Ghost of Tsushima, a monumentalitás eposza

De miért is beszélünk erről a Ghost of Tsushima kapcsán? Egyrészt mert egy rendkívül monumentális, gyönyörű képi világgal dolgozó, kissé kiszámítható, de mégis érdekes és figyelmet lekötő történetű játékról van szó, másrészt mert a szamurájok világát ismerhetjük meg belőle, amely témakörből nem egy és nem két film készült ezidáig. A Ghos of Tushima úgy ismertette meg velem a szamurájok világát, avatott be a keleti filozófia egy kis szeletébe, és adott ízelítőt a mongolok és japánok közti háborúról, hogy közben szórakoztatott, mellette pedig

A játék történetében az 1270-es évek környékén járunk, ahol az első mongol invázió idején a mongolok megtámadják a Japánhoz tartozó Cusima szigetét. Főhősünk Dzsin, a Szakai dinasztia utolsó tagja közel száz másik szamurájjal száll szembe a betolakodókkal. A csata elveszik, Dzsin viszont túléli, innen veszi kezdetét a történet, Cusima szigetének felszabadítása, a mongol hordák legyőzése. Ezt követően

Open world játékról van szó, ami nekem külön tetszett, hogy a felfedezés mellett a fontosabb küldetéseknél mégis bezárul a világ, csak az adott területre koncentrálhatunk.

Persze nincsen rózsa tövis nélkül, így a hibákról is szót kell ejteni, amelyek többségében személyes észrevételek, nyugodtan előfordulhat, hogy másnak tetszeni fognak. Negatívum számomra, hogy néha igencsak monoton tud lenni a játék, még ha csak a fő történeti szálra is koncentrálunk, és bár a harcok kétségkívül élvezetesek, kissé talán túl sok jutott belőlük. Ugyanakkor számomra sokszor hiányzott az az érzés, hogy muszáj folytatnom a játékot, néha csak azért vittem tovább, mert kíváncsi voltam a végére. De ezek csak szőrszálhasogatások, a játék kétségkívül rendkívül magas minőséget képvisel, monumentális, és mindenképp megér egy próbát.