Találkozás egy „szertelen” szirénnel

– Te milyen típusú részeg voltál?
– Balhés, beszólogatós, de voltam fesztelen jópofi is, attól függ. Fárasztó volt: a feljelentések, az állandó veszély, hogy csomó helyre már nem lehetett visszamenni. Nem is az a törős-zúzós voltam, inkább amolyan eszközhasználó támadó, például székkel mentem neki annak, aki beszólt. Olyankor az igazságérzetem sokkal inkább felerősödött, ami amúgy máig megmaradt: tegnap is Kolozsváron megsértett egy férfi, és leöntöttem fél üveg sörrel. Tehát van egy határ, amit józanon sem tűrök. Amit sajnálok, hogy elveszett egy csomó élményem.

– Az alkoholizmus lélektana mellett a természetrajzát is kiismerted?
– Kicsit más a női alkoholizmus, mint a férfi, mert a nők szívesebben titkolják, hiszen más megítélés alá esik egy részeges nő. A bulis csajokat elismerik meg imádják, de azért előbb-utóbb csak megszólják őket. A lenézéstől való félelem is közrejátszik. Ezért harminc fölött inkább zugivók lesznek, mint ahogy a nagymamám is. Rejtegetjük, bagatelizáljuk. Rajtam a munkahelyemen nem vették észre, és nagyon csodálkoztak a főnökeim, mikor olvasták a nyilatkozataimat. Mit gondoltak, az értekezletekről sétálni mentem ki a friss levegőre? És hát gyengébb a szervezetünk, nem bírjuk úgy a piát, főleg idősebb korban. Nem megy az, hogy reggel hétig inni, és utána dolgozni menni. Aki tud normálisan meg mértékkel, az oké. Én nem tudtam.

– Más szert is használtál?
– Gyógyszereket, mármint nyugtatókat, és elég sokat ittam rájuk. Aztán a terápia után, mikor az ivást abbahagytam, nagyon-nagyon szorongtam. Elmentem megint pszichiáterhez, és évekig szedtem antidepresszánst, szorongásoldót. Akkor meg ezekre kattantam rá. Nagyon nagy rabság volt az is, ugyanolyan, mint az alkohol. A cigaretta is, amit másfél éve tettem le. Nagyon nagy függőszerem volt, de már az sincs, és az hiányzik a legjobban, mai napig szeretem az illatát.

– Mikor jött el a fordulópont?
– Sokáig húzódott a leszokás, évekig próbálkoztam egyedül is, de pszichiáterekhez is jártam. Mindig visszaestem. Aztán 2009-ben meghalt az apám alkoholizmus szövődményei miatt, és ez nagyon sokkoló volt. Akkor mentem el segítséget kérni, célirányosan, addiktológushoz. Sokaknak ez kellene, csak szégyellik, vagy nincs rá pénzük. Gondolj bele, a legtöbben, akik alkoholproblémákkal küzdenek, elvesztik a munkájukat. Én is elvesztettem két munkámat, de még abból az egyből, a tévézésből, remekül éltem, így szerencsére ki tudtam fizetni. Azért is nehéz, mert a csoport nem biztos, hogy bejön, nem mindenki olyan típus, mint ahogy én sem. Egyéni terápiára jártam, és máig hálás vagyok a terapeutámnak.

– Édesapád halála után két évvel édesanyádat is elveszítetted. Ezzel a regénnyel bocsátottál meg nekik?
– Amikor már úgy éreztem, hogy lezártam magamban az egészet, azután tudtam csak megírni a regényt. Tehát nem önterápiás célzattal. Egyszer csak összeállt bennem, hogy mit tudok ezzel üzenni szépirodalmi formában. Most már azt mondom, hogy ennyit tudtak nyújtani, meg volt nekik a maguk bajuk. Szerintem nem voltak egymással boldogok, de én ebbe nem láttam bele, mert elég hamar elmenekültem otthonról, nem bírtam nézni, ahogy két szép emberből két roncs lesz. Van egy húgom, akivel összekapaszkodtunk annak idején, és azóta is isteni a kapcsolatunk.

– Te tervezel családot?
– Nem, és nem szégyellem, bár annyi támadást kaptam emiatt, hogy nem nagyon hangoztatom.

– Most éppen min dolgozol?
– Most volt egy Bella Máté zeneszerzővel közös bemutatóm az Operettszínházban, a Macskadémon című musicalé. Egyébként a 24.hu-nak és a Magyar Narancsnak, meg női lapoknak dolgozok, ez napi szintű újságírást jelent. Egy lakásszínházban vezetek műsort meg felkérésekre talkshow-kat mindenfelé. Az egyetlen saját projektem most a következő regény, de még legalább két év kell, hogy befejezzem. A Fúj előadást is toljuk a Four Bones Quartettel. Én minden könyvem mellé készítek különféle projekteket is, e mellé készült egy videoklip, illetve két performansz két zenekarral, mert annyi anyag volt, hogy egy műsorba nem fért be minden. A Fúj hangulata kissé alkoholmámoros, a címe erre az undorra utal, és hát a fiúk meg fújják a harsonát.