Miért is szeretünk egy autótolvaj bőrébe bújni? GTA-visszatekintő

A kidolgozottabb videójátékok alkonyának tekinthető kilencvenes évek vége felé ez még nagyon szokatlannak hatott az a szabadság, amit ez a játék adott, sok órára a képernyő elé szegezte a játékost, ugyanis az addigiaktól eltérően egy teljesen más megközelítés látott akkor napvilágot. Főhősünk számos eszközt bevethetve okozhatott káoszt, aminek sok értelme nem volt, de jól szórakoztunk vele akkoriban.

Több rádióadót foghattunk a száguldások közepette, nem kis újdonságként hatott pedig az, hogy a számítógépen található zenéinket bemásolva a játék könyvtárába „vezetés” közben is „hallgathattuk” azokat. Az első rész megjelenése után a játék erőszakossága miatt sok helyen került tiltólistára a GTA, viszont a rengeteg eladott példány és a játék népszerűsége alapján nem is volt kérdés, lesz-e folytatás. A folytatás előtt még megjelent egy kiegészítő, Grand Theft Auto: London címen, ami, maradjunk annyiban, hogy jó szórakozás volt, de nem kavarta fel az állóvizet.

A második rész, a GTA 2 javarészt az előd erősségeire épített, néhol kiegészítve azokat, viszont azon túl, hogy picivel szebb lett, valamelyest komolyabb történettel rendelkezett, néhol újított az első rész formuláján, de nem tekinthetünk rá olyan mérföldkőként, mint a széria további részeire. Jó móka volt, tény, viszont a továbbra is fölülnézetes mivolta már megjelenésekor, 1999-ben is maradinak számított.

Rendkívül élvezetes volt küldetésről küldetésre haladni, hagyni, hogy közben bevonzzon a játék világa. Maffia, jakuza, kolumbiai drogkartell – minden jelen volt, amit csak elképzelni lehetett, megspékelve a kor legszebb grafikájával.

Itt először jelentek meg a szerepjátékos elemek a sorozat történetében, karakterünkre, azaz CJ-re most már oda kellett figyelni, kajálni kellett, gyúrhattunk, a különböző járművezetési képességeinket fejleszthettük, de még szexepil-mérő csík is volt.

A játék a korábban megjelent, a Kalifornia állam déli részéről mintázott San Andreas államba kalauzol minket vissza, amelyet a 2004-es előd óta a nulláról építettek újra. Itt már három főszereplőt kaptunk, akiket párhuzamosan irányíthattunk küldetésről küldetésre, a sztori pedig hármuk történetét meséli el. Egy, a húszas éveiben járó fiatal fekete srácét, aki többet vár az élettől, minthogy a nagynénje nyakán lógjon, ezért lép a bűn útjára, miután a bűnözőélettől visszavonult Michaelben meglátja a potenciális apafigurát. Michael, a másik főhősünk visszavonult bankrablóként tengeti mindennapjait, a negyvenes évei végén járó családfőt emellett kapuzárási pánik is kínozza. Mindez azonban megváltozik, miután színre lép harmadik főszereplőnk, az igazi elmebeteg Trevor – akihez egyébként a sztori legviccesebb jelenetei is köthetők –, hiszen némi elszámolnivalója maradt Michaellel, miután a legutóbbi közös balhé után Michael elárulta barátait.

Na de mitől is vált ez a széria oly meghatározóvá, milliók kedvencévé, a nyitott világú játékok alfájává és omegájává? A GTA sorozat részei nem csak a maguk korában voltak forradalmiak, de mind a mai napig alapműnek számítanak. Filmvilágbéli hasonlattal élve ez olyan, mintha valaki a Gyűrűk Uráról vagy a Csillagok háborújáról maradna le. A játékot kiadó Rockstar szakemberei olyan világokat és történeteket alkottak, amely illúziója magával rántott, és nem engedett el a történet végéig. A hatodik rész pedig vélhetően ismét új standardot, viszonyítási pontot teremt a videójátékok történelmében.