Megfejteni a fekete rózsa titkát

A kötet helyszíne a szerző szülőfaluja, Etyek, amely híres szőlőtermesztő vidék. 1945–1946 között a falu német lakosságának 80%-át, azaz 2336 lakost telepítették ki Stuttgart környékére, míg helyükre magyarokat telepítettek, többek között bukovinai székely családokat is. Ugyanis 1945-ben 13 ezer bukovinai székelyt telepítettek be a kitelepített svábok birtokaiba. A bukovinai székelyekről Sára Sándor kétszeres Kossuth és Balázs Béla-díjas operatőr-filmrendező 1987-ben forgatott dokumentumfilmet. A négyrészes beszélőfejes dokumentumfilm Sír az út előttem címmel jelent meg. Szereplői a bukovinai székelyek történelmét, kitelepítését mesélik el saját élményeik alapján. A filmet a történetek és az emberi érzelmek teszik hitelessé, miközben a néző könnyen úgy érezheti, hogy a szereplő hozzá beszél, és életének a részévé válik. Ugyanakkor az elbeszéléseket régi felvételek, térképek illusztrálják, melyek még jobban megerősítik a film valóságtartamát.

Hiszen azt a munkát, amit eddig a férfiak végeztek, nem lehet abbahagyni, a föld élteti a falusi embert, és amint később a regényből is megtudjuk, a föld az, ami segít túlélni.

A regény másik kulcsfontosságú szereplője a Vénember. Aki a mesékben megjelenő manó vagy varázsló szerepét tölti be. A Vénember Anna szerelmének, Andrisnak a nagyapja, aki egyedül él a szőlőhegyen, és különleges bort tud készíteni. Aki iszik a Vénember borából, talán még a jövőt is meglátja. Éppen ezért a faluban kelekótya öregnek tartják, mégis ő testesíti meg azt az öregembert, aki már sokat látott, sok mindent megélt, át tudja adni élettapasztalatát, a szőlőtermeléshez való tudását, a borkészítés mibenlétét a főszereplő Annának.

A háború után elkezdődik a falu kitelepítése és a bukovinai székelyek betelepítése. Aki az utolsó népszámláláskor német ajkúnak vallotta magát, annak el kell hagynia az otthonát. Anna választhat, elmegy a szüleivel, vagy a faluban marad, ő azonban az utóbbit választja, ugyanis a háborúból Andris még nem érkezett haza.  A regény egyik csúcspontja, a költözés előtti jelenet, amikor Annáék házába beköltözik egy kilencszemélyes bukovinai székely család. Nekik ott már nincs maradásuk, a család elköltözik, Anna pedig szállást kér a Vénembertől a szőlőhegyen. Ott várja, hogy Andris hazaérkezzen. Időközben azonban valaki más tér haza a várt férfi helyett.

Anna hinni akarja, hogy az a rózsabokor, ami a szőlőhegyen minden szőlősor végébe ültetve van, valóban fekete. És hogy létezik-e a fekete rózsa, azt már megtudhatjuk, a könyv hátoldaláról, ugyanis: „… nem létezik. Színe csupán fények játéka, árnyalatok keltette látszat.” A jelenléte pedig akár egy pókháló, úgy szövi keresztül az egész történetet, utalván arra, hogy fontos jelentése van. A sötét színű szirmokon ugyanis feltűnőbb a betegség, ezért mint egy jelző áll a szőlő sorok végén. Ugyanakkor szimbólum is, visszatükrözi az ember hangulatát. Ki-ki annak látja, aminek látni akarja: „Nézd a szirmokat, tartsd a nap felé, játssz vele, és mindig mást látsz benne. A magad tükörképét. (…) A hangulatodat látod benne.”