi kincsvadászat: bajuszos hagyma és salátaboglárka a kosárban
2026. március 05., csütörtök

A természet visszanéz ránk – újrarajzolt mítoszok

Tusrajzok, amelyek egyszerre idézik a mikroszkóp alatti világot és az ókori mítoszokat. Sárosi Mátyás Zsolt csíkszeredai kiállítása a természet és az ember viszonyát boncolgatja – nyugtalanító pontossággal.

A természet visszanéz ránk – újrarajzolt mítoszok
Hirdetés
2026. március 04., szerda

Múzeumi sztorik: Bem tábornok portréja

Egy frissen restaurált műtárgyat, Sikó Miklós Bem tábornok című alkotását választotta a Csíki Székely Múzeum a márciusi hónap tárgyává, amellyel egyben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ünnepe előtt tiszteleg.

Múzeumi sztorik: Bem tábornok portréja
Múzeumi sztorik: Bem tábornok portréja
2026. március 04., szerda

Múzeumi sztorik: Bem tábornok portréja

2026. március 03., kedd

Amikor az örökké széttörik – Pokoltó

Földrengés, háború, eltűnések – sorsok a történelem romjai között. Március 5-én az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében Csíkszeredában mutatják be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, a szerzővel Borsodi L. László beszélget.

Amikor az örökké széttörik – Pokoltó
2026. március 02., hétfő

Egy jól felépített, átgondolt böjt kifejezetten hasznos lehet – videó

Sok szempontból egészséges, de egyáltalán nem mindegy, hogy meddig böjtölünk – vallja dr. Lőrinczi Kincső diabetológus és dietetológus szakorvos. Videónkból kiderül az is, mire érdemes fokozottan odafigyelni, illetve kiknek nem ajánlott a böjtölés.

Egy jól felépített, átgondolt böjt kifejezetten hasznos lehet – videó
Hirdetés
2026. március 02., hétfő

Batáta a tányéron: köretből főszereplő

Az édesburgonya ma már nem egzotikum, hanem a tudatos konyha egyik kedvence: a Dél-Amerikából származó növény történetét, itthoni elérhetőségét és az izgalmasabb édes-sós felhasználási módjait járja körül a Krónika összeállítása.

Batáta a tányéron: köretből főszereplő
Batáta a tányéron: köretből főszereplő
2026. március 02., hétfő

Batáta a tányéron: köretből főszereplő

2026. március 01., vasárnap

Mindennapi konyhai tevékenységünk: a mosogatás

A mosogatás egy olyan mindennapi konyhai tevékenységünk – sok más házimunkával együtt –, amely akkor válik igazán látványossá, ha elmarad. Bár „jelentéktelen” foglalatosság, mégis sok internetes edukációs tartalom foglalkozik ezzel a témával.

Mindennapi konyhai tevékenységünk: a mosogatás
2026. február 28., szombat

Erdélyből Madridig – Vass Krisztina tervezői világa

Fa, fém, filozofikus gondolkodás és karakteres tárgyak: Vass Krisztina számára a dizájn nem trendkövetés, hanem kapcsolatkeresés. Erdélyből indulva épít nemzetközi jelenlétet, tudatosan, mégis nyitottan.

Erdélyből Madridig – Vass Krisztina tervezői világa
Hirdetés