Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

10:45

Forgalmi rend változás: újabb egyirányú útszakasz Marosvásárhelyen

10:45

Toró Ákos bombaformában várja a Hargita Fight Night harmadik kiadását

10:29

Nem fizet, de számonkér az állam: pénzükért perelnek a Kovászna megyei állatorvosok

10:25

Szombattól lehet korcsolyázni a marosvásárhelyi Várban

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Átvette a nyereményt és üzent a hatoslottó erdélyi nyertese

Borzasztó baleset történt Hidegségben: az udvaron gázoltak halálra egy kisfiút

Késelésbe torkollt egy vita, egy 47 éves férfi életét vesztette

„Buta”, „analfabéta”, „CES-es”: háborog egy baróti anyuka, aki szerint megalázó jelzőkkel illették fiát az iskolában

Lángra lobbanó gázok, elbontott gátak és át nem vett munka a beszakadt parajdi sóbányánál – videóval

„Buta”, „analfabéta”, „CES-es”: háborog egy baróti anyuka, aki szerint megalázó jelzőkkel illették fiát az iskolában

Nincs megállás? Helyenként már nálunk is 8 lej fölött egy liter gázolaj

Körforgalmat alakítottak ki Csíkszentkirályon

Erősödő ellenszélben a minőségi közoktatás

Lángra lobbanó gázok, elbontott gátak és át nem vett munka a beszakadt parajdi sóbányánál – videóval

Hail, Cézár! – avagy mi szükség volt egy újabb Majmok bolygója rebootra?

Fotó: 20th Century Studios

Újabb, látványos Majmok bolygója film készült, és mielőtt bárki feltenné a kérdést, hogy erre megint mi szükség volt, nyomós indokok vannak arra, hogy miért került ez most moziba. Spoilermentes kritika.

Tamás Attila

2024. május 11., 10:082024. május 11., 10:08

2024. május 11., 15:492024. május 11., 15:49

Talán nincs még egy ilyen közismert filmes franchise, amit ennyiszer rebootoltak volna Hollywoodban, mint a Majmok bolygóját.

A Pierre Boulle azonos című regényéből készült filmek sorát

az 1968-ban bemutatott adaptáció nyitotta meg Charlton Heston főszereplésével, ami a mai napig klasszikusnak számít, ezt pedig négy újabb folytatás követte, amik bár kritikailag nem, de anyagilag sikeresnek bizonyultak.

2001-ben Tim Burton rendezésében már egy modern adaptáció készült a Majmok bolygójából, olyan sztárokkal, mint Mark Wahlberg, Helena Bonham Carter, Tim Roth, Michael Clarke Duncan, Paul Giamatti, ami a kritikusoknál és a nézőknél is egyaránt elhasalt, emellett a 100 millió dolláros büdzséje után „mindössze” 362 millió dollár bevételt termelt, az akkor még Fox tulajdonban levő 20th Century Studiosnak.

Fotó: 20th Century Studios

Mivel sem anyagilag, sem pedig kritikailag nem lett jó fogadtatása, ezért nem készült hozzá folytatás, a stúdió azonban évek múlva bejelentette, hogy ismét rebootolják a franchise-t, aminek első része 2011-ben, A majmok bolygója: Lázadás címmel jelent meg. A James Franco és Andy Serkis főszereplésével készült film sokkal jobban sikerült, mint a Tim Burton-verzió, így nem is volt kérdés, hogy folytatások készülnek hozzá: 2014-ben érkezett A majmok bolygója: Forradalom, majd 2017-ben A majmok bolygója: Háború. Ez az új trilógia

egy Caesar nevű majomról és a főemlősök felemelkedéséről, hatalomátvételéről és az emberiséggel való harcaikról szóltak.

Fotó: 20th Century Studios

A cselekmény kiindulópontja egy olyan vírus elterjedése volt, ami a majmokat agyára fejlesztően, míg az emberekére hatott, tehát míg a majmok képesek voltak elsajátítani a beszédet, addig az emberek (akik túlélték a vírust), folyamatosan veszítették el ezt a képességüket.

Cézár története tehát három filmen keresztül tett ki egy kerek egészet, és

tulajdonképpen egy megváltástörténetként is aposztrofálható, aminek a végén a kiválasztott (Cézár) elvezeti népét (a majmokat) az ígéret földjére.

Fotó: 20th Century Studios

2019-ben a Disney felvásárolta a Fox-ot, így a tulajdonukba került a Majmok bolygója franchise is, ők pedig mondhatni azon „frissiben”, addig kell ütni a vasat amíg meleg alapon bejelentették, hogy új rebootot terveznek, ami bár első hallásra nem tűnt indokoltnak, anyagilag viszont minden mellette szólt, hiszen

a franchise korábbi filmjei összesen kétmilliárd dollárt termeltek „mindössze” 567 millió összbüdzsé befektetésével, ami masszívan nyereségesnek számít.

Fotó: 20th Century Studios

És mivel a Caesar-trilógia lezárult, ezért adta magát a soft-reboot opciója, vagyis egy új történet, ami jóval a 2010-es évek filmjeinek cselekménye után játszódik, de valamilyen szinten kapcsolódik is hozzájuk. Ebből lett tehát a most bemutatott A majmok bolygója: A birodalom (Kingdom of the Planet of The Apes), ami rendezővel (Wes Ball, az Útvesztő-trilógia direktora), de a korábbi Majmok bolygója filmek íróival (Rick Jaffa és Amanda Silver) készült, akikhez becsatlakozott még Josh Friedman, aki olyan filmek forgatókönyvéért felelt korábban, mint a Világok harca, a Terminátor: Sötét végzet vagy éppen az Avatar: A víz útja. Emellett a színészgárda is teljesen új, ráadásul két rendkívül fiatal színészt,

a Witcher-sorozat Cirijeként ismert Freya Allant és a szintén a sztárrá válás útján járó Owen Teague-t választották a főszerepekre,

melléjük pedig olyan neveket szereztek meg, mint Kevin Durand és William H. Macy. A színészi játékot többük esetében nem különösebben érdemes méltatni, hiszen a legtöbbjük motion-capture technika segítségével bújt a majmok bőrébe.

Fotó: 20th Century Studios

Összességében tehát minden adott volt egy újabb Majmok bolygója-sztorit elmesélő, látványfilm elkészítéséhez, amelyhez mintegy 160 millió dollárt biztosított a stúdió,

az Andy Serkis főszereplésével készült korábbi trilógiát alapul véve pedig továbbgondolhatták mindazt, amire azok a filmek már nem tudtak kitérni.

A Birodalomban több mint háromszáz évvel járunk A majmok bolygója: Háború történései után. A természet által visszahódított Földön az intelligens majmok az uralkodó faj, ám hamar kiderül, hogy nem egységesen, hanem szétszóródva, törzsi szinten léteznek.

A nyitójelenetben a fák és indák által benőtt felhőkarcolók vas- és betonelemein fiatal csimpánzok másznak sasfészkeket keresve, hogy azok tojásait ellopva idomított ragadozómadarakat tenyészthessenek ki. Ez a főszereplő, Noa törzse, aki fivérével és nővérével együtt keveset tud a világukról:

szabályaik szerint az Echonak nevezett lények (az emberiség leszármazottai) messziről kerülendők, ugyanakkor a területüket szegélyező alagúton sem szabad átmenni, hogy ne konfrontálódjanak az őket ellenségnek tekintő majomtörzzsel.

Fotó: 20th Century Studios

Az események (szerencsétlen?) alakulása azonban úgy hozza, hogy Noa-nak szembesülnie kell a világot továbbra is domináló farkastörvénnyel, miszerint az erősebb legyőzi a gyengébbet, apja lemészárlását és családja megmaradt tagjainak elhurcolását követő bosszúhadjárata során pedig összehozza őt a sors egy, a múltat ismerő orangutánnal és egy elvadult emberrel, akiről kiderül, hogy

mégsem olyan alantas lény, mint amilyennek elsőre gondolták.

Érdekes látni azt is, hogy a majmok több száz év alatt megálltak a törzsi fejlődésben, a Kevin Durand által „alakított” Proximus Caesar katonái mindössze az elektromos botok használatát tudták továbbörökíteni, és valamelyest a megmaradt robbanóeszközök felhasználásához is értenek, míg Noa törzse egy vadászó-gyűjtögető életmódot követő népcsoport lett. A világban maradt emberek gyakorlatilag állati szintre süllyedtek, ám

Noa, Mae és Raka kalandjai alapjaiban rengetik meg ezt a világrendet, amelyben több, elfeledett dologra is fény derül.

Fotó: 20th Century Studios

A film rendkívül látványos, a története is kisebb-nagyobb sutaságokat leszámítva rendben van, azonban nem több egy tucat-blockbusternél, amiket az amerikai filmipar minden év nyarán kiad magából. Az egyik hosszabb akciójelenet egy adott pontján azt éreztem, mintha épp az Avatart nézném, csak nem lélegzetelállító, 3D-s látványvilágban és kék bőrű lényekkel, hanem ahhoz képest kevesebb büdzséből megvalósított vizuális effektekkel, de

az összecsapások pont olyanok voltak, mint abban, vagy bármelyik közismert látványfilmben az elmúlt tíz évből.

A film több mint két és félórás játékideje pedig meglepő módon rengeteg párbeszédet és építkező jelenetet tartalmaz, és már a játékidő közepétől egyértelművé válik, hogy

ezt bizony egy új történetfolyam felvezetőjének szánták, ami megfelelő kritikai és anyagi fogadtatás mellett újabb folytatásokat eredményezhet.

Fotó: 20th Century Studios

A befejezést látva nem is férhet kétség ahhoz, hogy ez egy újabb potenciális trilógia nyitóepizódja, már csak az a kérdés, hogy a stúdió mikor rendeli be a folyatásokat. És ha ez az új rész nem is váltja meg a világot, még mindig jobb egy újabb Majmok bolygója-reboot nézni, mint például a tavalyi Transformers-borzadványt, vagy a Feláldozhatók negyedik részét, amik összességében inkább számítanak trashfilmnek, mint komolyan vehető moziélménynek.

A Majmok bolygója soft-rebootban ott van a potenciál, hogy egy újabb emlékezetes trilógia jöjjön ki belőle, ehhez viszont az szükséges, hogy

ne adják alább a szintet a mostani filmnél, és a folytatásokban emeljék a téteket, az írók pedig ennél jobb, és a mostani filmben komolyabb morális kérdéseket felvető történetekkel rukkoljanak elő.

Már csak az a kérdés, hogy kitart-e a nézői érdeklődés (magyarán, hogy nyereséges lesz-e a mozikban) hogy egy újabb trilógia kerekedhessen ki ebből az egészből. A most látottak alapján van okunk bizalomra, hogy a potenciális folytatás(ok) még a Birodalomnál is jobbak legyenek.