Cukor.baj: rendhagyó segítség a diabétesz megértéséhez

S ha már az a test kiderül, hogy nem az, amiben úgy tudod, hogy élsz, eleve megrázó identitászavart okoz. Aztán meg elkezdesz kicsit másképp gondolkodni a halálról. Meg kicsit többet, mint eddig.

– Milyen reakciókkal találkoztál, amikor valaki a környezetedből megtudta, hogy cukorbeteg vagy? Mennyire lett álságos, hazug a világ veled szemben?
– Két orvosszülővel sejtheted. Kicsit ellentmondásos helyzet, hiszen orvosként pontosan tudták mindazt, amit én később tanultam meg erről a betegségről, ugyanakkor meg nyilván sajnálták a gyermeküket, akinek ők sem ezt a sorsot szánták. Ilyenkor, pláné az elején, minden közeli hozzátartozóban az ijedtség és a kétségbeesés az első reakció, aztán a részvét, a féltés, a sajnálat. Ezek ösztönös emberi érzések, bár nem biztos, hogy az ilyen típusú betegségek esetében ez a legjobb hozzáállás. De ösztönös, emberi érzések, igen… A családi közegen kívül nem tudom, vagy nem hiszem, hogy túl sokakat érdekelt volna. Az emberek titkon mindig örülnek ilyenkor, hogy nem velük történik.

Az emberi test működése – egészségesen is – egy nagyon komplex kémiai egyenlet, amely e betegség következtében is olyan módosulást szenved, ami egyensúly-eltolódásokhoz vezet. Lehet játszadozni, sőt, jó eredményekkel. Kinek hogy éri meg.

– A szembenézés művészete ez a könyv – így jellemezte Zacher Gábor toxikológus főorvos a kötetet a budapesti bemutatón. Mint rámutatsz az általad leírtak kísértetiesen hasonlítanak egy drogfüggő vallomásához, és a függőséghez hasonlítod a cukorbetegséget. Miért?
– Mert az. Az addiktológia ilyen szempontból nem foglalkozik vele, egyelőre lazán a belgyógyászat és ezen belül a diabetológia asztalán szeretik tudni a témát. De ha két részre bontjuk, a konkrét kórfolyamatra és a kialakulásának az ok-okozati összefüggéseire, akkor mindjárt más a helyzet.

Ahogy a szerhasználó függőségének megvan a konkrét tárgya, úgy a cukorbetegnek is. Csak ez olyan természetes, sőt, nem is illik ilyenről beszélni. Hiszen enni kell, jót és jól kell enni. Ez egy megkérdőjelezhetetlen axióma, nem? Ez az alap. Aztán, ha bármi bajunk van, ugyanúgy az ételhez is lehet menekülni, mint az alkoholhoz vagy bármilyen droghoz. A pszichés hatásaikban sok a közös vonás. Nem véletlen az sem, hogy ha ellátogatsz egy random cukorbeteg-fórumra, csak a zabálás körül forgó témákról olvashatsz.

– Kis kiemeléseket helyeztél el a szövegben, mintegy összegzésképp, vagy valamiféle következtetés levonásaként, egy-két mondatba sűrítve mindazt, ami világossá vált előtted az (ön)elemzés, betegségtörténeted megírása során. Ugyanakkor verseket is találunk a kötetben.
– A kiemelések segítik az olvasót abban, hogy egy-egy lényeges témát koncentráltabban foglaljanak össze. A versek szerepe már izgalmasabb kérdés. A költészet, mint tudjuk, nem a valóságot hivatott felmutatni, hanem az igazságot. Olyan vendégszövegeket válogattam bele a kötetbe, amelyek megerősíthetik az olvasót az egy-egy témán való elgondolkodás értelmességében. Mondjuk, illusztrálják a főszöveget, fontos verseknek tartom őket.