Találkozások a kortárs dráma kapcsán

A másik két helyszín – a város egymástól távolabb eső pontjain – a Siculus Ifjúsági Ház és a Jámbor Tehén bisztró volt. S noha ez nehézségből épp elég volt a szervezőknek – és adott esetben a nézőknek is – az általunk megkérdezett résztvevők mégsem ezt emelték ki elsődlegesen, hanem a találkozás fontosságát.

Most nyitottunk Magyarország felé, több magyarországi előadás is szerepelt a programban, és remélem, hogy ez megmarad, amennyire a költségvetésünk engedi, mert a találkozót minőségében is fennebb emeli.”

Sok meghatározó pillanatban volt része a fesztivál eddigi kiadásain, s mint kiemelte, nagyon él benne a bukaresti Odeon színház Natură moartă cu nepot obez című előadása, valamint az újvidéki társulat Bánk bánja. De annak is örül, hogy az idei fesztiválon Csákányi Esztert és Thuróczy Szabolcsot is vendégül láthatták.

Kortárs drámát sok helyen mutatnak be, de nem mindenhol, és nem mindenhol jön olyan minőség létre, amit itt megmutatnánk. Ha három-négy napra való van, akkor például legyen négy napos a dráMA. Inkább legyen négy erős napunk, minthogy legyenek olyan napok, ahol minőségében nem túl jó előadások vannak. Az idei viszont nagyon erős hét volt” – hangsúlyozta.

Mert ezek a helyszínek adottak, de ezekből valamilyen színházi miliőt kellett varázsolni, amire nincs nekünk kapacitásunk, és rengeteg pénzbe került felépíteni egy színpadot nézőtérrel a jégpályán. Én nagyon szeretem a jégpályát, jégkorongoztam, de színházi fesztiválnak talán nem a legideálisabb.”

Ez a három helyszín most nagyon megviselt, folyamatos futásban voltunk, biciklivel is közlekedtünk egyik helyszíntől a másikig, hogy mindenhová elérjünk, ahová szükséges. De nagyon feltölt, rengeteg előadást meg tudunk nézni, mindenik dráMÁn nagyon sok jó előadást látunk, és ez sokat hozzáad az évadkezdéshez. A legmeghatározóbb pillanatok számomra az újra-találkozások akár a nézőkkel, akár a meghívottakkal, színészekkel. Most már meglehetősen fáradt vagyok, mert minden nap bent voltam, de ennek ellenére nagyon boldog vagyok, hogy ismét itt lehettem.”

Viszont sok mindenben fejlődött, és ez sokkal gördülékenyebbé teszi az egészet. Az, hogy ebben a formában létezik ez a találkozó, nagyon jó, hogy akármi is van, létezik, ha nincsen terem, ahol játsszanak, akkor is létezik. Azt is látom, hogy ugyanolyan lelkesedéssel szervezik, mint eleinte.” S hogy mit emelne ki, mint meghatározó pillanat? Egyetlen egyet nem tud, de a rendezvény családiassága meghatározó – mondja. És az, hogy vannak olyan emberek, akikkel csak itt találkozik.

És ahogy az a nagy hagyományokkal rendelkező színházi találkozóknál általában történik, hogy mindig vannak emberek, akikkel csak itt lehet találkozni, és ez ad egy ünnep jelleget, kicsit olyan, mint egy születésnap, ami egy évben egyszer van.” Hozzátette, a szervezők minden évben megtesznek mindent, hogy emlékezetes legyen a találkozó, és mindig van valamilyen újítás.

Például új színpadi formákat, tendenciákat lehet belőle tanulni, hogy körülbelül mi az irány a fiatal román színházcsinálásban, vagy hogyan használják a diákok a testüket a színpadon, hogyan vannak jelen. Sok minden van, amit meg lehetett figyelni. A kedvencem Kincses Réka darabja volt, az idei találkozóról ez az én favoritom, de voltak mások is, amik tetszettek.”

És ez ad egy biztonságérzetet, hogy itt minden évben találkozunk, ha csak egy ölelésre, egy mosolyra is, de ezek az apró impulzusok nagyon fontossá váltak.”