
Fotó: Borbély Fanni
Nem szépíti a világot, inkább visszavezeti a gyökeréhez. Szabó János festőművész képei ősi formákat idéznek, élénk színekkel, mégis csendesen. Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusán az új kiállítássorozatot az ő munkái nyitották meg.
2025. május 16., 17:052025. május 16., 17:05
Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának eskütermében nyílt kiállítás csütörtök délután. Dolhai István főkonzul a megnyitón elmondta: szeretnék, ha ez a gyönyörű, sokak által látogatott tér a helyi művészet egyik otthona lenne. A jövőben negyedévente új kiállítás nyílik itt. Az ötlet nem papíron született. A konzulátus egyik termében már korábban elhelyeztek egy Szabó János-képet. A látványa indította el a gondolatot: vele kell kezdeni. „Egyértelmű volt, hogy Szabó János legyen az első művész” – fogalmazott Dolhai István.
Dolhai István főkonzul és Szabó János a megnyitón
Fotó: Borbély Fanni
Az első vendég: Szabó János
Szabó János 1973-ban született Csíkszeredában. A marosvásárhelyi Művészeti Líceumban kezdte, majd a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Képeit többek között Marosvásárhelyen, Kolozsváron, Frankfurtban, Londonban és Budapesten is kiállították. A Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa meghívásának különösen örült, s mint mondta a megnyitón: „Nagyon jó érzés volt, hogy elsőként engem kértek fel. Ráadásul minden segítséget megkaptam”.
Az elmúlt években Szabó János vidékre költözött. A lassabb élet, a természet közelsége új lendületet adott a munkájának. Kiemelte, nem új trendeket követ, hanem egy régit. Egy ősi, belső világot.
Fotó: Borbély Fanni
Ősi formák, eleven színek
A kiállított képek között visszatérő motívumok bukkannak fel. Kapuk, lovas hősök, nőalakok – de nem konkrét személyek, inkább archetípusok. Az anya, az istennő, a mag, a harcos nő – mind-mind ismerős alakok a kollektív emlékezetből. A nézők sokszor oldalról látnak rá ezekre a jelenetekre. Szabó nem akar ránk nézni velük – inkább bevon minket. A képek anyaga fa vagy vászon. A felületek néhol durvák, nemezre emlékeztetnek. A színvilág élénk, de sosem harsány.
– mondta a művész. „Azt akarom megmutatni, amit már jól ismerünk. Csak új szemszögből.”
Híd múlt és jelen között
Szabó János művészi hitvallása szerint a képei nem racionális módon közelítenek a világhoz. Nem azt várják, hogy megértsük őket, hanem hogy érezzük. Mint fogalmazott: a művészet híd, amin a múlt öröksége átjöhet a jelenbe. „Talán soha nem volt erre nagyobb szükség” – vallja. Alázattal, nyitottsággal, az ego háttérbe szorításával.
A kiállításon van olyan kép is, amelyet a megnyitó napján fejezett be. „Még ragad” – jegyezte meg. Ez is mutatja: ez a művészet él, változik, velünk együtt.
Fotó: Borbély Fanni
Nem csak a festő szolgál – a közösség is
Dolhai István főkonzul külön megköszönte Szabó közösség iránti elköteleződését. A művész évek óta rendszeresen felajánlja munkáit jótékonysági célokra, például a Katalin-bál aukcióira. A befolyt összegeket mindig közösségi célokra fordítják. A mostani kiállításban a képek nem csupán díszítőelemek.
A főkonzulátus új sorozatának első állomása így nemcsak esztétikai élményt nyújtott, hanem irányt is mutatott. Az ősi értékek újrafelfedezése nem elvont gondolat – hanem a mindennapi élet része lehet. Szabó János ezt képekben mondja el. Nekünk csak nézni – és érezni – kell.
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Ez a recept biztos siker, ha valakit szeretnél lenyűgözni. A legényfogó csirke nemcsak egyszerűen elkészíthető, hanem annyira finom, hogy biztosan újra és újra az asztalra kerül.
szóljon hozzá!