Mecénások kerestettek és találtattak, avagy a Bánk bán-projekt

El kell hitetni vele azt, hogy értékes, hogy képes, hogy érdemes tanulni, mert a tudás minőségibb életet biztosít, más típusú emberekkel, más lehetőségekkel fog általa találkozni. Megtanítani a diákot akarni, mert a modern társadalom kiölte belőle a küzdelem érzését, csak a sikert kéri számon, de a harcra nem készít fel. Lerombolni a passzivitás falait, ez a mai pedagógus egyik legnagyobb kihívása. Fontos, hogy a tanár hiteles legyen, ezt pedig úgy érheti el, hogy szereti, forrón szereti, amit csinál, szenvedéllyel és hivatástudattal. De főleg szenvedéllyel. És hisz a szövegek erejében” – mutatott rá Máthé Melinda tanárnő, amikor megkerestük, hogy a kezdeményezésről beszélgessünk.

A kellékek és a ruhák nagy része az ő ruhatárából került ki. Mint mesélte, nem volt könnyű elkészíteni a fotókat. Folyamatosan forró teát ittak a hideg miatt, az egyik szereplő, aki huzamosabb ideig kellett a földön feküdjön, két hónapig köhögött utána, iskolai padból és két székből rögtönöztek ravatalt, amelyen két órát kellett feküdnie az adott szereplőnek, cipelték a bútorokat egyik teremből a másikba. De mindemellett sokat nevettek, mindenképp maradandó élmény maradt mindannyiuk számára. Hangsúlyozta, nem csak jobban megértették a diákok a Bánk bán lényegét, hanem közösségteremtő ereje is volt a munkának.

„Ennek a nagyszerű projektnek a kivitelezésében az én feladatom az volt, hogy a mű sarkalatos pontjait vizuális formában megvalósítsam. A fotózás napja több nehézséget hozott magával, mint amennyire számítottam. A legnagyobbat az jelentette, hogy a képek elkészítésére csupán egy nap állt rendelkezésre. Nem volt kis feladat az sem, hogy tizenöt embert kellett folyamatosan koordinálnom.

Igazi kedvenc képem nincs, mindegyikhez kötődik egy élmény, egy érzés, egy hangulat. Ez a közös munka egy felejthetetlen élményt jelent számomra, ami a tanárnő nélkül nem valósulhatott volna meg. Nemcsak a fotózás sikerét, hanem a mű pontosabb megértését is eredményezte” – emelte ki Antal Bence.

„Jó volt megízlelni azt a korabeli hangulatot. Melinda szerepét nagyon különlegesnek éreztem, hiszen egy szerelmes nő megtébolyulását éltem át” – fűzte hozzá a Melindát alakító Csorba Ivett Melinda. „Bánk szerepében újranyílt a világ, egy teljesen más szemszögből volt szerencsém átélni a művet. Segített jobban megismerni a darabot, a saját szereplőm életébe nyújtott betekintést. Egy napra levetkőzni saját életünket és belebújni egy romantikus drámába melengető érzés volt” – véli a főszerepet játszó Bartalis Samu. Pál Dániel, akit Biberáchként látunk viszont a fotókon úgy érezte, egy antipatikus karakter szerepébe nehéz volt beleélnie magát. A Gertrúdiszt alakító Györffy Tímeának viszont, mint mondta, nem okozott nehézséget a szerep. „Az arcomat a halál-jelenetkor meg kellett erőltetnem, hogy látszódjon rajta a szenvedés.”

Mivel a fotók igényes kivitelezése meghaladta a diákok anyagi lehetőségeit, ezért vetődött fel a „kép-mecénás” gondolata. A Facebook közösségi oldalon keresztül a csapat a nagyközönséghez, elsősorban a székelyudvarhelyiekhez fordult, hogy segítsenek a nem mindennapi ötletük megvalósításában. Rövid időn belül akadt a képeknek mecénása.