Paul McCartney, három. A több mint karanténlemez

A mostani, III-as címmel ellátott produkció illeszkedik az említett sorba, hiszen Paul bácsi vett egy nagy lélegzetet, és sussexi birtokán, sok-sok lovaglás és jó levegőzés közben (és után) előcsalogatott magából egy egész albumot. „Elvonultam vidéki farmomra, és ott ért a karantén Mary lányommal és a családjával, négy unokámmal. Nagyon kellemes volt, napközben a házi stúdióban dolgozgattam a dalokon, aztán este kijöttem, és ott volt a család” – mondta a lemezt felvezető promóciós beszélgetésben Paul.

Minden hangszert ő szólaltatott meg a házi stúdiójában, akárcsak ötven vagy negyven éve  az I-es és a II-es „számú” albumon, a közölt fotókon is jól látszik, hogy klasszikus, legendás hangszermárkákat használhatott. Például az egyik képen ott van a Höfner basszgitár (ilyenen játszott a Beatles koncertezős idejében, de mostani fellépéseiről sem hiányozhat a jó öreg Höfi), a kezében egy Fender Vintage Telecastert tart, mellette pedig több Gibson-gitár is fel van sorakoztatva.

Az albumot egy instrumentális kezdéssel indítja (Long Tailed Winter Bird), de ugyanezzel a témával vezeti be a harmadik dalt, a Winter Bird / When The Winter Comes-t, ami talán a legkiemelkedőbb szerzemény, ez találja a legjobban a mostani hangulatot, amikor tél van és mégsincs, és bent kellene ülni elvileg. Gyönyörű, animációs videóklip készült hozzá.

A Find My Wayben persze a gyakorlott Beatles-fül nem tudott nem észrevenni egy pici olyan szólót, amit mintha egyszer már hallott volna, de nyilván és egyáltalán nem ez a lényege ezeknek a daloknak. A klipben beletekinthetünk abba is, hogy hogyan zajlott a felvétel a házi stúdióban.

Nagyon sokféle hangzással kísérletezik a szerző: holott többnyire balladákat hallunk (Deep Down, The Kiss of Venus), azért a Lavatory Lil  vagy a Slidin’ keményebb dobbantások, megjegyezhető riffekkel, dögös belemenésekkel, rendes, jó rokik ezek.

Az album (szerintem) csúcspontja a Woman and Wives, de nyilván ez egy szubjektív valami, tehát ettől még neked vagy neki lehet a csúcs a Pretty Boys vagy a záró dal, a Seize the Day is – tény, hogy mindkettő nagyon szép.

Az albumot egészben több helyen is, például Paul Youtube-csatornáján meg lehet hallgatni, de külön figyelmet érdemel az, hogy minden dalhoz gyönyörű képekből készített „szöveges kontent” is készült a hivatalos videóklipeken kívül.

Nyissunk mi melléje egy jó angol vagy ír sört, vagy tegyünk fel egy jó teát, dőljünk hátra egy kényelmes fotelben, és így év végén adjunk az élvezetnek. Paul is ezt akarta, illetve akarja ezekkel a dalokkal. Nekünk azért sokkal jobb dolgunk van, mint neki volt gyermekkorában, nem beszélve a szüleiről, akikről a karantén és e lemez kapcsán megjegyezte: