Mivé lett a Kártyavár? A sorozat, amelyet átírt a szexbotrány

Sokáig aztán nem lehetett tudni, mi lesz a sorozat sorsa, mígnem aztán egy augusztusi bejelentést követően november 2-án minden különösebb előzetes felhajtás nélkül a Netflix előállt a hatodik évaddal.

Az ötödik évad úgy ért véget, hogy Francis Underwood nyaka körül már annyira szorult a hurok, hogy kénytelen volt lemondani elnöki tisztségéről, a helyébe viszont az alelnöki székből épp a felesége került, aki kegyelmet kellett volna adjon neki. „Eljött az én időm!” – lépett elő a háttérből azonban fenyegetően Claire, ami már sejtetni engedte, hogy a való világban kitörő #metoo mozgalom megihlette az alkotókat, vagy csak egyszerűen így akarták fenntartani az érdeklődést.

Ez akár egy izgalmas alaphelyzet is lehetne: milyen lehet az amerikai elnökség úgy, hogy egy nő kezében van az atombombák kilövőgombja? Hogyan fogadja ezt a közvélemény? Miképpen irányítja az ország és az emberiség sorsát egy nő?

Ezek a kérdések foglalkoztatták az alkotókat is, ezt onnan tudjuk, hogy Claire – akárcsak korábban Francis – kibeszél a sorozatból, s bevallja nekünk, nézőknek elhatározását, hogy mostantól minden másképp lesz. És épp azért, mert nő. Vége a férfiakra jellemző harcmodornak, a női módszerek a nyerők. Olyannyira, hogy egy adott pillanatban kirúgja az egész kabinetet, és egy kizárólag nőkből összeállított kormányt ültet a helyére. Sajnos azonban addigra már tudjuk, hogy ezt nem elvből teszi, hanem mert a pillanatnyi érdeke úgy kívánja. A hullák száma pedig tovább szaporodik olyannyira, hogy „politikai” drámából néha egyszerű krimivé züllik a történet.

Tulajdonképpen az egész évadról lerí, hogy mintegy muszájból jött létre. Míg korábban 13 részes évadok voltak, a befejező évadot nyolc részben elintézték. Mintha csak el akarták volna varrni az elvarratlan szálakat a lehető legegyszerűbben és kész. Az volt a benyomásom, hogy ehhez amúgy még ez a nyolc epizód is sok lett: kettő-három olyannyira unalmasra sikeredett, hogy konkrétan bele is aludtam. Aztán ha már átvergődött valahogy az ember az évad első felén, akkor mégis elkapja annyira a történet szála, hogy kíváncsi legyen, hogy ér véget végül az egész. Ezt nyilván a spoilerezés veszélye nélkül nem igazán lehet elmesélni, de annyit elmondhatok: stílszerűen ér véget, vagy legalábbis stílszerűnek szánva.

Az Underwood nevet is elhagyó Claire Hale Lincolnként ül kőfotelében, a maga szája íze szerint irányítva a világot. A szabadság, testvériség, egyenlőség, de a demokrácia maga is már rég illúzió. De legalább nőiesebb, emberarcúbb, igazságosabb lesz-e a politika, ha a nők vezetik? Erre a kérdésre a Kártyavár nem adja meg a választ. De valószínűleg nem is akarja.