
Măniuțiu olyan előadást képzelt el, amely a legjobb értelemben véve szórakoztat, energiával tölti fel a közönséget.
Fotó: Biró István
Az Úrhatnám polgár mulatságos története 350 évvel a keletkezése után is képes mosolyt csalni a nézők arcára – ezt ígéri a kolozsvári színház, amely az múlt évad utolsó bemutatójaként a Molière klasszikus komédiáját vitte színre, de nem túl klasszikusan. Kritika.
2019. március 18., 14:052019. március 18., 14:05
Shakespeare mellett talán a francia zseni, Molière az a szerző, akinek mondanivalója ugyanúgy érvényes a mai ember számára, mint egykoron volt kortársaiknak a 17. század környékén. Sajnos darabjait – és általában vígjátékot –, mintha kevesebbszer játszanának színházaink, mint azokra igény lenne a közönség részéről. Pedig a kolozsvári előadás is azt bizonyítja, hogy az olykor kicsit elgondolkodtató vidámságra igen is szüksége van a publikumnak.
Jean-Baptiste Poquelin, írói és színpadi nevén Molière Párizsban látta meg a napvilágot 1622. január 15-én egy kárpitos fiaként. A modern komédia megteremtője, viszonylag szerény származása ellenére is hatalmas műveltségre tett szert. A jezsuita kollégiumban a tudományok és a skolasztikus filozófia mellett latinul is megtanult, eredetiben olvasta Plautus és Terentius komédiáit. Állítólag jogot végzett, ám ezt sokan vitatják. Tény, hogy amikor az ifjú Poquelin tizennyolc éves lett, apja ráhagyományozta a Tapissier du Roi (udvari kárpitos) címet és az ezzel járó hivatalt, ez gyakori találkozásokat tett lehetővé számára királlyal. 1643-ban színházat alapított, ám ez hamarosan csődbe ment. Poquelin ekkor felvette a Molière nevet, vándorszínésznek állt – a többi már történelem. Úgy halt meg 1673. február 17-én, ahogyan minden vérbeli színész elképzeli: a Képzelt beteg előadása közben a színpadon összeesett, majd néhány órával később saját otthonában meghalt. (A legenda szerint a színpadon hunyt el, bár ez nem látszik valószínűnek: halála előtt ugyanis két pap is visszautasította, hogy feladja neki az utolsó kenetet. Mire a harmadik a drámaíró lakására ért, már nem volt kinek…). Az Úrhatnám polgárt 1670-ben írta, udvari komédiaként született XIV. Lajos kérésére. Molière jóban volt a királlyal, ezért talán többet is megengedhetett magának – az utókor szerencséjére -, mint kortársai.
Mihai Măniuțiu a tavalyi bemutató előtt tartott sajtótájékoztatón elmondta: Molière műfaji meghatározásával összhangban
Măniuțiu olyan előadást képzelt el, amely a legjobb értelemben véve szórakoztat, energiával tölti fel a közönséget. Ehhez járul hozzá a koreográfia, Andrea Gavriliu munkája, amely a prózai részeket és a komikus-ironikus hangulatot erősíti az előadásban, és az előadás jellegzetes zenei világa is, amelyet Mihai Dobre, a Şuie Paparude együttes egyik alapító tagja jegyez.
Az Úrhatnám polgár mulatságos története 350 évvel a keletkezése után is képes mosolyt csalni a nézők arcára
Fotó: Biró István
A rendező – aki egyébként a kolozsvári román színház igazgatója is – Molière szövegét kortárs környezetbe helyezte, és feleségével, Anca Măniuțiu-val ennek megfelelően alakította a szöveget is: a darab fordításának egy adaptált változatát használták, és kihagyták az eredeti szöveg azon részeit, amelyek nem voltak a mai környezetbe helyezhetők.
Játssz a jegyekért!
Az előadás március 20-án este 7 órától ismét megtekinthető a kolozsvári színházban, erre az előadásra pedig két szerencsés olvasó nyerhet kétszemélyes jegyet a Ligettel. Ehhez nem kell mást tenni, mint a Liget Facebook-oldalán a jelen cikket népszerűsítő bejegyzést lájkolni, és hozzászólásban beírni/bejelölni, hogy kivel mennénk el Molière klasszikus komédiájára szerda este. A játékban való részvétel határideje március 19., kedd 18 óra, a nyertesek kilétéről még aznap sorsolással döntünk.
A történet dióhéjban: a szemtelenül gazdag Jourdain úr szinte bármit megengedhet magának. Mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből. Kulturálttá és rafinálttá szeretne válni, olyanná, amilyennek ő a társadalom felsőbb rétegeihez tartozókat elképzeli. Ennek érdekében szolgálót tart, zene-, tánc- és filozófiatanárok hadával veszi körül magát, hogy pénztárcáját nem kímélve behozza vélt és valós lemaradásait. Az útjába kerülő botcsinálta mesterek és tanárok pedig ki is használják szánalmas igyekezetét, és jócskán megszedik magukat Jourdain úr vagyonából.
A rendező – aki egyébként a kolozsvári román színház igazgatója is – Molière szövegét kortárs környezetbe helyezte
Fotó: Biró István
Jourdain úr családját és környezetét az őrületbe kergeti, ezért azok összefognak ellene, hogy megleckéztessék. Hajmeresztő ötletükkel el is vakítják a hiszékeny polgárt, aki ebben a színjátékban irreális vágyai beteljesülését látja. Van-e esélye a józan észnek az elvakult nagyravágyással szemben?
– írja a színház ismertetőjében.
Bár a magyar fordításirodalom egyik telitalálata Csiky Gergely címfordítása, az Úrhatnám polgár (ez a szó Csikynek is köszönhetően átkerült a köztudatba, a köznyelvbe, s a rangkórság-és felkapaszkodni vágyás fogalmává vált) a kolozsvári előadás Mészöly Dezső fordításának felhasználásával készült.
Fotó: Biró István
Az alkotók
Az előadás főszerepét Bács Miklós játssza. További szerepekben: Kató Emőke, Imre Éva, Bodolai Balázs, Váta Lóránd, Albert Csilla, Viola Gábor, Farkas Lóránd, Laczkó Vass Róbert, Sinkó Ferenc, Balla Szabolcs, Orbán Attila, Dimény Áron, Vindis Andrea és Csutak Réka látható.
Rendező: Mihai Măniuțiu. Szövegadaptáció: Anca Măniuțiu, Mihai Măniuțiu. Koreográfus: Andrea Gavriliu. Díszlettervező: Adrian Damian. Jelmeztervező: Luiza Enescu. Zene: Mihai Dobre. Dramaturg: Demeter Kata. Video designer: Cristian Pascariu, Dima Dimov. Rendezőasszisztens: Veres Emőke. Ügyelő: Zongor Réka
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!