Nagy Imre változatos nőábrázolásai: a vázlatoktól a kész művekig

Ladó Ágota kitért arra, hogy Nagy Imrénél a nőiség reprezentációja is változatosabb, mint pályatársai esetében. Mint mondta, már a munka kezdetén szembetűnt az a változatosság, sokszínűség, sokféleség, amely a Csíki Székely Múzeum Nagy Imre-gyűjteményét jellemzi.

Arról, hogy miért vannak túlsúlyban a grafikai munkák a kiállításon, Eszter elmondta, úgy gondolták, hogy egy árnyaltabb, finomabb képet sikerül mutatni a nagy mester művészetéről akkor, ha megmutatják a nagy képeket megelőző grafikákat, rajzokat, metszeteket, a nagyon sokféle technikát, amivel ő dolgozott. Tudatosan és következetesen

A kurátorokkal arról is beszélgettünk, hogy számos anekdota is ismert Nagy Imre műveit illetően, az egyik – a kiállításon is látható – Akt pisztránggal című képhez kapcsolódik. „Apor Mária és Nagy Imre együtt nyaraltak a Kormosban, és Nagy Imre készítette a pisztrángos kompozíciót. Hajnalban Apor Mária fürdött a patakban, amikor a pásztorlegény hozta a tejet, aki nagyon meglepődött, amikor egy pisztrángot szorongató meztelen hölggyel találkozott. Apor Mária pedig eléggé megijedt a legénytől, el is mondta ezt egy interjúban. A legény pedig másnap reggel is visszatért, hogy még mindig ott van-e a hölgy. Ott volt, el is menekült a sátorba”– mesélte Túros Eszter. Egy másik, a kiállításon szintén szereplő festmény története is elhangzott: Nagy Imre esténként kisétált Apor Máriával a domboldalra nézni az alkonyt, közben lejegyezte az éppen látott, a műveiben később felhasznált részleteket. Egy alkalommal, amikor hazatértek, azt látták a résnyire nyitott ajtón át, hogy

„Az első terembe lépve egy különálló kis kép a kiállításunk egyik nyitó képe, ami nagyon bátortalannak tűnő vonalakkal ábrázolja a nemi jeleket. Ez egy meglepő munka, mert nem egy tipikus Nagy Imre rajz. De épp emiatt ragaszkodtunk ahhoz, hogy szerepeljen a kiállításon. A következő falakon a gyermek érkezése, világrajövetele fogalmazódik meg, ezt követi a gyermek helye a szűkebb környezetében, ami a család. Ezen a falon pedig egy párhuzamosságot állítottunk fel: egyfelől szerepel egy nagyon szentképi anyaság-ábrázolás, nagyon finom vonalú, nyugalmat árasztó ábrázolás, ezzel szemben a másik oldalon megjelenik egy gondterhelt, fáradt család képe, ahol szintén jelen van a gyerek”– mutatta Ladó Ágota.

A további falakon a gyermek különböző tevékenységei jelennek meg, illetve a gyermek az őt körülvevő állatvilágban, a munkában, a tanulásban, a többi gyerek között. Van egy kis portréfal is, amely néhány gyerekarcképet sorakoztat fel.

A második teremben a felnőttkor terébe lépünk, mégsem éles a váltás, hiszen a felnőttkor-gyerekkor még finoman összefolyik a két terem találkozásánál. Az első teremben már találunk dolgozó, kistestvérre vigyázó, már-már anyaként tevékenykedő gyereket. A második terembe érve meglátjuk a már nővé érő, de még gyermeknek ható alakokat – erre szép példa a Nagybányán készült, meztelen cigánylányt ábrázoló kép is.

Köztudott, hogy Nagy Imre rengeteg portrét készített, nem csak közéleti személyiségekről, hanem barátairól, ismerőseiről egyaránt. A következő falon egy szűk válogatást láthatunk ezekből, és a női portrék kiválasztásánál is arra törekedtek, hogy minél nagyobb változatosságot tudjanak megmutatni: különleges arcú nőket, karakteresebb arcokat válogattak, és nem arra törekedtek, hogy a közismertebb figurákat mutassák meg. Ezt követi az aktok fala, amelyet egy különleges aktkép vezet be – a kolozsvári Quadro Galéria közreműködésével kapta kölcsön a múzeum a Kovács Ádám budapesti magángyűjtő tulajdonában levő alkotást –, amely Nagy Imre korai kecskeméti időszakában készült.

Eszter Az ebéd című festményre külön is kitért, mint hangsúlyozta, ez egy igazán tipikus Nagy Imre-munka, és az a robusztus paraszti világ, amely megjelenik, már előrevetít egyfajta erotikát. „Ez nagyon szépen kibontakozik más munkákban, és erre tettünk kísérletet, hogy ezt az erotikus oldalát a nőábrázolásoknak megmutassuk. Erre példa a következő fal, amelyet két munka vezet be, a korábban már említett pisztrángos akvarell és annak vázlata. Ezt követi egy erotikus válogatás, amely különleges darabokat tartalmaz, különleges témákat, mint például a csók témája. Az erotika fala azért tűnik számomra erősnek, mert a kiállításnak a dinamikája, a ritmusa követi az adott életszakasznak, élethelyzetnek a ritmusát.

Innen ezt a fajta erőt, amit képvisel, egy másfajta erő erő váltja fel, ez pedig a szocialista realizmusnak a durva, határozott erőteljes világa, amely egy zsákutca Nagy Imre művészetében, hiszen ismert, hogy nem a jól sikerült munkák kerültek ki ebből az időszakból – emelte ki a kurátor. „Ő tudatosan és sokáig tett erőfeszítéseket arra, hogy megértse ezt a szocialista-realista művészetet. Megpróbált annak szolgálatába állni abban az értelemben, hogy megtalálja önmagát egy ilyen művészetben. Ennek a példája az itt kiállított munka is és a mellérendelt vázlatok, hogy nem az ő világa, és nem is sikerült ezt nagyon kibontakoztatnia. A kiállított képeken könnyen felfedezhetőek a tévedés nyomai, egy határozottan elrontott festményről van szó, amely ennek ellenére érdekes képet mutat mind a nőről, mind Nagy Imre világáról.”

A kiállítás második terméből egy erős vonalú és szintén kissé félresikerült grafikával távozunk, egy dolgozó nő alakjával, amely szépen átvezet a harmadik terembe, ahol szintén a dolgozó nő, de egy másfajta dolgozó nő alakjával találkozunk:

Ugyancsak ebben a teremben kapott helyet a már korábban említett Múlt és jelen című kép, amelyet a Székely Nemzeti Múzeum kölcsönzött a kiállításra, és amely szépen tükrözi Nagy Imre nőkhöz való viszonyának az összetettségét. A kiállítást záró falon két, az anyát ábrázoló, vékony vonalú „csendes” rajzot láthatunk. „Ezt a csendességet, ezt az elfogyó hangot szerettük volna érzékeltetni ezen a falon úgy, hogy az egész falfelületen pusztán ezt a két kis grafikát helyeztük el. Az egyik az anya haldoklásának, a másik az anya halálának a pillanatát ábrázolja. Úgy gondoltuk, hogy azáltal, hogy mindkettőt megmutatjuk, aláhúzzuk azt, hogy az anya mennyire szervesen jelen volt az életében”– zárta a „tárlatvezetést” Túros Eszter.

A kiállítás július 30-áig látogatható.