
Tóth Péter Lóránt tavaly bejárta Radnóti útját. Előadásával a nézőket is magával hívja
Fotó: Veres Nándor
Egyik héten még Felvidéken van, a következő héten már magyarországi iskolákban tart rendhagyó irodalomórákat, de már készül Erdélybe vagy éppen Délvidékre. Tóth Péter Lóránt Radnóti- és Latinovits Zoltán-díjas versmondóval Csíkszeredában találkoztunk.
2020. február 28., 11:242020. február 28., 11:24
2020. március 02., 11:002020. március 02., 11:00
A „versvándorral” 2016-ban találkoztunk Csíkrákoson, akkor József Attila-műsorral érkezett. Mint kiderült, az volt az első tanév, amikor már nem tanított iskolában, hanem vándorbotot vett a kezébe, és elindult, hogy bejárja a Kárpát-medencét. Tóth Péter Lóránt ugyanis korábban testnevelés és történelem szakos tanárként dolgozott a magyarországi Kunszentmiklóson, mellette pedig rendhagyó irodalom- és történelemórákat tartott. Tizenkét év tanítás után döntött úgy, hogy megpróbálja ezt az életformát – mesélte, amikor a Csíkszeredai Sapientia EMTE büféjében egy kávé mellett beszélgettünk. Délelőtt iskolákban tartott rendhagyó irodalomórákat, este pedig az egyetemen, a felnőttek számára készült Radnóti-műsort mutatta be.
„Akkor még kiszámíthatatlannak tűnt az egész, de nagy szerencsém volt abban a tanévben, mert tulajdonképpen belecsöppentem a Kárpát-medencébe. 147 határon túli iskolát látogattam meg Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken és a horvátországi Baranyában. Abban az évben beutaztam az egész Kárpát-medencét, és ez az utazás és azok a találkozások – diákokkal, pedagóguskollégákkal – lehetővé tették azt, hogy azóta is ezen az úton vagyok. Kunszentmiklóson lakom, de a Kárpát-medencében élek. Életvitelszerűen járom a Kárpát-medencét” – meséli Lóránt.
Mint mesélte, a versvándor jelzőt nem ő találta ki magának, hanem épp az útja elején, 2016-ban egy horvátországi iskolában egy tanító néni így mutatta be a gyerekeknek:
Úgy véli, valóban találó, mert kifejezi az ő életformáját.
Jelenleg mintegy 12 műsor van a tarisznyájában, akad köztük olyan, amelyet egyedül állított össze, de születtek koprodukciók is, például Kálló Béla Jászai Mari-díjas színésszel a Szabadságharc című előadás, amelyben Arany és Petőfi barátságát mutatják be, vagy éppen a Hajvert Ákossal és Török Noémivel készült Az örökség című előadás, amelynek központjában Arany János versei állnak. Évente két új előadással jelentkezik, jövőre a „Humor a magyar irodalomban” tematikát járná körül.
Műsoraival bejárta az egész Kárpát-medencét
Fotó: Veres Nándor
Tóth Péter Lóránt kifejtette, mindig az a döntő egy előadás létrejöttekor, hogy amikor egy adott költő versét olvassa, mi az, ami megfogja őt olyan szempontból, hogy a költeményeken keresztül tudjon magáról beszélni. Hogy melyek azok a gondolatok, amelyeket a saját gondolatainak a közvetítéséhez fel tud használni.
„Egy versbe úgy bele van sűrítve minden, hogy sokkal könnyebb, szebb és sokkal találóbb egy-egy érzésnek, vagy gondolatnak a megfogalmazása. Amikor a rendhagyó órákat összeállítom a gyerekeknek, akkor egy adott költőről beszélek, az életéről, versekkel és életrajzi történetekkel fűszerezve” – fejtette ki.
Számára nagyon fontos az, hogy az adott költőn keresztül milyen érzelmeket tud megmozgatni a gyerekekben, milyen 21. századi problémákat tud feszegetni, ami a költők életén keresztül el tud jutni a gyerekekhez. Fontos, hogy ne csak a múltról legyen szó benne, ne csak a történelemről, hanem a jelenről és akár a jövőről is.
Próbálom a gyerekek és a felnőttek figyelmét is felhívni erre, hogy minél inkább húzzák magukhoz közel a művészetet” – mutatott rá.
Hozzátette, sokat segített neki a versmondás és az emberekkel való találkozás, mert ő tipikusan az a fiú volt diákkorában, aki nagyon gátlásos, visszahúzódó, de közben ő volt az osztály bohóca. És azzal, hogy ő verseket kezdett mondani, és elmondta ezeket különböző közösségekben, ahol rengeteg szeretetet és elfogadást kapott, elfogadta az életét olyannak, amilyen.
„Önbizalmat adott ez az egész történet, és azok az óriási nagy viharok, amik korbácsoltak a lelkemben mindenféle dolog miatt, azok lecsillapodtak.
Ez lelki út. De ott van a rengeteg fizikai út is. És ezért is kezdtem el annak idején, hogy eljussak Csíkszeredába, és elmenjek a Nyerges-tetőre és megnézzem, hogy milyen Csíkországban, ahol legszebben énekelnek a madarak és ott vannak a fenyőfák, hogy menjek el Aradra, és nézzem meg, hogy hol nyugszanak az aradi hősök, vagy Kassán Rákóczi, és sorolhatnám a helyeket ebben a gyönyörű nagy Kárpát-medencében. Sokszor, amikor elutazom határon túlra, és ott vagyok már pár napja, annyira belefeledkezek az ottani létbe, hogy el is felejtem, hogy az nem Magyarország. Furcsa érzés ez nekem” – vallotta be az előadóművész.
Sok székelyföldi iskolában hangzottak el a Radnóti-versek
Fotó: Veres Nándor
Gyakran érzi úgy, mintha Trianon egy rémálom lenne, és ebből majd egyszer felébresztik. „Azt tapasztaltam, hogy a száz évvel ezelőtti dolgok nagyon benne égnek az emberek szívébe-lelkébe, már szinte genetikai módon bennünk van ez a trauma és ez a sokkhatás. És most keressük magunkat és az egymáshoz vezető utat. Ezért is csinálom ezeket az előadásokat, mert nagyon nagy kérdés számomra az, hogy tíz, húsz, ötven, száz év múlva mi lesz itt. És azért kell a gyerekeknek beszélni József Attiláról, Radnótiról, Aranyról, Trianonról, Hunyadiról, Szent Lászlóról, hogy tudják, milyen értékeink vannak” – hangsúlyozta.
A Radnóti- és Latinovits Zoltán-díjas versmondó február 24–28. között a Hargita Megyei Főtanfelügyelőség szervezésében és a Magyarság Háza támogatásával Székelyföldön tartott rendhagyó irodalomórákat és pódiumműsorokat Radnóti életének utolsó hat hónapjáról.
Egy újévi bál, egy félresikerült isler, egy bezárt ajtó, és rengeteg közös ima – ezekből az apró pillanatokból áll össze Urszuly Árpád és Magdolna közös élete. 1956. november 25-én mondták ki az igent, és azóta is egymás mellett maradtak, békességben.
Az élő állat minősége, súlya, de a hús szerkezete is számít, a fűszereket apróra darálják vagy darabolják, aztán gyúrják, töltik, sütik és füstölik a kolbászt, majd jóízűen elfogyasztják. De mi alapján értékel a zsűri egy megmérettetésen?
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
szóljon hozzá!