Fikcióból valóság: így néz ki egy világméretű vírusjárvány Hollywood szerint

Nem, ez nem egy Black Mirror-epizód, csupán Hollywood fantáziáját még az évtized elején foglalkoztatta, hogy milyen hatásai lennének egy világméretű vírus elszabadulásának, ebből pedig az egyik legmegbízhatóbb, főként középszerű, de mégis egyedi tucatfilmeket szállító Steven Soderbergh készített egy akkor még sci-fi kategóriába menő filmet, amit most

Rendkívül szemléletesen, több ember perspektívájából mutatja be a film, hogy mennyire megállíthatatlanul képes fertőzni a vírus, ami érintés útján terjed: elég egy beteg, aki köhög a buszon, megérinti a kapaszkodókat, vagy épp hozzáér a másik emberhez, és máris többtucatnyian fertőződtek meg, akik valamilyen úton módon szintén továbbadják.

Hiába az elővigyázatosság, ennyi embert nem lehet kontrollálni, a szabad mozgásnak köszönhetően pedig hamar világméretűvé válik egy, még gyógymód nélküli fertőzés, ahogy ez most a koronavírus esetében is történik,

Bár Soderbergh fikciós alkotása elég drasztikusan ábrázolja a tüneteket (rendkívüli rosszullét, majd görcsös rángatózás, végül pedig halál), a film nézése közben rá kell jönnünk, hogy a valóság utolérte a fikciót, hiszen a koronavírus is hasonlóan eszkalálódik. Igaz, hogy a napi hírekből nem ezt a dramatizált formát kapjuk, így viszonylag távolinak tűnik az egész, és a valóságban hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy ez sem velünk, sem a szomszédainkkal nem történhet meg. A filmben a kulisszák mögötti, hatósági intézkedésekbe is betekintést nyerünk, láthatjuk, hogy milyen egy válságstáb felállítása, illetve hogy

„Hőseink” mind porszemek a gépezetben, egyszerű emberek, akik tehetetlenek a vírussal és annak terjedésével szemben. Kapunk családi tragédiát, orvosi áldozathozatalt, kutatói kockáztatást, az egyenlők és egyenlőbbek kérdés moralizálását, és a pánik fokozatait, amit azóta a világ is megtapasztalt, igaz még nem a filmben ábrázolt mértékben. A Fertőzésben ugyanis

A hatóságok szeretnék elkerülni a pánikot, ezzel azonban még nagyobb lavinát indítanak el, és láthatjuk, hogy

Bár úgy kezdtem a gondolatmenetet, hogy ez nem egy Black Mirror, a valósággal való egyezés miatt a film immár simán elmehetne a jövővel rémisztgető sorozat egy nagyon hosszú epizódjának. Ez esetben nem a technológia a rossz, de egy olyan világjelenséget vetített előre, ami végül bekövetkezett. Ami viszont még nem történt meg a filmmel ellentétben az a védőoltás kifejlesztése és az emberiség immunizálása a vírus ellen.

A film egyik utolsó jelenete egyszerre zseniális és elborzasztó: rávilágít arra, hogy hiába talál gyógymódot az emberiség egy újabb vírusra, csak idő kérdése, hogy mikor jelenik meg a következő. És, hogy milyen banális dolgokból lehet világméretű katasztrófa, és hogyan indul be az események lavinája, arra is választ kapunk.

Mondanám, hogy ne váljon valósággá a fikció, de ezen már rég túl vagyunk…