Elfeledett futballvilág Erdélyben

Három könyv, melynek lényege a foci. A Székelyhon napilap keddi, Erdélyi Sport mellékletében megjelent cikk segítségével virtuálisan is fellapozhatják az érdeklődők e három kötet bármelyikét. Vagy mindhármat.

Liget

2019. október 15., 13:262019. október 15., 13:26

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Csillag Péter magyarországi sportújságíró Ady stoplisban című kötetében huszonöt magyar író és költő futballhoz kapcsolódó írásai, történetei látnak napvilágot. A kötetből megtudhatjuk egyebek közt, hogy József Attila alighanem az Aranycsapat-edző Sebes Gusztáv édesapjáról mintázta meg Csoszogi, az öreg suszter alakját, Rejtő Jenő a torinói olasz–magyar kedvéért nászútját szakította félbe, Radnóti Miklós pedig 1938 nyarán baráti társasággal napozva hallgatta a magyar labdarúgó-válogatott vb-meccsének rádióközvetítését. Ugyanakkor az is kiderül, hogy Márai Sándor igencsak ellenezte a futballt, akárcsak Ady Endre testvére, Lajos is, aki iskolaigazgatóként egyenesen tiltotta ezt a sportot a diákok számára.

„Először látok futballmérkőzést. Olyan, ahogy elképzeltem: testedzéshez semmi köze, átmenet egy kocsmai verekedés és valamilyen pubertásos futási inger között”

– olvasható Márai Sándor 1949-es olaszországi naplóbejegyzésében.

Péter László szociológus kötete (Szabadság a hegyen. A közös meccsnézések társadalomtörténete a nyolcvanas évek Romániájában) a diktatúra nyomása alatti mindennapokba nyújt betekintést, és a sportfogyasztás sajátos mintáin keresztül meséli el a kelet-európai országok egyik legzártabb kommunista rendszerének társadalomtörténetét a labdarúgással kapcsolatos egyéni történetek mentén. A könyv megírásának ötlete onnan adódott, hogy Péter László maga is megélte azt a kort, amikor az emberek a városok közelében lévő hegyekre, dombokra mentek meccset nézni – derül ki az Erdélyi Sport melléklet cikkéből.

„A könyv rólunk szól, erdélyi magyarokról, mindennapjainkról. Az alkalmak ugyanis nem csak meccsnézésről szóltak. Hiszen egy-egy ilyen esemény feltételezett bizalmat, sok szervezést, logisztikát” – véli Péter László, aki szerint a közös meccsnézések az akkori diktatórikus rendszerben részben hozzájárultak az etnikai identitás megerősödéséhez, másrészt pedig egyfajta csendes ellenállásnak is lehetett tekinteni a hivatalos szervekkel szemben. Bár a kötet egy szociológiai tanulmányon alapszik, az írás rendkívül olvasmányos, számos székelyföldi, kolozsvári (és nem csak) történetet tartalmaz.

Balról jobbra: Péter László, Killyéni András, Csillag Péter a könyvek kolozsvári bemutatóján

Killyéni András sporttörténész elmondása szerint a Földszint, 39-es terem című, általa szerkesztett kiadvány nem ellenpropaganda akar lenni a románok centenáriumi ünnepségére, inkább egy kortörténeti dokumentum, amely igazolja, hogy 1919 előtt is létezett sportélet Kolozsváron. A könyv vívásról, sportról szól, anekdotákat, történeteket tartalmaz, bemutatja, milyen is volt a kincses város sportélete az 1900-as évek elején.