
Lou Ye egyik legnagyobb erénye: az abszurd és a melankolikus, a humor és a tragédia finom egyensúlya. Az An Unfinished Film ezt jól példázza
Fotó: Wikipédia
2020 januárja. Valahol Wuhan közelében egy kis stáb összegyűl, hogy befejezzenek egy félbeszakadt forgatást. A helyszín és az időpont baljós. Az emberek bezárulnak otthonaikba – és saját történeteikbe. Ez az An Unfinished Film.
2025. június 11., 17:462025. június 11., 17:46
Lou Ye An Unfinished Film című alkotása nem pusztán egy elbeszélés vagy eseménysorozat dokumentálása. Sokkal inkább érzéki lenyomata annak a kollektív tapasztalatnak, amelyet a COVID-19 jelentett – különösen a kínai társadalomban, ahol a pandémia történetét nem az emberek, hanem az állami narratíva írta. Lou Ye filmje ebbe a hiányba próbál beszivárogni. Halk, töredezett hangon, kerülve a nyílt politikai állásfoglalást, mégis világosan: az emberek felől, a fájdalom felől, a csend felől.
A film egyértelműen merészen használja azt, amit máskor giccsnek hívnánk: virális TikTok-slágerek, közösségi dalok, túlhasznált motívumok köszönnek vissza.
Akkoriban nevettünk rajta, később belefáradtunk. De Lou Ye kontextusba helyezi ezeket – és ezáltal újra működnek. Fájdalmasan, hitelesen, meglepően mélyen. Nosztalgikusan. A dalok úgy jelennek meg, mint egy kollektív fohász. A dal, amelyet milliók dúdoltak maguknak, miközben éheztek, sírtak, vagy épp nevettek a képernyő előtt. Ez a banális hang most emlékművé válik. Mert nem a dal változott meg – hanem mi.
Lou Ye nem először készít önreflexív, a filmkészítésről szóló alkotást. Itt azonban a „film a filmről” nem intellektuális játék. Nem formai kísérlet. Hanem egy mélyebb metafora része. A kényszer szimbóluma. A félbeszakadt forgatás – amely egy tíz évvel korábban leállított projekt újraindításaként indul – valójában a kínai társadalom félbeszakadt történeteinek metaforája. A COVID csak az egyik ilyen történet.
A kamera néha pásztáz, máskor mozdulatlan. A szereplők, színészek, stábtagok, civilek néha szerepelnek, máskor önmagukat játsszák. A határ fikció és valóság között folyamatosan elmosódik. Nem tudjuk, mikor vagyunk a filmben, és mikor a valóságban. De talán nem is fontos. Mert a lényeg az élmény. A kimondatlanság. Az elhallgatott fájdalom.
A moziban ülve nem csak a vásznon látjuk a történetet. Halljuk is – a nézők szipogásából, a mellkasból kiszakadó sóhajokból, abból a különös, töredezett, csendes együttlétből, amely csak a kollektív trauma feldolgozásának pillanataiban jön létre.
Ez a film nem mesél, nem magyaráz. Helyette sebeket mutat. De nem nyersen, nem hatásvadász módon. Hanem empátiával. Emberien. És talán ez az, amit a járvány éveiből mindannyian a leginkább hiányoltunk.
Fotó: Wikipédia
Az An Unfinished Film épp azért különleges, mert vállalja a töredékességet. De ezzel együtt hiányérzeteket is hagy maga után. A 2022-es kínai zárlat – amely sokak szerint még súlyosabb volt, mint a 2020-as – csak érintőlegesen jelenik meg. Pedig itt már éhezésről, kilátástalanságról, elfojtott dühökről van szó. És hiányzik a Fehér Papír Mozgalom is – az a halk, de erőteljes civil ellenállás, amely némán, A4-es lapokkal tiltakozott a hatalom cenzúrája ellen. Egy ilyen epilógus erőteljes szimbolikus gesztus lehetett volna. De talán épp a kihagyás maga a gesztus. Lou Ye filmje így is politikai: mert emberi. És a valódi emberábrázolás ma Kínában mindig politikai tett.
A film egyik legerősebb jelenete a szilveszteri videóhívás. A stábtagok a hotelben rekedve ünnepelnek. Semmi nem működik. Nincs közös koccintás, nincs ünnepi hangulat. Csak kényszeredett nevetés, üres pezsgőspoharak, és egyetlen kamera, amelyen keresztül próbálják elhitetni egymással, hogy minden rendben. Groteszk és szívszorító. De ismerős. Ez Lou Ye egyik legnagyobb erénye: az abszurd és a melankolikus, a humor és a tragédia finom egyensúlya. A film nem patetikus. Nem didaktikus. Annál mélyebb.
Az An Unfinished Film nem klasszikus értelemben vett remekmű. De annál fontosabb. Dokumentuma annak, amit nem lehetett elmondani.
Ez a film nem ad válaszokat. De kérdéseket igen. És teret a gyásznak, a visszaemlékezésnek, az együttérzésnek. Lou Ye egy olyan mesét mesél, amit félbeszakított az élet. De lehet, hogy épp így, félbehagyva tudott a legőszintébben szólni hozzánk.
A növények szépen fejlődnek a napsütötte napoknak köszönhetően. Ez a mérgező növények megjelenését is jelenti, ezúttal kettővel is megismerkedünk. A pirosló hunyor és a martilapu kettős hatását, de a hagymaszagú kányazsombort is bemutatjuk.
Hogyan találkozott a nagy mesemondó egy trafikosné aranyszőke hajú lányával, majd hogyan vallott szerelmet neki? Miként lett házasság ebből, hová indultak nászútra? És miről leveleztek egymással? Ez is kiderül a Székely Menyasszony kiállításon.
Kevés olyan étel van, amely ennyire egyszerű alapanyagokból hoz ki ennyire gazdag ízvilágot. A saltimbocca eredetileg borjúhúsból készül, zsályával és sonkával, de csirkemellből is fantasztikusan működik.
Kevés alapanyag utazta be úgy a világ konyháit, mint a bab: egyszerre a szegények eledele és ikonikus fogások lelke. De hogyan lett a paszulyból globális gasztronómiai történet?
Több tízezer résztvevő, számos ország és rengeteg hangosan kimondott vers: idén Lackfi János művei köré szerveződik a Nemzetközi Felolvasómaraton, amely ismét bebizonyítja, hogy az irodalom közösségi élmény és élő párbeszéd.
Az ősi japán és koreai kerámiaművészet világába kalauzolja el a látogatókat Máthé Lóránt-Pál keramikus székelyudvarhelyi kiállítása.
A reggelt egy ropogós pestós melegszendviccsel kezdjük, uzsonnára egy könnyű, áfonyás görög joghurtos finomság kerül az asztalra. Ebédre egy ázsiai ízvilágú, zöldséges csirkét készítettünk, a napot egy egyszerű, mégis ízletes vacsorával zárjuk.
Virág helyett egy fontos kérdés: ki viszi a háztartás terhét? Sipos Katalin kutatása több mint ötszáz válaszadó tapasztalatán keresztül mutatja meg, mennyi „láthatatlan munka” hárul ma is a nőkre.
Két történelmi kataklizma, egy eltűnt világ és egy mitikus hely emlékezete: Csíkszeredában mutatták be Szabó Róbert Csaba Pokoltó című regényét, ahol a beszélgetés az irodalom, az emlékezet és az identitás kérdéseit is felnyitotta.
Reggelire, tízóraira kiváló választás ez a könnyen elkészíthető kifli – nálunk a kedvenc hagymás sajtomhoz készült.
szóljon hozzá!