Fotó: A24
Már ebbe a szóösszetételbe is borzalom belegondolni: idilli élet a haláltábor árnyékában. Márpedig Jonathan Glazer öt Oscarra jelölt filmje pont ezt mutatja be. Rudolf Höss náci tiszt és családja hermeneutikusan elzárva él az auschwitzi koncentrációs tábor mellett, a lehető legideálisabb, legbékésebb körülmények között, miközben a történelem ismeretének fényében a néző folyamatosan azon borzong, hogy épp mi zajlik az udvart körülvevő falakon túl, a koncentrációs táborban. Érdekvédelmi terület (The Zone of Interest) Kritika.
2024. február 28., 09:492024. február 28., 09:49
2024. február 28., 21:412024. február 28., 21:41
A stúdiólogók és a készítők nevének felvillantása után percekig csak a sötét vásznat látjuk, miközben pokoli hangok szólnak a háttérben, és amikor már nagyon kényelmetlenné válna az egész, akkor hirtelen egy tóparti pikniken „találjuk magunkat”, ahol gyönyörű napsütésben egy család apraja-nagyja élvezi a fák hűse és a vízpart nyújtotta felüdülést. Ám
Borzasztóan abszurd és felfoghatatlan ez az alaphelyzet: egy tehetős család éli mindennapjait a praktikusan berendezett, központi fűtésrendszerrel ellátott házukban, miközben az udvart körülvevő dróthálós betonkerítésen túl emberek százezreit kínozzák, gyilkolják és semmisítik meg. Míg Hösséknél mondhatni minden teljesen idilli, sőt
Fotó: A24
A szereplők többsége bár tudatában van ennek, látszólag nem érdekli különösebben őket, hiszen számukra ez a világ legtermészetesebb dolga, mintha egy tyúkfarm, vagy egy húsfeldolgozó mellett élnének. Az asszonyok kedélyesen kávéznak és pletykálnak a konyhában, a cselédek végzik a mindennapi tennivalókat, a gyerekek kint vagy bent játszanak, közben pedig zajlanak az életük fontos mozzanatai:
Ez Christian Friedel által alakított Rudolf Höss és felesége, az Egy zuhanás anatómiájában is főszerepet játszó Sandra Hüller által megformált Hedwig felfoghatatlan abszurdumra épülő élete.
Fotó: A24
A lágerparancsnok akár egy modern cégvezető, szenvtelenül nézi a krematórium tervrajzait, amit beosztottai mutatnak neki a minőségi bútorokkal berendezett nappalijában, és kérdez rá a létesítmény hatékonyságára, ahol gyakorlatilag emberek százezreinek holttesteit tervezik elégetni. Eközben Hedwig a lágerbe érkezett nőkről leszedett jó minőségű ruhákból válogattat a cselédeivel, megtartva magának a minőségi bundát, sőt még a zsebében talált rúzst is a szájára keni, amikor épp senki nem látja őt. Igen,
A náci tisztnek az a legfontosabb, hogy feletteseinek megfeleljen, és a „tervet” végrehajtsa, míg feleségének az, hogy minden kifogástalan legyen a háztól a tágas udvarig és a zöld lugasig, ahol gyakorlatilag sikerült megteremtenie a földi paradicsom körülményeit, annyi „szépséghibával”, hogy
Fotó: A24
Jonathan Glazer rendező, az öt Oscarra jelölt filmjében tulajdonképpen nem csinál mást, mint Martin Amis regényét (The Zone of Interest) és a benne levő karaktereket alapul véve,
A film semmit nem mutat a kerítésen túli lágerek borzalmaiból, azok mégis végig ott vannak velünk, hiszen az újabb emberszállítmányokkal érkező vonatok zakatolása, a halálsikolyok, a náci katonák parancsai, illetve a háttérben füstölő kémény, a hamuval megszórt ágyások, az emberi csontot sodró folyóvíz, mind-mind sokkoló mementói annak, hogy a békés idillen kívül épp egy népirtás zajlik, aminek azért pokoli részleteitől a két szörnyeteg: Rudolf és Hedwig próbálják megvédeni a kiskorú gyerekeiket, akik azért már részben felfogják, hogy mi is zajlik körülöttük.
Fotó: A24
Ami viszont igazán horrorisztikussá teszi a film egyes részeit, azok a hátborzongató hangok, és a hőkamera segítségével felvett álomszerű jelenetek, amiben az egyik kislány almákat rejt el a földben ott, ahol a foglyok eljárnak vagy dolgoznak. Ha tehát az idilli mindennapokon hátterében felvillantott borzalom nem lenne elég, akkor még
Fotó: A24
Glazer mozifilmje bár időnként kissé vontatottnak tűnik a maga egy és háromnegyed órás játékidejével, mégis képes arra, hogy végig feszülten figyeljünk a látottakra, ugyanakkor az utolsó pillanatokig képes elborzasztani a nézőt, amit még fokoznak a jelenben játszódó, utolsó jelenetek, ahol
Hössék borzalmas „örökségét” látva nem csoda, ha összegyűlnek a könnyek a szemeinkben és tehetetlen dühöt érzünk a film végén, hiszen ezekre a tettekre nincs magyarázat, nincs bocsánat.
Fotó: A24
Az Érdekvédelmi terület az emberi gonoszságot és közömbösséget mutatja be, a film pedig a megnézése után is sokáig velünk marad, ami már csak azért megérte, hogy felkerült az Amerikai Filmakadémia radarjára is, hogy ezáltal szélesebb közönséghez jut el, emlékeztetve a nácik által végrehajtott felfoghatatlan borzalmakra, és arra, hogy milyen szörnyetegek élték a hétköznapi életüket eközben. Szörnyetegek, akiknek nem jár semmiféle megváltás.
Második rész, avagy hősünk rácsodálkozik mindarra, amire rá lehet csodálkozni: a biodiverzitásra, a földrajzi adottságokra, a mezei zöld poloska és a koriander hasonlóságára, és az is kiderül, miért ajánlott hűtőmágnest vásárolni. Ecuadori gyorstalpaló.
Csak asszonyok viselhették, lányok nem, és minél módosabb volt valaki, annál szebben díszíthette gyönggyel, bodrosabban szegélyezhette csipkével: a csepeszt választották a júniusi hónap tárgyává a Csíki Székely Múzeumban.
Ötven, száz év múlva is sok erőt és információt fognak nyújtani arról a Kulturális Filmek Fesztiváljára beérkezett alkotások, hogy hogyan éltünk ma magyarként a Kárpát-medencében – vallja Bolyáki Attila, a fesztivál alapító igazgatója. Vele beszélgettünk.
Új kötettel jelentkezett Szakács István Péter: a Magyar PEN Club kiadásában megjelent Boszorkánykör tizenhat novellát tartalmaz. A székelyudvarhelyi író, tanár könyvét a szülővárosában mutatták be.
Idén már nincs Barbenheimer-kaliberű jelenség, ami lázban tartaná a filmrajongókat, ám legújabb összeállításunkban néhány érdekesnek ígérkező filmet szedtünk össze, amik moziba vagy éppen a Netflixre érkeznek a nyár elején. Ajánló.
Első rész, avagy hősünk elbúcsúzik a családjától és útra kel. Miért megy bárki is Ecuadorba, amikor otthon is jó? – töpreng el, miközben az első benyomásait felskicceli a rajzlapokra. S hogy Loja felé miket látott, kiderül az alábbi képsorokból.
Hét város hét felekezetének hét templomában hangzanak el június 2-8. között a Tizenöt zsoltár című műsor dalai Sebestyén Márta, Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos előadásában. A koncertkörút kapcsán Gryllus Dániellel készített interjút a Rádió GaGa.
Változott a zenekar felállása, új dalokon és terveken dolgoznak, és folytatódik az együttműködés Al Di Meolával – derült ki, amikor arról beszélgettünk Bodó Istvánnal, az Ineffable menedzserével, hogy jelenleg mi történik a zenekar háza táján.
Gumicsizmával, rajzfüzettel, a feleségétől kapott kis aranyozott békakitűzővel, kíváncsisággal és jó nagy adag kalandvággyal indult el Széles Ferenc grafikus, hogy egy Ecuadorban élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja.
Nincs még egy olyan streamingfelület, ami ennyit változott volna az elmúlt néhány évben, mint a Warner Media szórakoztatóipari cégóriás ernyője alá tartozó online videótárból Netflix-konkurenssé váló HBO Go/Max. A legújabb átalakulást vesszük górcső alá.
szóljon hozzá!