Kollokvium: múlt, hiszti, fűszer

„Hedda Gabler az a nő, akinek nem szeretnél beszólni. Hisztérikus, cinikus, őszintesége már kínos és fájdalmas. Mindenki isteníti őt, mindenki fél tőle, de senki nem ismeri igazán. Az ő házába lépünk be az előadás kezdetén mi, nézők. A lakásbelső, ami fogadja, újnak láttatja magát. Bizonyára ezért kellett kórházi zacsit húzni a cipőnkre, más magyarázatot sajnos nem tudok találni rá. Vagy én nem értettem, vagy nincs értelme, mint ahogy a vetítésnek meg a mikrofonnak se. A szereplők a nézők közt ülnek, nincs takarás, nincs pihenés, mindenki végig látja őket. Ahogy minket, nézőket is.

A Magasművészett csoportosulás egy francia bohózattal érkezett a kollokviumra, a Palimadár á la Carte előadást Deli Szófia rendezte. „A polgári színjátszás fogalmát értelmezte át bennem a Palimadár á la Carte, a nézők ünnepélyes ruhájával és viselkedésével, a helyszínül szolgáló étteremmel, a fancy és drága kulináris kínálattal. A jeleneteket a fogások között láthattuk, így bőven hagytak időt arra, hogy a néző egyen, igyon, társalogjon. Mi voltunk a főszereplő vacsoravendégei, bár ezzel a szerepkörrel nem implikáltak szorosan az előadásba. A színészek alakítása komikus, harsány és színes volt, az étkezések alatt azonban civilként vettek részt az asztali társalgásban. Az alkotók célja a szórakoztatás volt, ehhez szolgált alapul a helyzet- és karakterkomikummal teli bohózat. Értékelendő az is, hogy az erdélyi színházi palettát egy még nem látott kísérlettel gyarapítják, s bár sok nézőnek eszébe jutott, juthatott a kolozsvári Születésnap című előadás, ahol a nézők szintén vacsorán vesznek részt, a Palimadár esetében (hogy viccesen étkezés-analógiával éljek) a színház csak fűszer. Az alkotócsapat fiatalos, előadásuk vállaltan populáris, egy másfajta szín a Kollokvium műsorkínálatában” – mutat rá Kovács Emese.