
Fotó: Borbély Fanni
Nem szépíti a világot, inkább visszavezeti a gyökeréhez. Szabó János festőművész képei ősi formákat idéznek, élénk színekkel, mégis csendesen. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán az új kiállítássorozatot az ő munkái nyitották meg.
2025. május 16., 17:052025. május 16., 17:05
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának eskütermében nyílt kiállítás csütörtök délután. Dolhai István főkonzul a megnyitón elmondta: szeretnék, ha ez a gyönyörű, sokak által látogatott tér a helyi művészet egyik otthona lenne. A jövőben negyedévente új kiállítás nyílik itt. Az ötlet nem papíron született. A konzulátus egyik termében már korábban elhelyeztek egy Szabó János-képet. A látványa indította el a gondolatot: vele kell kezdeni. „Egyértelmű volt, hogy Szabó János legyen az első művész” – fogalmazott Dolhai István.
Dolhai István főkonzul és Szabó János a megnyitón
Fotó: Borbély Fanni
Az első vendég: Szabó János
Szabó János 1973-ban született Csíkszeredában. A marosvásárhelyi Művészeti Líceumban kezdte, majd a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Képeit többek között Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Frankfurtban, Londonban és Budapesten is kiállították. A Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa meghívásának különösen örült, s mint mondta a megnyitón: „Nagyon jó érzés volt, hogy elsőként engem kértek fel. Ráadásul minden segítséget megkaptam”.
Az elmúlt években Szabó János vidékre költözött. A lassabb élet, a természet közelsége új lendületet adott a munkájának. Kiemelte, nem új trendeket követ, hanem egy régit. Egy ősi, belső világot.
Fotó: Borbély Fanni
Ősi formák, eleven színek
A kiállított képek között visszatérő motívumok bukkannak fel. Kapuk, lovas hősök, nőalakok – de nem konkrét személyek, inkább archetípusok. Az anya, az istennő, a mag, a harcos nő – mind-mind ismerős alakok a kollektív emlékezetből. A nézők sokszor oldalról látnak rá ezekre a jelenetekre. Szabó nem akar ránk nézni velük – inkább bevon minket. A képek anyaga fa vagy vászon. A felületek néhol durvák, nemezre emlékeztetnek. A színvilág élénk, de sosem harsány.
– mondta a művész. „Azt akarom megmutatni, amit már jól ismerünk. Csak új szemszögből.”
Híd múlt és jelen között
Szabó János művészi hitvallása szerint a képei nem racionális módon közelítenek a világhoz. Nem azt várják, hogy megértsük őket, hanem hogy érezzük. Mint fogalmazott: a művészet híd, amin a múlt öröksége átjöhet a jelenbe. „Talán soha nem volt erre nagyobb szükség” – vallja. Alázattal, nyitottsággal, az ego háttérbe szorításával.
A kiállításon van olyan kép is, amelyet a megnyitó napján fejezett be. „Még ragad” – jegyezte meg. Ez is mutatja: ez a művészet él, változik, velünk együtt.
Fotó: Borbély Fanni
Nem csak a festő szolgál – a közösség is
Dolhai István főkonzul külön megköszönte Szabó közösség iránti elköteleződését. A művész évek óta rendszeresen felajánlja munkáit jótékonysági célokra, például a Katalin-bál aukcióira. A befolyt összegeket mindig közösségi célokra fordítják. A mostani kiállításban a képek nem csupán díszítőelemek.
A főkonzulátus új sorozatának első állomása így nemcsak esztétikai élményt nyújtott, hanem irányt is mutatott. Az ősi értékek újrafelfedezése nem elvont gondolat – hanem a mindennapi élet része lehet. Szabó János ezt képekben mondja el. Nekünk csak nézni – és érezni – kell.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
szóljon hozzá!