Malevil: élet egy atomkatasztrófa után

Robert Merle francia író elgondolkodott, sőt alaposan tovább is gondolta ezt a helyzetet és annak lehetséges következményeit. Ebből született a vaskos, hihetetlenül olvasmányos, Malevil című regénye, amelyet 2018-ban kilencedjére adott ki magyarul az Európa Könyvkiadó Görög Lívia fordítása alapján. A könyvből film is készült 1981-ben, ez azonban Robert Merle szerint annyira eltorzította a regénye szellemét, hogy elhatárolódott tőle, így a film az író neve nélkül „szabadon a Malevil regény után” felirattal jelent meg, utalva az alapjául szolgáló forrásműre.

A regény főszereplője, Emmanuel Comte egy átlagos francia fiatalember aki gyerekkorában nem jön ki a legjobban a családjával, többször is elszökik otthonról, és egy régi vár, Malevil romjai között tanyázik. Titkát mindössze nagybátyja tudja, aki cinkosa lesz, és nem árulja el a fiú búvóhelyét senkinek. Szülei és nagybátyja tragikus halálát követően Emmanuelnek egyedül kell szembenéznie a felnövés kihívásaival. Iskolaigazgató, majd földbirtokos lesz a ’70-es évek Franciaországában, a gyerekkora menedékéül szolgáló Malevil pedig végül elsődleges otthonává lép elő, ahol takaros kis gazdaságot hoz létre, és itt éli világát – mindezt visszaemlékezéseiből tudjuk meg. Aztán egy napon sorsfordító dolog történik:

Innentől kezdődően egy igazi posztapokaliptikus történet szemlélőivé és részeseivé válunk, ami még jóval a zsáner népszerűvé válása előtt született.

Semmi meglepő nincs abban, hogy ahol több ember van egymásra utalva, óhatatlanul megjelennek a konfliktusok és az emberi gyarlóság különböző megnyilvánulásai. Míg a Fulbert nevet viselő pap az egyház nevét és tekintélyét kihasználva, diktatórikus módszerekkel próbálja újjászervezni a túlélőket, Emmanuel ennél emberségesebb, demokratikus módszerekkel éri el, hogy a túlélési esélyek ne legyenek a nullával egyenlők.

A több mint hatszáz oldalas történetfolyam hihetetlenül részletgazdag, rengeteg aspektusát feltárva a posztapokaliptikus létnek, a vége azonban egy kissé összecsapottnak érződik, mintha az író egy idő után már nagyon be akarta volna fejezni a regényt, emiatt pedig kissé elnagyolt lett a cselekmény.

Izgalmas, előre nem látható fordulatokban gazdag társadalomrajz, amelynek ha a végére érünk, hiányérzetünk lehet, hogy miért nem folytatódott még pár száz oldalon keresztül.

Malevil története egy teljes egészet alkot, amelyhez nem kell folytatás. Pont így jó, ahogy van, és csak remélhetjük, hogy soha senkinek nem jut eszébe újból megfilmesíteni, így a képzeletünkben élhet tovább ez az apokalipszis-történet.