Emberi dolgok, női dolgok: egy időre búcsúzik karakterétől Varga Andrea

S valahogy ezt kellett elhinni neki – hiszen ez ugye elég ritka –, hogy olyan szigorúan határolt elvekkel rendelkezik, amik nem hagynak más megoldást, nem hagynak kiutat. Emiatt is egyedi számomra, mert kevés ilyen nőalak van. De nem feltétlenül nőalak, azt hiszem, hogy egyáltalán ember. Emberi dolgok ezek, nem női dolgok.

– Emiatt a szerep miatt lettél rövidhajú? A próbák alatt még hosszú fekete hajad volt…
– Azt hittem, azt kérded, hogy a szerep miatt lettem-e terhes. (nevet) Miután a próbafolyamatok alatt rendezőileg határozottan megfogalmazódott, hogy Hedda több mint valószínű, hogy terhes, megmosolyogtatott, hogy ezek szerint lehet, hogy én a Strasberg-módszerhez folyamodtam, s úgy gondoltam, hogy még jobban elmélyítem a szerepet, és terhes leszek.

– Nem, nem erre gondoltam, de érdekes kérdés. Ezzel kapcsolatban az érdekel, hogy mennyire mond ellent vagy kapcsolódik össze a babavárás és Hedda szerepe?
– Érdekes lesz, azt hiszem. Nem is volt még hasonló példám, a színházban még nem történt ez velem meg. Nagyon élesen elhatárolódnak az előadáson belül a szerepek, a szereplők, az utak, ez nagyon tud segíteni. Ugye

ami azt jelenti, hogy a kinti problémáidat, gondjaidat leteszed, és megpróbálsz tiszta lappal kizárólag a színpadi helyzetek felé nyúlni. Igen, megpróbálod nem bevinni a reggeli rántottát, viszont minden ember az önmaga személyes problémáit, dolgait feldolgozva tud egy szereplőt megformálni, ezért nem lesz egyforma két színészi előadás sem. Érdekes lesz mindenképp. És igen, a szerep miatt lettem rövidhajú, ez egy rendezői koncepció is, de nagyon sokat segített: egyfajta megcsonkítás, de legalábbis egy sémából való kilépés, hogy Hedda egy felnyírt hajú, fiús frizurás személy, aki ilyen módon sem akart azonosulni semmiféle nőiséggel és női feladattal.

– Amúgy általában nagy fejtörést okoz egy színésznőnek egy baba érkezése? Vagy csak annyira, mint másoknak?
– Szerintem annyira, mint másoknak. Az első babámnál egyáltalán nem is gondolkodtam, esélyt nem adtam magamnak, hogy színészként kezdjek el a babaváráson gondolkodni, annyira erős volt bennem a hang, hogy nekem kell gyerek. Ha elkezdtem volna azon gondolkodni, hogy még csak egy éve vagyok Vásárhelyen, csak most kezdődik itt egyfajta szakmai élet, hogy meg kell még ismerjen a közönség, a szakma, a társulat is elfogadjon, akkor biztosan azt mondtam volna, hogy várjunk még pár évet – de milyen nagy butaság lett volna. A második babámnál sem ezen gondolkodom.