
Fotó: 20th Century Studios
Kiszámíthatatlan fordulatokkal tarkított társadalomkritika, ami karikírozott karaktereivel és feszes történetvezetésével az év egyik legszórakoztatóbb és legkülönlegesebb filmélménye. A menü kritika.
2022. november 29., 18:292022. november 29., 18:29
2022. november 29., 18:412022. november 29., 18:41
Lassan nincs ősz Anya Taylor-Joy főszereplésével készült szuperprodukció nélkül, igaz, hogy a 2020-as Vezércsel után a 2021-es Utolsó éjszaka a Sohóbannak már nem volt akkora impaktja, mint a Netflix sakkos sorozatának.
Idén két őszi szuperprodukcióban is láthatjuk a különleges arcberendezésű és kisugárzású hollywoodi üdvöskét (tavasszal Robert Eggers Északijában is eljátszotta a női főszerepet): a mozikban elég nagyot bukott Amszterdamban, valamint a nemrég bemutatott, és meglehetősen jó kritikai és nézői fogadtatásban részesült A menüben, ahol
Fotó: 20th Century Studios
Anya Taylor-Joy azonban csak egy eleme a jól felépített mozifilmnek, amit az HBO egyik megbízható rendezőjével, a Trónok harcán és az Utódláson is dolgozó Mark Mylod-al hoztak tető alá a Disney alá tartozó Seth Reiss és Will Tracy forgatókönyvéből, ami a fine dininget és az azt övező sejtelmességet, valamint az azt fogyasztó burzsoáziát figurázza ki, de kegyetlen őszinteséggel beszél arról is, hogy
Fotó: 20th Century Studios
Nyilván nem korrajz, hanem fikciós elemekkel telerakott szatíra A menü, ami egy hétköznapi helyzetből kiindulva próbálja szórakoztatni, majd idővel elborzasztani a filmre jegyet váltó mozinézőt, és ami a legjobb az egészben, hogy
Mint ahogy az alaphelyzetéből nyilvánvalóvá válik, nem lehet csak úgy bejutni és asztalt foglalni Slowik sztárséf kis szigeti éttermébe, hiszen annak megvan a borsos ára, amit a bezsongott és fanatikus gourmé, a Nicholas Hoult által alakított Tyler ecsetel az újdonsült barátnőjének, aki számára teljesen idegen a fine dining világa, hiszen
Rajtuk kívül még neves étteremkritikus, lecsúszott sztár és a belőle élő asszisztense, idős házaspár, és három – mint később kiderül – fehérgalléros pitiáner bűnöző is hajóra száll, hogy Slowik séf főztjét kóstolhassa egy meglehetősen különlegesnek ígérkező vacsorán.
Fotó: 20th Century Studios
A szigetre érkezve már feltűnnek a baljós árnyak, azonban ezek azonban az Anya Taylor-Joy által játszott Margón kívül senkit sem érdekelnek, hiszen ignoráns viselkedésük mindössze arra terjed ki, hogy itt most mindenki (beleértve a sztárséfet) a kegyeikben próbál járni. Minden rendben is megy, egészen addig, amíg
Fotó: 20th Century Studios
A film innentől kezdve tényleg szenzációs és nagyon fordulatos lesz, kár is lenne belemenni ennél részletesebben a történetbe. Egyenként megismerhetjük a vendégeket, és betekintést nyerhetünk abba, ami a külvilág felé mutatott máz mögött van,
Az egyedüli rejtély sokáig a tömény sznobériától egyre kényelmetlenebbül feszengő Margo karaktere, aki látszólag immunis az effajta képmutatásra és nagyzolásra. Főként rajta keresztül láthatjuk kibontakozni az abszurd fordulatokat, amikből nincs hiány a film több mint másfél órája alatt.
Fotó: 20th Century Studios
A film másik főszereplője Margo mellett Slowik sztárséf, akit hihetetlen színészi alakítással kelt életre a számos híres szerepéről ismert Ralph Fiennes, aki egy generális karizmájával mutatja be, hogy milyen a fine dining világa valójában. Vesébe látó, szúrós tekintetétől nem csak a karakterekben, hanem a nézőben is sokszor meghűlhet a vér, a kimért modorosságával pedig bárkit képes az őrületbe kergetni, a fogásokhoz „adott” történetmesélésekkel pedig eléri, hogy
Fotó: 20th Century Studios
A menü egy igazi csemege, ami a jól megírt forgatókönyvnek, a fokozatosan kibontakozó drámának és a váratlan fordulatoknak köszönhetően végig szórakoztató tud maradni, az már más kérdés, hogy
Fotó: 20th Century Studios
Bár A menü nem tűnik egy tuti Oscar-befutónak, mégis egy kiemelkedő alkotása az év végi, szokás szerint erős filmfelhozatalnak, amiért megéri mozijegyet váltani, ha épp nem az aktuális blockbusterekre vagy más, épp bemutatott alkotásra vagyunk kíváncsiak, vagy átváltanánk a streaming-képernyőzést egy kis mozizásra.
Ahogy a fine dining esetében különleges ízélményben, úgy A menü esetében egy nem mindennapi filmélményben lehet részünk.
Fotó: 20th Century Studios
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Valamikor régen abban a megingathatatlan hitben hallgattuk a felnőttek történeteit, hogy mi mindig mesehallgatók maradunk.
szóljon hozzá!