
Egyszeri és megismételhetetlen élmény és emlék a szülőknek a babáik művészies megörökítése
Fotó: Antal Emese
Puhaság, békesség, öröm, nyugalom, csoda, az élet csodája – ez jut eszembe, amikor Antal Emese fotóit látom. A háromgyermekes édesanya megismételhetetlen pillanatokat örökít meg: újszülöttekről készít fotókat idilli környezetben.
2021. november 22., 18:152021. november 22., 18:15
Antal Emese ezelőtt kilenc évvel kezdett el komolyabban fotózással foglalkozni. Első gyermeke megszületése előtt vásárolta az első tükörreflexes fényképezőgépét, abból az indíttatásból, hogy a pici majd’ minden pillanatát megörökítse.
„Azelőtt is volt egy »szappantartóm«, amellyel mindenfélét fotóztam, de úgy gondoltam, hogy ez egy olyan momentuma az életemnek, amelynek egy pillanatáról sem szeretnék lemaradni, a lehető legjobban legyen dokumentálva. És ahogy az évek során születtek a gyermekeim, egyre inkább megszerettem a babafotózást. Persze, fotózgattam mindenfélét, mindenki keresi az útját, a stílusát, a témákat, amelyek közel állnak hozzá, ez viszont olyan természetesen alakult, mintegy magától. És valószínű, hogy abból is, hogy nagyon szeretem az újszülötteket, azok a pillanatok, amikor a mellkason pihegnek, elmondhatatlanul megnyugtatóak, szépek” – fogalmazott a Ligetnek.
Teltek-múltak az évek, öt évvel ezelőtt megszületett a második gyermeke, majd három évre rá a harmadik. Időközben stúdiót alakított ki, karácsonyi fotózásokat is vállalt. De a babafotózás folyamatosan ott motoszkált a gondolataiban. A harmadik gyermeke születése előtt döntötte el, hogy ez a téma annyira érdekli, hogy jól begyakorolja, elmélyül benne. Aztán nyilván gyermekágyasként volt más dolga, viszont a kíváncsiság megmaradt, és elkezdte keresgélni, hogy mi is az, ami konkrétan szakmai szempontból jó.
Antal Emese nagy szeretettel örökíti meg a kisbabákat
Fotó: Veres Nándor
„Azt láttam, érzékeltem, hogy ha csak úgy teszed-veszed a babát és fotózod, az nem az igazi, valami hiányzik. Kerestem egy mentort magamnak, aki szintén babafotózással foglalkozik, és akivel most is kapcsolatban vagyok. Erre volt jó ez a Covid-időszak. Addig is vettem részt különböző fotótanfolyamokon online és offline is, mindenhol tanultam hasznos dolgokat a fotózásról, de ez volt az, amelyik nagyon sokat segített abban, hogy ma újszülötteket fotózok. Rájöttem, hogy nem lehet úgy, ahogy én korábban elképzeltem” – mutatott rá Emese.
Mint elmondta, a fotózás előtt előkészíti a kellékeket, kiegészítőket, amelyeket használni szeretne. Ezeket igyekszik természetes anyagokból összeállítani, van, hogy helyi kézműveseket kér fel az elkészítésükre – fejpántok, takarók –, majd úgy alkotni meg a hátteret, díszletet, hogy ne vonja el a babáról a figyelmet, és a színvilágban is legyen összhang. A kendők, sálak is fontos elemei egy fotózásnak, hiszen ezekbe pólyálja, „csomagolja” be a babákat.
Fotó: Antal Emese
„A legtöbb babát kéthetes kora körül fotózom. Van, hogy én vagyok az első olyan idegen, akivel találkozik a baba, előfordul, hogy az első sétája, útja ide vezet. Még mielőtt idejönnek, kérek a piciről egy képet, és hogy írják meg a nevét, a születési súlyát, és amit még fontosnak találnak a szülők. Ezekből szoktam kitalálni a koncepciót. Aztán vagy összejön, vagy teljesen más lesz belőle, mert olyan is van, hogy időközben átalakul nálam is egy elképzelés” – vázolta a csíkszeredai nő.
Fotó: Antal Emese
Egy babafotózási alkalom 2-4 órát is felölelhet, hiszen a legfontosabb, hogy megteremtsék a baba komfortját. Ha sír, nyugtalan a baba, megvárják, amíg megnyugszik, ha szükséges, az édesanya megeteti, tisztába teszi. Mesi ilyenkor átveszi, ő öltözteti, altatja. „A babák is nagyon különbözőek.
Utána is lehet és szeretem is fotózni őket, de az első két hétben leginkább. Minél kisebb a kicsi, annál aluszékonyabb, és anélkül, hogy megzavarnánk, könnyen helyezhetjük különböző pózokba.”
Fotó: Antal Emese
Hozzátette: minden fotózás más, babafüggő. Két babával ugyanazt, ugyanúgy nem lehet megcsinálni. Mert van akiről két óra alatt egy kép sem készül, mert nem alszik el, vagy éberen alszik. De fontos kivárni és ráhangolódni a megfelelő pillanatra, amikor a baba biztonságban érzi magát és nyugodt.
A szülőkkel kapcsolatban rámutatott, ki kell alakuljon egy bizalom ahhoz, hogy fotózhassa a kicsiket. De azt tapasztalta, hogy amikor megtudják, hogy három kisgyereke van, és otthon van az anyaságban, a gyerekekkel való foglalkozásban és odafigyelésben, akkor bátran rábízzák a babáikat.
Fotó: Antal Emese
„Inkább az apukák szoktak nagyon féltősek lenni. Előfordult, hogy elővettem egy kicsi ágyacskát, amelybe a babát helyeztem volna, méregették, csóválták a fejüket, hogy abba nem fér bele. De semmi olyasmi nem történik a babával, ami neki rossz lenne vagy nem komfortos. Egy-egy ilyen alkalom az anyukáknak is kikapcsolódást jelent. Általában elbeszélgetünk, megosztják a tapasztalataikat, élményeiket, hogy mit éltek meg szüléskor. Ilyenkor még nem nagyon találkoznak senkivel a családon kívül, jókat szoktunk beszélgetni, engem is feltölt.”
Fotó: Antal Emese
Mesi kiemelte: ez egy olyan egyszeri és megismételhetetlen élmény és emlék a szülőknek, hogy a legtökéletesebb kell legyen az adott fotó. Mindenik kisbaba tökéletes, de szakmai szempontból a fotók is azok kell legyenek. A három gyerek mellett az utómunkákat éjjel készíti el, ez számára az „énidő”, amely kikapcsolja, feltölti, úgy véli, álommunka ez.
A lánya a nagy kritikusa, de egyben rajongója is. Mindig csodálattal figyeli anyukája fotóit az újszülöttekről
Fotó: Veres Nándor
„Ilyenkor látom, hogy mi is készült. Minél jobban sikerült az én szempontjaim szerint, annál jobb érzés tölt el. A lányom a nagy kritikusom és rajongóm is, mindig kérdezi, hogy ezt vagy azt a kisbabát mikor fotóztam, hogy hívják őket. De nagyon fontos számomra a szülők visszajelzése. Amikor visszajeleznek, az mindig a fejlődésre késztet, még jobbnak lenni.
A forralt bor magában hordozza a hideg télhez illő melegséget. Most egy nagyon egyszerű, de annál finomabb elkészítési módot hoztunk, amit annak is érdemes kipróbálni, aki eddig nem ivott még ilyen fűszeres italt.
Verebes György Munkácsy-díjas festőművész Az idő teste című kiállítását 2026. február 5-én nyitják meg a csíkszeredai Mikó-várban. A tárlat az idő, a test és az észlelés festészeti összefüggéseit vizsgálja.
„Ehető dolgok” után kutatva a helyi művészet történetében is a legkülönfélébb megközelítésekkel találkozunk. Aktuális műtárgyunk, a székelyudvarhelyi Berze Imre szobrászművész Az alma már foglalt című alkotása, egy mészkőből megformált kisplasztika.
A farsangi időszak egyik klasszikus édessége a puha, illatos fánk, amelyet most a hagyományos lekvár mellett a mákos töltelék tesz igazán különlegessé. Sütőben készül, így könnyedebb, mégis gazdag ízvilágú finomság.
Martin McDonagh Oscar- és kétszeres Golden Globe-díjas ír-angol drámaíró, filmrendező, forgatókönyvíró Leenane-trilógiájának második darabját próbálják a Tomcsa Sándor Színházban. A koponya című drámát Barabás Árpád rendezi, vele beszélgettünk.
Ahogy tavasztól őszig a természet törvényei szigorú keretek közé szorították a földdel való mindennapi munkát, úgy a téli, farsangi időszakban az emberek levedlették ezeket a korlátokat, szabályokat, teret engedve mindenféle bolondozásnak.
Olajban úszó csipsz helyett ropogós alternatíva: házi zöldségcsipsz könyv mellé. Egyszerű alapanyagokból, kevés olajjal, sütőben vagy fritőzben – nassolás bűntudat nélkül.
A Digitális családi jóllét sorozat második része azt járja körül, mennyi a „normális” képernyőidő. Nem tilt, hanem gondolkodásra hív: hogyan lehet tudatosabban jelen lenni a digitális térben, családként is.
Miközben az erdő ősszel színesbe borul és a levelek lassan lehullanak a lombhullató fák ágairól, a fenyők és más örökzöldek csendben megtartják zöld ruhájukat a tél folyamán is.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozata részeként Székelyudvarhelyen mutatják be január 30-án Cseke Péter Illyés Gyula-díjas szerző Pegazus a háztetőn című könyvét. A szerzővel Dávid Gyula és Zsidó Ferenc beszélget.
szóljon hozzá!