Gumicsizmával, rajzfüzettel, a feleségétől kapott kis aranyozott békakitűzővel, kíváncsisággal és jó nagy adag kalandvággyal indult el Széles Ferenc, hogy egy Ecuadorban élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja. A székelyudvarhelyi grafikussal az indulás előtt beszélgettünk, a rajznapló fejezeteivel pedig időről időre itt, a Ligeten jelentkezik.
2024. május 30., 14:002024. május 30., 14:00
2024. május 31., 21:482024. május 31., 21:48
Széles Ferenc indulás előtt Székelyudvarhelyen, a Patkóban
Fotó: László Ildikó
Gumicsizmával, rajzfüzettel, a feleségétől kapott kis aranyozott békakitűzővel, kíváncsisággal és jó nagy adag kalandvággyal indult el Széles Ferenc, hogy egy Ecuadorban élő székely biológusházaspár kutatómunkáját rajzokon keresztül dokumentálja. A székelyudvarhelyi grafikussal az indulás előtt beszélgettünk, a rajznapló fejezeteivel pedig időről időre itt, a Ligeten jelentkezik.
2024. május 30., 14:002024. május 30., 14:00
2024. május 31., 21:482024. május 31., 21:48
Gondoltak már valaha arra, hogy egy távoli országban kalandozzanak, ráadásul úgy, hogy ne csupán a turistalátványosságokat érintsék, hanem bepillantsanak a helyiek életébe is? Vagy olyan helyeken barangoljanak, ahová még az őslakosok sem jutnak el? Széles Ferenc gyakran gondolt erre, és álmát most meg is valósította: néhány hétre Ecuadorba utazott.
„Az unokatestvérem, Székely József Pál és felesége, Diána biológusok a lojai UTPL – Universidad Tecnica Particular de Loja – egyetemen tanítanak. Az ecuadori kormány több mint tíz évvel ezelőtt hirdetett meg egy programot arra vonatkozóan, hogy felleltározzák az ország állatfajkészletét, hiszen óriási a biodiverzitás, van sivatag, tenger, szigetvilág, dzsungel, szárazerdő, esőerdő stb. Ezt a programot az európai egyetemeken is meghirdették, és a sepsiszentgyörgyi Székely házaspár így került ezzel kapcsolatba, első körben egy évre mentek ki.
– vázolta fel az előzményeket Széles Ferenc.
Ha valami, akkor gumicsizma kell!
Fotó: László Ildikó
Visszaemlékezett, gyermekkorukban sok időt töltöttek együtt Pállal a nagyszülőknél töltött vakációk idején, és az unokatestvére már akkor nagy érdeklődést mutatott az állatvilág iránt, békákat, pókokat, mindenféle bogarakat gyűjtött. Egyetemi tanulmányait a Temesvári Nyugati Tudományegyetem állatorvosi szakán kezdte el, majd a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen végzett biológia szakon, és itt is doktorált. Ecuadorba a Prometheus-ösztöndíj segítségével jutott ki.
Ilyen a Cajanuma és Quintanai békafaj, valamint a Tiktik béka is. „Egyszer megkérdeztem, hogy miért épp a békákat választotta? Azt mondta, hogy a béka egy nagyon komoly környezetvédelmi mutató. A békáknál látszik először az a változás, ami be fog következni a nagyobb testű állatoknál, tehát ha valami változás történik a békapopulációban, akkor az kihat fölfelé is. Ezért is fontos kutatni őket” – magyarázta Ferenc.
A feleségétől, Heléntől a nagy út előtt kapott aranyozott békakitűző
Fotó: László Ildikó
A legfontosabb, hogy olyan helyekre jutok el velük, ahová mások nem nagyon jutnak be. A helyiek se nagyon járnak be, turista meg pláne nem. A tervek szerint elkísérem őket az esőerdőbe, ott leszünk egy-két hétig a kígyók, békák között, és dokumentálom a kutatómunkát. Tehát botorkálok az őserdőben és békát nézek” – összegzett kacagva.
Kiemelte,
És hogy mit visz magával az útra? A gumicsizma és a vízálló köpeny kötelező, az esőnadrág is ajánlott. „A régióban, városban, ahová megyek, olyan, mintha folyamatosan tavasz lenne: szinte minden nap esik az eső. Van egy mikroklímája, egy völgyben van, körben az Andok. De, ami még fontosabb, amit bepakoltam, az a rajzpapír.”
Széles Ferenc székelyudvarhelyi grafikusnak nem ez az első rajznaplója. A Kisvárosi rajznapló című sorozatával a Liget kulturális magazin hasábjain találkozhatunk, az ecuadori kalandokat elmesélő sorozatát pedig itt, a portálunkon követhetik.
Ízelítőként pedig következzenek a rajznaplót felvezető, az utazása előtt készült grafikák.
Fotó: Széles Ferenc
Fotó: Széles Ferenc
Fotó: Széles Ferenc
Fotó: Széles Ferenc
A székely közösség múltjának és jelenének sokszínű, élő lenyomatát mutatná meg a Magyar Nemzeti Múzeum és a sepsiszentgyörgyi Liszt Intézet Székely Menyasszony című tárlata. A kiállítás kurátorával, Simonovics Ildikóval beszélgettünk.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
szóljon hozzá!