
Az alkotás az énekesnő fiatalkorára, útkeresésére fókuszál
Fotó: MGM
Az életrajzi filmek mindig is egy ingoványos talajt jelentettek. A rendezőnek, az alkotóknak meg kell találnia az egyensúlyt, a helyes arányt a történelmi (életrajzi) tények bemutatása és a művészi vagy filmes eszközök használata között, az esetleges szubjektív alkotói rajongást árnyalni kell. Ezen túl pedig az életutak is rejtenek buktatókat és nehézségeket. A híres afroamerikai énekesnő, Aretha Franklin élete sem könnyen vihető filmvászonra, hiszen a vallásosság, a faji diszkrimináció, az alkohol, a dohányzás mind részei voltak, és ezek mind érzékeny pontok lehetnek. Liesl Tommy mégis vette a bátorságot, és megpróbálta az Respect című alkotás által.
2021. december 09., 19:092021. december 09., 19:09
A Respect, bár 2020-as alkotás, csak idén ősszel érkezett meg a romániai mozikba, ám sikere nem volt elsöprő, a járványhelyzet – mint sok más film esetében – „keresztbe tett” neki.
Aretha Franklin (1942. március 25. – 2018. augusztus 16.) tizennyolcszoros Grammy-díjas amerikai énekesnő-dalszerző, akit a gospel- és blueseredetű soul stílus királynőjének tartanak. Apja baptista lelkész volt, aki már kamaszkorától kezdve különböző templomokba hordozta a lányt gospelt énekelni. Tulajdonképpen ő kezdte Aretha karrierjét építgetni. Nem volt könnyű fiatalkora, édesanyját tízéves korában vesztette el, első gyermekét tizenhárom éves korában szülte.
A Respect részletesen bemutatja Aretha Franklin kezdeti éveit, szoros kapcsolatát az édesapjával, akitől egy adott ponton el kell szakadjon, új menedzsere lesz, és karrierje a vallásos zenétől a világi műfajok irányába fordul. Ám bármennyire tehetséges is, sokáig nem találja meg a saját útját, keresgél a műfajok, az irányzatok közt. Tulajdonképpen fel kell fedezze, meg kell teremtse önmagát. A film elsősorban erre az útkeresésre fókuszál, nem törekszik arra, hogy élete minden mozzanatát bemutassa egészen hetvenhat éves korában bekövetkezett haláláig.
Fotó: MGM
A magánélet és karrier mellett a filmben hangsúlyt kapott az énekesnő fekete polgárjogokért folyó küzdelme is. A film nagy hangsúly fektet az afroamerikai közösség bemutatására – arra a világra, ahonnan Aretha érkezett. A film látványvilága hiteles, a korabeli ruhák, autók, utcaképek, lakásbelső hangulatosak és látványosak, az amerikai külvárosi élet hétköznapjait és a sztárság csillogó világát is érzékletesen mutatja meg.
Hudson nem csak azért kiváló választás (egyébként halála előtt az énekesnő is rábólintott, hogy ő játssza a szerepet), mert hangja szinte felér a soul királynőjének hangjához, hanem mert az alkohollal vagy épp az erőszakos férjjel küszködő nő fájdalmát, szenvedését is kiválóan meg tudja jeleníteni.
Fotó: MGM
A filmet alapvetően pozitívan fogadta a filmes szakma, bár tény, hogy volt, aki túl soknak titulálta a másfél órás játékidőt, és volt, aki szerint a film túl sokat akart. Tény, hogy a film sokat akar: Aretha Franklin karrierépítését, magánéletét megmutatni, bepillantást engedni az afroamerikai baptista közösségek világába, felvillantani konfliktusokat, látunk kicsit a hippi-mozgalmakból, „fekete-fehér” ellentétekből, az egyenjogúságért vívott harcokból. Tény, hogy ez sok egyszerre, de az is tény, hogy a korszak ennyire összetett és bonyolult volt, és épp így – sokat akarás által – lehet valamelyes hiteles korhangulatot teremteni.
Fotó: MGM
Tény, hogy az énekesnő életének bizonyos részletei kimaradtak: épp csak a felszínét súrolja a film annak a frusztrációnak, fájdalomnak, amit Franklin számára az okozott, hogy a gyerekeit nem ő, hanem családja nevelte fel, továbbá, bár az alkoholproblémái feltűnnek a filmben, de a dohányzás és a súlyproblémái kimaradtak. Lehet ezt hibának, mulasztásnak titulálni, vagy elfogadhatjuk rendezői döntésként.
Összességében, bár tény, hogy a film dinamikája itt-ott megbicsaklik, néha nem a legmegfelelőbb helyekre kerül a hangsúly, a Respect egy élvezetes életrajzi film, amiből megismerhetjük a kultúrtörténet egy szeletkéjét.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
Az egyik legrégebbi kultúrnövény nemcsak különleges ízével, hanem sokoldalú felhasználhatóságával is kiemelkedik. A füge egyszerű, mégis izgalmas módokon tehető a mindennapi étkezések részévé. Most ezt járjuk körül.
szóljon hozzá!