
Kovács István kóruspróbán
Fotó: Gábos Albin
Kortárs és klasszikus költők alkotásaiból állított össze versgyűjteményt Kocsis Annamária, amelyhez egy munkafüzet is készült. A Verskóstoló című kötetbe bekerült alkotásokat pedig Kovács István csíkszeredai tanító zenésítette meg. Vele beszélgettünk a munkafolyamatról, valamint a zenéhez fűződő viszonyáról.
2020. február 12., 16:442020. február 12., 16:44
A Verskóstoló című kötet és a mellé társuló munkafüzet tavaly látott napvilágot a Kreatív kiadónál. Mindkét kiadvány az alternatív tanítási és tanulási formákra építő feladat- és játékgyűjtemény az irodalomtanítás korszerű követelményeivel segít lépést tartani. A reformpedagógiai irányzatokra támaszkodva, a drámapedagógia, rajzolás, festés, kreatív írás, zenehallgatás, ritmusjátékok segítségével a formális kereteket élményszerzésen alapuló tanítási formákra cseréli – olvasható a kiadó ajánlójában. A versválogatás huszonnyolc olyan verset tartalmaz, amely közel áll az alsó tagozatos tanuló személyiségéhez, tapasztalataihoz.
„Kocsis Annamária háromszéki tanítónő – aki tankönyveket ír, szerkeszt – gondolata volt ez a kötet. Onnan indult, hogy sok szép vers – kortársak és klasszikusok – nem fér be a tankönyvekbe, és fájlalta, hogy ezek a tartalmak, gondolatok és üzenetek, amelyeket ezek a versek közvetítenek, kimaradnak. Így összegyűjtötte egy kötetbe, tematizálva. Kerekes Izabella és Vollancs Szidónia, szintén háromszéki tanítónők segítettek abban, hogy ezekhez a versekhez játékos feladatok is társuljanak. Próbálnak nem a megszokott formában viszonyulni a versekhez, nem úgy, hogy velőzzük a rímeket és a költői képeket, hanem egy játékosabb, gyermekközelibb módon” – magyarázta Kovács István, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola tanítója.
A versekhez rendelt illusztrációk Pápai Barna munkáját dicsérik, és még annak is teret engednek, hogy a gyerek kiegészítse a rajzokat. És hogy teljes legyen az élmény, néhány vers megzenésítve is meghallgatható, amennyiben telefonnal beolvassuk a kiadvány hátán levő kódot.
Tíz verset zenésített meg Kovács István a Verskóstolóból
Fotó: Gábos Albin
„Kocsis Annamária keresett meg, hogy tudja, hogy valamilyen szinten művelem a zenét, és lenne-e kedvem néhány verset megzenésíteni a készülő kötetből. A munkafüzetben ugyanis vannak olyan feladatok is, amelyek a versek zeneiségét próbálják közelebb hozni a gyerekekhez. Megvolt az ötlet, a határidő, és sikerült is tíz verset megzenésíteni. Müller Péternek van egy elmélkedése, hogy ha jön a fehér ló, akkor jön, s ha nem, akkor akármit csinál az ember, csak ül mellette, de nincs ötlet. Itt tízszer sikerült megérkeznie a fehér lónak. Átolvastam ezeket a verseket, volt olyan, hogy egyből bejött néhány akkord, harmónia, megszólítottak valamilyen módon, másokkal nem tudtam mit kezdeni. Még mindig nézegetem azóta is. A tízből kettőnek népies dallamot sikerült írni, van egy latinosabb, a többi líraibb, lassúbb. Ezek adták magukat, így sikerült, ennyit tudtam hozzáadni ehhez a verseskötethez” – avatott be a részletekbe a tanító.
A megzenésített verseket ő maga énekelte fel, a felvételnél Fodor Ferenc és Benkő Lóránt is közreműködött. Mint mondta, a közeljövőben egy minikoncert keretében is bemutatná ezeket.
Fontos a gyerekeket minőségi zenével megismertetni – véli a tanító
Fotó: Gábos Albin
Kovács István első osztályos volt, amikor a tanítónénije, Hunyadi Anna megkérte a szüleit, engedjék meg, hogy megtanítsa a fiúkat hegedülni. Így kezdődött a zenével való kapcsolata. „Ő adott hegedűt a kezembe, valamit látott bennem. Aztán beírattak a csíkszeredai népiskolába, ott öt évet tanultam hegedűszakon. Gitározni autodidakta módon kezdtem tizenkettedikes koromban. Mindenféle zenét hallgatok, van, amit a fülem beenged, és van, amit nem. Próbálom az igényesebb zenét meghallani” – mutatott rá. Mint hangsúlyozta, fontosnak tartja, hogy a gyerekeknek is átadja a zene szeretetét, a tudást.
A József Attila iskolában 2010-től tanít, gyerekkórust is vezet. Az elemisekből álló kórus a Csicsergők nevet kapta, ők színesítik fellépéseikkel az iskola különböző rendezvényeit, jelenleg több mint száz diák tagja.
Fotó: Gábos Albin
„Keddenként az alsó épületben levő gyerekekkel tanulunk egy dalt, Tamás Andrea tanítónő segítségével, szerdánként pedig a felső épületben levőkkel. Ugyanaz a zenei anyag, és ha valamire készülünk, akkor összeboronáljuk. Az irányvonal a gyermekközeli jó zene. Ez a fő vesszőparipánk, és az élményszerűség. Mert ha a zene nem élmény, akkor az nem zene. Mindig sokat ötletelek, hogy milyen dalokat vegyünk elő, miket tanítsak. Klasszikusok, kórusművek is vannak a repertoárunkban, de a modernebb irányt is próbáljuk képviselni. Vannak gyerekdalok, karácsonyi, farsangi dalaink, de József Attila megzenésített verseit is énekeljük, Piramis-, LGT-, Republic-dalokat, vagy éppen A Pál utcai fiúk musicalből. Nagyon szerettük az Oscar-díjas kisfilmből a Bodzavirágot. Ha van egy dalötlet, akkor meghallgattatjuk a gyerekekkel, és a reakción látjuk, hogy működik, vagy sem.
Tudjuk, hogy a zenében is sokféle van és minőségen alulival is gyakran találkozunk. Az a dolgunk, hogy válasszuk meg és törekedjünk a minőségire. Van felelősségünk e téren is, hogy azért irányítani kell, mert nem mindegy. Széles a paletta, a mi dolgunk, hogy az iskolához is, az irányvonalához is alkalmazkodjunk.”
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!