
Az alkotás az énekesnő fiatalkorára, útkeresésére fókuszál
Fotó: MGM
Az életrajzi filmek mindig is egy ingoványos talajt jelentettek. A rendezőnek, az alkotóknak meg kell találnia az egyensúlyt, a helyes arányt a történelmi (életrajzi) tények bemutatása és a művészi vagy filmes eszközök használata között, az esetleges szubjektív alkotói rajongást árnyalni kell. Ezen túl pedig az életutak is rejtenek buktatókat és nehézségeket. A híres afroamerikai énekesnő, Aretha Franklin élete sem könnyen vihető filmvászonra, hiszen a vallásosság, a faji diszkrimináció, az alkohol, a dohányzás mind részei voltak, és ezek mind érzékeny pontok lehetnek. Liesl Tommy mégis vette a bátorságot, és megpróbálta az Respect című alkotás által.
2021. december 09., 19:092021. december 09., 19:09
A Respect, bár 2020-as alkotás, csak idén ősszel érkezett meg a romániai mozikba, ám sikere nem volt elsöprő, a járványhelyzet – mint sok más film esetében – „keresztbe tett” neki.
Aretha Franklin (1942. március 25. – 2018. augusztus 16.) tizennyolcszoros Grammy-díjas amerikai énekesnő-dalszerző, akit a gospel- és blueseredetű soul stílus királynőjének tartanak. Apja baptista lelkész volt, aki már kamaszkorától kezdve különböző templomokba hordozta a lányt gospelt énekelni. Tulajdonképpen ő kezdte Aretha karrierjét építgetni. Nem volt könnyű fiatalkora, édesanyját tízéves korában vesztette el, első gyermekét tizenhárom éves korában szülte.
A Respect részletesen bemutatja Aretha Franklin kezdeti éveit, szoros kapcsolatát az édesapjával, akitől egy adott ponton el kell szakadjon, új menedzsere lesz, és karrierje a vallásos zenétől a világi műfajok irányába fordul. Ám bármennyire tehetséges is, sokáig nem találja meg a saját útját, keresgél a műfajok, az irányzatok közt. Tulajdonképpen fel kell fedezze, meg kell teremtse önmagát. A film elsősorban erre az útkeresésre fókuszál, nem törekszik arra, hogy élete minden mozzanatát bemutassa egészen hetvenhat éves korában bekövetkezett haláláig.
Fotó: MGM
A magánélet és karrier mellett a filmben hangsúlyt kapott az énekesnő fekete polgárjogokért folyó küzdelme is. A film nagy hangsúly fektet az afroamerikai közösség bemutatására – arra a világra, ahonnan Aretha érkezett. A film látványvilága hiteles, a korabeli ruhák, autók, utcaképek, lakásbelső hangulatosak és látványosak, az amerikai külvárosi élet hétköznapjait és a sztárság csillogó világát is érzékletesen mutatja meg.
Hudson nem csak azért kiváló választás (egyébként halála előtt az énekesnő is rábólintott, hogy ő játssza a szerepet), mert hangja szinte felér a soul királynőjének hangjához, hanem mert az alkohollal vagy épp az erőszakos férjjel küszködő nő fájdalmát, szenvedését is kiválóan meg tudja jeleníteni.
Fotó: MGM
A filmet alapvetően pozitívan fogadta a filmes szakma, bár tény, hogy volt, aki túl soknak titulálta a másfél órás játékidőt, és volt, aki szerint a film túl sokat akart. Tény, hogy a film sokat akar: Aretha Franklin karrierépítését, magánéletét megmutatni, bepillantást engedni az afroamerikai baptista közösségek világába, felvillantani konfliktusokat, látunk kicsit a hippi-mozgalmakból, „fekete-fehér” ellentétekből, az egyenjogúságért vívott harcokból. Tény, hogy ez sok egyszerre, de az is tény, hogy a korszak ennyire összetett és bonyolult volt, és épp így – sokat akarás által – lehet valamelyes hiteles korhangulatot teremteni.
Fotó: MGM
Tény, hogy az énekesnő életének bizonyos részletei kimaradtak: épp csak a felszínét súrolja a film annak a frusztrációnak, fájdalomnak, amit Franklin számára az okozott, hogy a gyerekeit nem ő, hanem családja nevelte fel, továbbá, bár az alkoholproblémái feltűnnek a filmben, de a dohányzás és a súlyproblémái kimaradtak. Lehet ezt hibának, mulasztásnak titulálni, vagy elfogadhatjuk rendezői döntésként.
Összességében, bár tény, hogy a film dinamikája itt-ott megbicsaklik, néha nem a legmegfelelőbb helyekre kerül a hangsúly, a Respect egy élvezetes életrajzi film, amiből megismerhetjük a kultúrtörténet egy szeletkéjét.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!