Meseország, valós indulat nélkül

„A könyv előszava szerint »óvodai és iskolai foglalkozástervek« is készültek a mesékhez. Ebből egyértelművé vált, hogy a könyvet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesület a legkisebbeknek szánja a könyvét. A kötetben mindeközben a transzgender »nemváltásokat« megjelenítő mesék mellett homoszexuális »esküvőt« és »házasságot« bemutató történetek is helyet kaptak. A könyv jól ismert klasszikus mesék átiratait tartalmazza, emellett a borítója és a grafikája hagyományosnak mondható, így a gyanútlan szülők vagy pedagógusok anélkül is megvehetik az LMBTQ-propagandával fűszerezett gyerekkönyvet, hogy tudnák, mit tartanak a kezükben” – olvasható a Citizengo.org oldalon megjelent petíció szövegében.

Értelmesen beszélni a kérdésről

Szülő legyen a talpán, aki a témában tapasztalható sárdobálás és gyűlöletkeltő retorika mellett józan ésszel és kellő érzékenységgel tudja kezelni a helyzetet. Sok szülőben és pedagógusban joggal megfogalmazódott kérdésre adott választ Kádár Annamária marosvásárhelyi gyerekpszichológus, a Mesepszichológia című kötetek szerzője. Hogyan hat a gyerekek lelki és érzelmi világára egy ilyen könyv? Tényleg olyan ártalmas a gyerekekre, mint amennyi port kavar a politikai harctéren? A szakember a legnagyobb közösségi oldal egyik zárt csoportjában közzétett véleményét kérésünkre a Liget olvasóival is megosztotta. Úgy véli, szomorú, hogy erről a kérdésről nem lehet értelmesen beszélni, mert bekerült a hisztéria, a politika és a gyűlölet terébe.

A marosvásárhelyi pszichológus úgy véli, a kifogásolt könyv „teljesen rendben van”, de kérdés, hogy milyen életkorban olvassák a gyerekek ezeket a meséket, hisz a könyvben nem szerepel, hogy milyen korosztálynak szánják. „Vannak olyan témák, mint például a homoszexualitás kérdésköre, amit szerintem a mesekorszak végén, 9-10 éves kor körül lehet feldolgozni, amikor amúgy is a mesehősök demitizálódnak, és igazi hús-vér, esendő hősökkel találkoznak a gyerekek. A másság elfogadása, a toleranciára való nevelés nagy feladata lenne a szülőknek, iskolának egyaránt. Hogyha valaki úgy érzi, hogy nem tud azonosulni ezzel a megközelítéssel, megteheti, hogy nem veszi le a könyvet a polcról. A választás szabadsága is a miénk” – írja Kádár Annamária gyermekpszichológus.