
„Mindenütt az illatok vesznek körül” – fogalmazott Csomortáni-Gál László
Fotó: Nagy Lilla
Gyapjú és fa találkozása egy csendes, mégis mély hangú világban – Csomortáni-Gál Judit és férje, László kiállítása a X. Székelyföldi GyógynövényNapon a természetből építkező alkotásokon keresztül mesél hagyományról, életről és belső rendről.
2025. július 16., 12:172025. július 16., 12:17
A X. Székelyföldi GyógynövényNap keretében nyílt meg Csomortáni-Gál Judit és Csomortáni-Gál László közös kiállítása a csíksomlyói Kájoni Herbáriumkertben. A házaspár munkáiban a gyapjú és a fa találkozik, az anyagok egyszerűsége és természetessége pedig különös csendet hoz a gyógynövények illatos világába.
A kiállítást Pottyondy Ákos tájgazdász nyitotta meg, aki barátként szólt az alkotókhoz, és beszédében kiemelte: Judit és Laci művei a földből erednek, mégis az ég felé mutatnak.
„Kezeink között a halott anyag új életre kel” – hangzott el a megnyitón. A tájgazdász hangsúlyozta: az alkotásokban nincsen fölösleges ciráda vagy giccs, mint ahogyan a természetben sincs túlzás. Az egyszerűség itt nem lemondás, hanem tisztaság, rend, és – talán – istenszerűség.
„Tiszteld és szeresd a Napot, mely minden nap rád ragyog. Tiszteld és szeresd a Holdat, mely mindig változik és irányt mutat” – idézte Pottyondy Ákos a Piramis dalszövegét
Fotó: Nagy Lilla
A látogatók nemcsak látvánnyal, hanem illatokkal is találkoztak: a gyógynövények, a fa, a gyapjú szinte kézzel fogható jelenléte olyan atmoszférát teremtett, amely ritkán adódik. A szervezők arra biztatták az érdeklődőket, hogy ne csak a megnyitó ünnepi pillanataiban, hanem a nap során bármikor térjenek vissza a kiállításhoz.
– hangzott el búcsúzóul.
A kiállítás szerves része lett a gyógynövénynapnak: a természetből fakadó tudás és alkotás, a hagyomány és az újraértelmezés közötti finom egyensúly éppúgy jelen volt benne, mint a növényekben rejlő gyógyító erő. Egy halk, figyelmes pillanat – éppen olyan, amilyenre sokszor szükségünk volna.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
szóljon hozzá!